Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A legfontosabb kérdések között van többek között az, hogy hogyan osszák meg a terheket az állam, az adósok és a bankok között, illetve hogy átmeneti vagy évtizedes távlatokra szóló megoldással álljanak-e elő. A Portfolio.hu-t Müller János, a Bankszövetség vezető tanácsadója arról tájékoztatta, hogy a munkabizottság a megalakulásától számított két hét múlva (vagyis jövő hétfőn) készülhet el javaslatával, de az nem biztos, hogy nyilvános lesz.
<banner>A Bankszövetségben zajló megbeszéléseken az Index információi szerint résztvevők szétválasztották a jól, illetve a rosszul (késve) fizető adósoknak szánt javaslatokat, és a múlt hét végéig ez utóbbi, tehát a 90 napon túl késedelembe esett adósokra vonatkozó javaslatról jutottak a legközelebb a megállapodáshoz. Úgy tudni, az OTP, a K&H és az Erste, továbbá a Surányi György volt jegybankelnök vezette CIB készítette el saját tervezetét, az utóbbi Surányi korábbi, a devizahitelesek forintosítására és kamattámogatásra épülő javaslatának egy átdolgozott verziója volt. Emellett a takarékszövetkezeti rendszer képviseletében is letettek az asztalra egy javaslatcsomagot, ezek mellett a pénzügyi felügyelet ötletei is napirendre kerültek.</banner>
<banner>Mi legyen az árfolyamkockázattal?
</banner>
<banner>Az egyeztetéseken több névtelenséget kérő banktisztviselő elmondása szerint központi kérdés volt, hogy a devizaadósok árfolyamkockázatát megszüntessék-e vagy sem, illetve ha igen, akkor ezt milyen eszközzel lehetne megoldani. Erre alapvetően két megoldás lehet, az átváltás vagy az árfolyamfixálás. Bár a két megoldás nagyon eltér egymástól, de az adósok szempontjából a lényeg ugyanaz: a részlet hónapról hónapra fix, csak a kamatváltozás okozhat változást, az árfolyamváltozás nem.</banner>
<banner>Az átváltásra az egyik lehetőség Surányi György volt jegybankelnök áprilisban bemutatott koncepciója alapján a devizahitelek forintosítása lehetne. Úgy tudni, ezt, ahogy tavasszal, most is lesöpörték, arra hivatkozva, hogy az megvalósíthatatlan, és irreális kockázatokat hordoz. A frankhitelek átváltásának másik verziója az lehetne, hogy az adósságokat nem forintba, hanem euróba lapátolnák át. Az eurósítás már korábban is felmerült, és a piaci szereplők sem tiltakoztak ellene. Ez a külföldi tulajdonban lévő pénzintézeteknek kedvező lenne, ők ugyanis anyabankjukon keresztül könnyebben és olcsóbban juthatnak euróhoz, mint svájci frankhoz.
</banner>
<banner>Az eurósítás ellen szól viszont, hogy az ügyfelek törlesztőrészletét ez emelné, hiszen az euróhitelekre felszámított kamat jelenleg magasabb a frankhitelek kamatainál. Itt jöhetne szóba az árfolyamrögzítés, amire 36 hónapon keresztül most is van lehetőség: az adósok a piaci ártól függetlenül 250 forintos árfolyamon törleszthetnek, a rendszernek azonban több hátulütője is van. Épp ezért elképzelhető, hogy ez a megoldás végül nem kerül be a véglegesnek szánt javaslatcsomagba. </banner>
Ki állja a cehhet?
Szintén kulcskérdés a tehermegosztás, az, hogy az állam, az ügyfél és a bankok közül ki milyen arányban vállaljon részt a veszteségekből. Több forrás szerint az állam főként kamattámogatással tudna beszállni a programba, de van, aki úgy fogalmazott: tisztában vannak azzal, hogy a költségvetést nem terhelhetik túl, hiszen így is nagyon szűk a mozgástér.
<banner>A terhek nagy részét a bankszektor kapta. A bankadó, a végtörlesztés, az árfolyamrögzítés, az eszközkezelő, a devizahitelesek támogatására tavaly elfogadott 8 pontos javaslatcsomag, a nyugdíjpénztárak felszámolása összesen több százmilliárd forintos veszteséget eredményezett.</banner>
<banner>A két véleményt összerakva az látszik, hogy a bankok, kormány, adósok hármasából csak utóbbiak maradtak, akiket terhelni lehetne - csakhogy a kormány pontosan rajtuk szeretne segíteni. Kérdéses, hogy a kabinet elfogadna-e egy forgatókönyvet, ami pont a devizaadósoknak lenne a legfájdalmasabb, vagy csak látszatmegoldásokat tartalmazna. (Ezt a problémát hidalhatja át az a már fentebb említett megoldás, hogy a bankok más ajánlattal állnak elő a legrosszabb adósoknak, és mást ajánlanak majd a fizetőképes ügyfeleiknek.)</banner>
<banner>Meddig tart a baj?
</banner>
<banner>Az egyeztetések harmadik kulcskérdése, hogy átmeneti, vagy tartós intézkedéseket prezentáljanak-e a bankok. Úgy tudni, az egyik forgatókönyv azzal érvel az átmeneti segítségnyújtás mellett, hogy a frank néhány éves távon \"visszamegy\" a korábbi szintjére, ezzel a bajok maguktól megoldódhatnának. Mások viszont, például a Bankszövetség főtitkára olyan megoldást szeretnének, ami végleg leveszi a napirendről a kérdést. Ez lényegében a futamidő végéig (ez átlagosan 15 év) jelentene valamilyen segítséget az adósoknak.</banner>
<banner>Az egyik forrás úgy fogalmazott: ha nem sikerül megállapodni egy átfogó megoldásban, a bankok javaslatai csekély kedvezményeket tartalmaznak majd. A bankok részletbefagyasztást, átütemezéseket, a futamidők meghosszabbítását, referenciakamatozást és a pozitív adóslisták mielőbbi bevezetését ajánlhatják, a kormány pedig örülni fog, hogy kihátrálhat a végtörlesztés kiszélesítésére tett ígéretéből, ezzel pedig akár elkerülheti a leminősítést.
</banner>
