Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Otthon Centrum (OC) felmérése szerint jelentős eltérés van a törvénytervezet által számított ingatlanértékek és a valós piaci árak között - áll a társaság által kiadott közleményben.
A vagyonadó törvénytervezet szerint az adó alapja a lakóingatlan adóév első napján fennálló forgalmi értéke. Az adó évi mértéke pedig az adóalap 50 millió forintot meg nem haladó része után 0,35 százalék, az adóalap fennmaradó része után 0,5 százalék. Az ingatlanok számított értékét területileg - kerületenként és megyénként - meghatározott átlagos m2-árból és a hasznos alapterületből, valamint az adott ingatlanfajtára vonatkozó módosító tényezők alapján állapítanák meg. A számítást - ami egyelőre csak tervezet - célszerű akkor is elvégezni, ha az ingatlan forgalmi értékét az adóköteles limit alá becsüljük, hiszen, ha a törvénytervezet alapján 30 millió feletti összeg jön ki, adót kell fizetni. A döntés elleni fellebbezés, értékbecslés kérése gyakorlati menete azonban továbbra sem tisztázott.
Az OC szerint a területileg megállapított átlagos fajlagos ár azonban nem alkalmas az ingatlanok valós piaci értékének megállapítására, s a kerületi és megyei szintnél mélyebben, jobban szegmentálva kellene az átlagárakat definiálni. A korrekciós tényezőknél hiányolják a lakás állapotára vonatkozó együtthatót. Nagyobb különbségek tapasztalhatók a fekvés - udvari kontra utcai - és a szintszám között, mint a törvénytervezetben megadott 5 százalék.
Az OC a hálózatban értékesített, 27 millió forint feletti használt budapesti lakóingatlanok alapján készített elemzést, a 2008. május és 2009. április közötti időszakra vonatkozóan. (A 27 milliós limitet az APEH 10 százalékos tűréshatára adta.) Újépítésű ingatlanok esetében a kalkulált érték legtöbbször jócskán aluláraz, így ez a kategória kimaradt az elemzésből.
A felmérésből kiderült, hogy a tranzakciós árak jelentősen eltérnek a számított értékektől, mindkét irányba, de Budapesten átlagosan -2 százalék a differencia mértéke - mondja Kühne Kata, az Otthon Centrum Franchising Kft. ügyvezető igazgatója. Hozzáteszi: az egyes kerületeken belül ugyanakkor gyakran hatalmas különbségek vannak, amit a törvénytervezet nem vesz figyelembe. Nem feltétlenül lenne célszerű a luxusadónál alkalmazott utcaszintű bontást újra bevezetni, de a változatos képű és lakásállományú kerületek esetében mindenképpen igazságos lenne 3-4 külön övezetet meghatározni, egyenként rájuk jellemző átlagos négyzetméterárral. Így elkerülhető lenne, hogy a forgalmi érték alapján nem adóköteles ingatlanokra adót vessenek ki - teszi hozzá a szakértő.
A felmérés során vizsgált 27 és 30 millió forint között elkelt lakóingatlanok közül minden második csúszna az adóköteles limit fölé a számítást alkalmazva. A tranzakciós árat plusz-mínusz 3 százalékos sávban mindössze a számított értékek 7,5 százaléka közelítette meg, míg 10 százalékos "találati arányt" az ingatlanok egynegyedében számolt az OC.
Budapesten 18 kerület esetében a valós kötési árak fölé lő a számított érték. Az összes budai kerület ide tartozik, itt ugyanis érvényesül, hogy a forgalom nagyobb részét és magának az állománynak is jelentős hányadát a forgalmas főutak mentén álló egykori bérházak társasházi lakásai adják, a kerületi átlagár-mutatót viszont magasabb presztízsű ingatlanokra kalibrálták.
Ezzel szemben feltűnő, hogy a pesti belváros V. és VI. kerületében épp ellenkezőleg, átlagosan magasabbak a tranzakciós árak, mint a törvénytervezetben megállapított érték.
Az átlag ugyanakkor ezeken a területeken nagy különbségeket takar. Az adatbázis tíz legnagyobb pozitív eltéréséből, tehát amikor a vételi ár magasabb a kalkuláltnál, hét ebben a két kerületben található, s itt 50 és 180 százalék közötti értékeket találunk. Ezek egytől-egyig a környéküknél jóval drágább, kiemelkedő presztízsű utcákban (főleg Andrássy út és mellékutcái, illetve Duna-part) található ingatlanok.
Figyelemre méltó még több periférikus, nagyrészt kertvárosi kerület - XV., XVII., XXI., XXIII. - magas negatív értéke. Itt jellemzően a családi házak nagy, 200 négyzetméter körüli, vagy azt meghaladó mérete, megszorozva a megállapított átlagárral már olyan árat ad ki, ami messze meghaladja a piaci értéket.
