A főváros XVI. kerületét 1950. január 1-jén, négy nagyközségből hozták létre. Cinkota a XI. század második felétől kisebb megszakításokkal mindvégig lakott volt. Rákosszentmihály Szentmihály néven a XIV. század első felétől ismert, a török hódoltság idején elnéptelenedett, majd a XIX. század elejétől fokozatosan újratelepült. Sashalom 1923-ban, Mátyásföld 1933-ban vált ki Cinkotából. A 7000 fős Cinkota jellegzetesen paraszti, a 4600 lakosú Mátyásföld villaszerű, a több mint 20 000 fős Rákosszentmihály kispolgári, míg a több mint 14 000 lakosú Sashalom döntően munkás jellegű település volt. 1950 után az igen heterogén összetételű kerület fejlődését és sorsának alakulását a mezőgazdaságból felszabaduló nagyszámú munkaerő beáramlása, valamint négy jelentős vállalat tevékenysége és a Mátyásföldön 1957-től jelen lévő szovjet Déli Hadseregcsoport főparancsnokságának jelenléte határozta meg. Mátyásföldön 6000 embert foglalkoztató nagyvállalattá fejlődött az Ikarus autóbuszgyár. Sashalmon megközelítette a 3000 fős létszámot az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára. A cinkotai Autóalkatrész Gyárban is ezernél többen dolgoztak. Rákosszentmihályon a Kórházi Berendezések Gyára is hasonló méretűvé növekedett. Az ipari létesítmények mellett Pest-környék egyik leggazdaságosabban működő mezőgazdasági vállalkozása lett az Aranykalász Tsz-ből kifejlődött Rákosmenti Termelőszövetkezet, mely főleg zöldséget és gyógynövényeket termesztett és dolgozott fel. A létrejött nagyüzemek, valamint a szovjet Déli Hadseregcsoport főparancsnokságának működése, a lakosság számának rohamos növekedése - az 1980-as évek végére elérte a 70 ezer főt - szükségessé tette a nagyarányú lakásépítést, ami - főleg családi házas építkezésekkel - a lakásszámot több mint két és félszeresére emelte. Ezenkívül, főleg az ipari üzemek közelében, jelentős lakótelepeket hoztak létre. Az Ikarus mellett felépítették a több mint 6000 főnek otthont adó Centenáriumi lakótelepet. Ennél kisebbet hoztak létre az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára mellett is. Hasonlóak épültek még Mátyásföld központjában, valamint Rákosszentmihályon is. A lakosság számának ilyen irányú hatalmas növekedése - a Ratkó-korszakot is figyelembe véve - a bölcsődei, óvodai és iskoláztatási igény jelentkezését, új gyermekintézmények létrehozását tette szükségszerűvé. Ehhez párosult még a kulturális, sport- és szociális intézmények felépítésének kényszere. Ezen létesítmények nagy része az ipari vállalatokhoz kapcsolódott. Mindegyiknek volt saját bölcsődéje, óvodája, kultúrháza és sportegyesülete. Az Ikarus és az EMG még saját orvosi rendelővel és iparitanuló-oktatással is rendelkezett. A tanács a tanulószám növekedése miatt minden településrészen új iskolákat volt kénytelen építeni, volt, ahol többet is. A 60-as években elkezdődött az új városközpont kiépítése. Felépítették a pártházat, a rendőrség épületét, az orvosi szakrendelőt, a pénzintézetek központi épületét, a kerületi posta központját, egy élelmiszer-áruházat. Pénzhiány miatt azonban az új tanácsháza felépítésére már nem került sor. A fenti fejlesztések mellett viszont jelentősen elmaradt a szükséges infrastruktúra kiépítése. Csak a két legjelentősebb objektumhoz, a szovjet Déli Hadseregcsoport főparancsnokságához és az Ikarushoz vezető útvonalon építették ki a gáz- és csatornavezetékeket. A gazdaság egyre lanyhuló teljesítménye miatt a többi területen csak a villanyhálózat és a vezetékes vízszolgáltatás (nem teljes) kiépítésére nyílt lehetőség. Külön problémát jelentett, hogy a vezetékes vízhálózat kiépítésével naponta több ezer köbméter víz jött be a kerületbe és - elvezetés hiányában - jelentősen megemelte a talaj vízszintjét. A gázhálózat, de főleg a csatornarendszer kiépítésének hiánya miatt - amire azonban elegendő anyagi fedezet sem volt - az utak szilárd burkolattal való kiépítése szinte stagnált, ezért a kerület közlekedését sem lehetett a kívánalmaknak megfelelően fejleszteni. Ezekből adódóan ezen a téren Mátyásföldnek a petőfikerti része, Cinkota és Rákosszentmihály szinte megragadt az 1950-es szinten egészen a 80-as évek végéig. A 2. metróvonal megépítésének következményeként a kerület közlekedését átalakították. Megszűnt a szentmihályi BHÉV-járat és feladatát az autóbusz-közlekedés vette át. A lakások száma megduplázódott és meghaladta a 28 000-et, ugyanakkor alapterületük másfélszeresére nőtt. A XVI. kerület mára kifejezetten olyan városrész, amely menedékként szolgál azok számára, akik a fővárosban, de csendes, nyugodt környezetben, nagy kiterjedésű zöldfelületek által övezett helyen szeretnének élni. Az itt lakók igénye azonban az is, hogy könnyen hozzájuthassanak a nagyvárosi életmódhoz tartozó szolgáltatásokhoz. Az állandó népesség növekedése a jelentős lakóparki lakásépítési beruházásoknak köszönhetően várhatóan folytatódik, és rövid távon mindenképpen ellensúlyozza a lakosság természetes fogyását. A teljes komfortfokozat ma már több mint 90 százalékos. A vezetékes vízellátottság teljes és a gázhálózat is közel jár a 100 százalékhoz. A terület teljes szennyvízcsatornázása még várat magára, megvalósulása a Fővárosi Önkormányzattól függ. Az elmúlt néhány év felgyorsult ütemű fejlődése mellett a kerület a kisközösségekre építő, családbarát szemlélet megtartására, a természeti adottságok védelmére és a városrész hagyományainak, kulturális sokszínűségének megőrzésére törekszik.