Az új törvény - amennyiben megszavazzák a képviselők - a villamosenergia-piachoz hasonló feltételeket léptet életbe, várhatóan jövő januártól megteremtve a gázpiac teljes liberalizálását. Arról, hogy ez miként érinti a magyarországi gázellátást, Klaus G. Hammerrel, a földgáz-nagykereskedő E.On Földgáz Trade igazgatóságának elnökével beszélgettünk.
- Sokan úgy vélik, hogy az E.On Földgáz a gázpiac MVM-je, hasonló szereppel, adottságokkal, mint az árampiaci nagykereskedő. Ennek fényében hogyan értékelik a kormányzati terveket, várhatók-e hasonló intézkedések, mint a gázpiacon?
- Nagyon kevés párhuzamot látok a két vállalat és a két piac között. Az első és legfontosabb különbség, hogy az E.On Földgáz nem rendelkezik szállítási infrastruktúrával, az egy másik, ráadásul versenytárs vállalat kezében van. További lényeges különbség a piaci részesedés és verseny: megjelent az EMFESZ, olcsóbb gázt kínálva minden fogyasztónak, valamint az EU felé vállalt gázaukció miatt gyakorlatilag erős versenyhelyzetben vagyunk.
A szabályozás felől közelítve pedig a gázpiac jelenleg is sok tekintetben szabadabb, mint a már liberalizált árampiac. Csak egy példát mondok: ha minket elhagy a fogyasztó, viheti magával a számára szükséges határkeresztező kapacitást. Ez az árampiac esetében nincs így, sőt ez az egyik leggyakoribb kritika az áramtörvénnyel kapcsolatban.
- Az E.On Földgáz Trade-nek is vannak azonban hosszú távú szerződései, melyeket sokan a verseny akadályának tartanak. Itt nem érzi a párhuzamot a két piac között?
- Csöppet sem. A gázpiacon szükséges hosszú távú szerződéseket kötni, hiszen a gázkitermelő vállalatok hatalmas, évtizedek alatt megtérülő befektetések árán állítanak művelésbe egy gázmezőt, ezért szeretnének biztosítékot kapni arra, hogy a jelzett mennyiséget a kereskedők hosszú távon átveszik. A termelők és a nagykereskedők ezért húsz-harminc éves take-or-pay, azaz bizonyos volumen átvételét garantáló szerződéseket kötnek. Lényeges, hogy a gázmezők működésbe állítása és a gázvezetékek építése sokkal kockázatosabb, hosszabb távú és nagyobb volumenű befektetés, mint egy erőmű felépítése, pedig bizonyos esetekben az is rendkívül komoly beruházást igényel.
Az árampiaccal szemben a gázpiacon az esetleges "többletáru" nehezen értékesíthető, hiszen az országból nem megy vezeték a szomszédos országokba. Magyarországon tovább árnyalja a helyzetet, hogy az árampiacon több, főleg hazai forrás van, míg a gázellátás mintegy 80 százaléka külföldről, egy irányból érkezik. A villamos energia esetében lehetőség van likvid, több szereplő versenyén alapuló piac kialakulására, ezért ott a hosszú távú szerződések a verseny lehetséges korlátjaiként értékelhetők.
A földgázpiac esetében a likviditás megkérdőjelezhető és jelenleg a gázforrások versenye Magyarországon elképzelhetetlen. Ezért itt a hosszú távú szerződések a vevők számára is komoly védelmet jelentenek, mivel a forrásokat birtoklók a szerződéses feltételek szerint biztosítják az ellátást és nem élhetnek vissza piaci helyzetükkel.
- Ez igaz, ugyanakkor az E.On Földgáznak nemcsak a beszállítóival, hanem a hazai gázszolgáltató cégekkel is hosszú távú szerződései vannak, melyek rontják egy rivális nagykereskedelmi vállalat piacra lépési esélyeit...
- Amikor egy földgáz-nagykereskedő aláír egy több évtizedre szóló take-or-pay szerződést, jelentős pénzügyi és volumenkockázatot, több száz millió dolláros büntetés veszélyét vállalja. Szerintem jogos és logikus, hogy ezt a kockázatot megosztja a vevőivel, akik így cserében hosszú távon, garantált és kiszámítható módon juthatnak földgázhoz. Ha nincs hosszú távú szerződése a szolgáltatókkal, a nagykereskedő egyetlen lehetősége hogy nem vagy csak jóval kevesebb gázt köt le hosszú távra, ezáltal a fogyasztók esetleges többletigényeit drágább spot gázból elégíti ki, természetesen jóval magasabb áron. A kereskedő magasabb kockázatát tehát előbb-utóbb valamilyen formában a fogyasztóknak kellene megfizetniük.
- Hogyan alakulhat át a nagykereskedelmi szerep a liberalizációt követően?
- Magyarországon jelenleg jóval magasabb a földgáz aránya az elsődleges energiafelhasználásban, mint az EU többi országában. Nálunk 42 százalék, szemben az átlag 25 százalékkal. Ha ehhez hozzátesszük, hogy ennek a gáznak jelentős része egy szállítótól és egy irányból érkezik, valamint azt, hogy az áramtermelés is javarészt gáztüzelésű erőművekben történik, akkor látszik csak igazán, hogy milyen komoly a függőség, mekkora a gazdasági kockázat. Ebben a helyzetben az ország érdeke, hogy a hazai fogyasztók lehetőleg egységesen lépjenek fel a kitermelővel szemben, azaz egy nagykereskedő képviselje őket, hiszen így jobb feltételeket tudnak elérni, mint több kisebb, úgymond gyengébb érdekérvényesítő erejű kereskedő révén.
