Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Napi Gazdaság cikke
Januártól az ügyvédek, közjegyzők és bírósági végrehajtók online ellenőrizhetik az ügyfeleik által bemutatott igazolványokat a központi nyilvántartó hivatal adatbázisaiban. A hivatal számítógépe naplózza az információszolgáltatást, és a lekérő személyt is ellenőrzi előzetesen, elektronikus aláírással, vagyis ezen a ponton a visszaélés lehetősége csaknem nullára csökkent. Ha a lekérdezéshez az ügyfél nem járul hozzá, a szerződéskötés elmarad. Ugyanakkor a változás nem kis szépséghibája, hogy míg a közjegyzők számára kötelezővé teszi a személyazonosságot igazoló okmányok ellenőrzését, az ügyvédek és a végrehajtók csak lehetőséget kaptak az azonnali kontrollra. Ingatlan-adásvételhez pedig alaphelyzetben nem, csak banki hitelfelvétel esetén szükséges a közjegyző közreműködése. A maradék kiskapu felszámolására átmeneti megoldás lehet a hírek szerint, ha az Ügyvédi Kamara az etikai kódexébe foglalja az ellenőrzés szükségességét, illetve ha szankcionálja az olyan eseteket, amikor e lépés elmaradása következtében történik jogsértés.
Az igazolványok hitelességének vizsgálata meglehetősen fontos lépés a csalások visszaszorítására, az ingatlan-adásvétellel kapcsolatos törvénysértések mintegy 70 százalékát eddig hamis papírok segítségével követték el. Lopott, hamisított személyikkel felszerelt hajléktalanokkal értékesítettek olyan ingatlanokat, amelyeknek a tulajdonosa külföldön vagy kórházban volt, esetleg bérbe adta a lakását. A csalások másik jellegzetes típusánál a tulajdonosok megtévesztésére építettek, főleg idősebbek értékes lakásait szerezték meg ezzel a módszerrel. Újabban a pszichiátriai intézetek, kórházak, elfekvők lakóitól csalják ki a lakásokat, jellemzően az ápolók közreműködésével. Gyakori módszer a kocsmai tartozások fejében lecsapni az ingatlanra.
A lakásszerzésre szakosodott bűnözők tevékenysége a lakásmaffia-ellenes lépések sorozatának köszönhetően fokozatosan visszaszorult, az ezredfordulót követő időszakban jellemző évi ötszáz körüli fővárosi esetszám nagyjából a tizedére csökkent. Ezzel párhuzamosan maga a tevékenység is a reflektorfényen kívülre került, noha a visszaesés hátterében kevésbé pozitív okokat is találunk, mint például azt, hogy az erőszakos cselekmények helyett ma már a bedőlt hitelek miatt kalapács alá kerülő lakások megszerzésére helyeződött a hangsúly. A meghirdetett árveréseken ugyanis érdekes módon csak a minél alacsonyabb értékben érdekelteknek nyílik lehetősége licitálni az ott zajló pszichikai vagy fizikai nyomás miatt. Az árverések tisztasága közigazgatási eljárásrenddel biztosítható lenne, sokat segítene például, ha lajstromba vennék a megjelenteket és rögzítenék az árverseny minden lépését. A lakásfejlesztői köntösbe bújt csalók is méretes szeletet hasítanak ki maguknak ebből a tortából, nevenincs társaságok akár 36 személynek is képesek eladni egy hatlakásos társasház lakásait. Valamilyen úton-módon ilyenkor nem kerül széljegy a tulajdoni lapra, s csupán a befejezés közeledtével derül ki a turpisság, addigra azonban az állítólagos fejlesztő kámforrá válik. Erre az esetre csak a megelőzés a hatásos terápia, az egyetlen tanács: ne kezdjünk referencia nélküli ismeretlen fejlesztővel.
Ugyanakkor az erőszakosabb műfaj is produkál mind a mai napig olyan eseteket, amelyek orvoslására kevés lehetőség kínálkozik. A már említetteknél kevésbé direkt, de célravezető a lakás megszerzésének az a válfaja, amelyet néhány lakásos társasházakban űznek. A módszer: egyetlen lakás megvásárlása után jóval áron alul ajánlatot tesznek a többi tulajdonosnak, majd a nagyobb nyomaték kedvéért a már megszerzett lakásba olyan személyeket költöztetnek, akik vagy megfélemlítik a már ott lakókat, vagy "csak" folyamatosan zavarják őket. Egészen addig, amíg a lakók be nem adják a derekukat és el nem menekülnek bármi áron. Garázdaság vagy rendzavarás esetén persze feljelenthetőek a szomszédok, ez azonban a valós megoldáshoz kevés. Miként a társasház alapító okirata, illetve a szervezeti és működési szabályzat (szmsz) is módosítható, abban az értelemben, hogy nem engedi meg a tulajdonosokon kívül más bentlakását, csakhogy ennek a véghezvitele is sokáig tart és a kimenetel kétséges. Megkérdezett szakértőink szerint ilyenkor csak a lakók türelme és pénze dönti el a végkifejletet. Válaszlépésként járhatják ugyanezt az utat, vagyis kellemetlen szomszédság átmeneti beköltöztetését, és az erődemonstráció is hozhat megoldást.