Egyértelmű, hogy ezt a szerepet ma csak az E.On Földgáz tudja betölteni, hiszen a Gazprom részvényeseiként és az orosz gáz legnagyobb vásárlóiként megfelelő pozícióban vagyunk ahhoz, hogy jó, esetleg a jelenleginél is jobb feltételeket alkudjunk ki az ország számára. Nem akarok vészharangot kongatni, de szorít az idő. Az európai országok közül csak Magyarország nem kezdte meg a szerződéshosszabbítást, pedig a leginkább kiszolgáltatott. Ezen felül a nagykereskedelem olyan feladatokat is ellát, mint adott esetben a többlet-földgázmennyiségek értékesítése a regionális piacokon, a földgázszállítás menedzselése.
Meggyőződésünk, hogy nagykereskedőre a liberalizált piacon is szükség lesz.
- A közelmúltban aláírt Déli Áramlat-szerződés azért csökkenti ezt a kiszolgáltatottságot és javítja a magyar tárgyalási pozíciókat...
- Az a Gazpromon múlik, hogy a jövőben milyen arányban kívánja megosztani a magyarországi szállításokat a három betáplálási pont, a HAG-vezeték, a Testvériség és a Déli Áramlat között. Emlékeztetnék arra, hogy a Testvériség vezeték magyarországi kapacitását a közeljövőben megduplázzák, így a Déli Áramlat inkább a fizikai ellátás biztonságának növelése miatt lehet érdekes, ebből a szempontból is csak akkor, ha a vezeték kapacitásaiból jut a hazai felhasználóknak is. Egyébként egyelőre tisztázatlan, hogy milyen áron és feltételekkel lehet majd gázhoz jutni a Déli Áramlaton keresztül.
- Nézzük az árakat, hiszen sokan a liberalizációt okolják az áramárak elszabadulásáért is. Ön hogyan látja, mi történik a gázárakkal a liberalizáció után?
- A gáz árát két tényező határozza meg, a kőolaj ára és a forint/dollár árfolyam. A dollár gyengülése ideig-óráig tompítja az olajár emelkedésének hatását, de szembe kell nézni azzal, hogy a gázárak növekedni fognak. A folyamatos emelkedés, amit a benzinkutaknál tapasztalhatnak, némi késéssel begyűrűzik a gázpiacra is. Ez alól nem lehet kibújni, nem lehet különalkukat kötni az oroszokkal. Akik követték az ukrán-orosz gázvita fejleményeit, azok láthatják, hogy az oroszoknak az a céljuk, hogy mindenkivel piaci alapú árakat harcoljanak ki - ezzel vége a különmegállapodásoknak.
Az árakat ezért nem a liberalizáció ténye fogja alapvetően befolyásolni, hanem a világpiaci árak, illetve a hazai politikai döntések, hogy ezen árakat milyen ütemezésben engedik érvényesíteni. Az állam rossz jelet küld a gazdaságnak, ha mesterségesen befagyasztja az energiaárakat, mivel a fogyasztók az energiahatékonyság növelése helyett más befektetésekbe helyezik a pénzüket, és ez hosszú távon mind az ipar versenyképességét rontja, mind az ország függőségét növeli, hiszen magas marad a gázfogyasztás. Ezért amennyiben késve szembesítjük a fogyasztókat a piaci árakkal, a hatás lényegesen fájdalmasabb lehet.
- Azért van, aki az olcsó gáz ígéretével lépett most a piacra, és reményeik szerint egyre nagyobb szeletet akarnak kiszakítani a gázpiacból...
- Két éve élek Budapesten, már megtanultam azt a magyar mondást, hogy "minden csoda három napig tart". Az EMFESZ 8 százalékkal olcsóbb gázt ígér, mint a közüzemi szolgáltatók. Ezt az árelőnyt azonban csak úgy tudja elérni, hogy a versenypiaci fogyasztóknak pillanatnyilag nem kell törleszteniük azt az adósságot, amit a fogyasztók 2006-ban halmoztak fel - a kormány központi, szociálpolitikai árszabályozása miatt - a közüzemi nagykereskedő felé. Ez egy szabályozási hiányosság, mely most versenyelőnyt jelent az EMFESZ számára, de sürgősen orvosolni kell, mert igazságtalan, hogy az egyre csökkenő közüzemi fogyasztói bázis fizeti vissza a teljes magyar ipar és lakosság által felhalmozott adósságot, ami most 35 milliárd forint és ez is megjelenik a mai gázárban Egyébként a fapados szolgáltató ötlete nem újdonság, az E.On-nak is van ilyen cége Németországban.
- Akkor miért nem léptek piacra egy ilyen leányvállalattal?
- Bár ez a lehetőség a piaci szereplők közül valószínűleg előttünk volt a legtisztább, kicsit rosszul éreztem volna magam, ha az előbb említett igazságtalan, a szabályozott piacon maradó fogyasztókat fokozottan terhelő rendszert az E.On vezeti be, még akkor is, ha ennek mind profitabilitásban, mind piaci részesedésben nagyon pozitív hatása lett volna. Mi hosszú távon gondolkodunk és kiszámítható, korrekt üzletből szeretnénk pénzt keresni, valamint nem hagyhatjuk cserben a szolgáltatókat, akiket hosszú távú szerződés köt hozzánk.
