Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A NAPI Gazdaság cikkeA javaslat, eltérve a magyar jog eddigi hagyományaitól, változtat a szülők és a házastárs törvényes öröklési jogi helyzetén. A leszármazók nélkül elhalt örökhagyó, például egy középkorú ember esetében több szempont is amellett szól, hogy a házastárs mellett a szülő is örököljön. A logika világos: a szülő számos támogatása, juttatása a jog szerint nem minősül ági vagyonnak, ráadásul a szülő az ági örökséget amúgy is a házastárs haszonélvezeti jogával terhelten kapja meg.
A javaslat szerint ezért – leszármazók hiányában – a házastárs nem egyedül lesz állagörökös, hanem vele egy sorban a hagyaték felére kiterjedő törvényes örökösök az örökhagyó szülei. A szülők egymás között fejenként egyenlő arányban örökölnek. A szülő ilyen törvényes öröklési jogának elismerése azt kívánja meg, hogy a szülő az örökrészét az özvegy haszonélvezeti joga nélkül kapja meg.
A javaslat azt is figyelembe veszi, hogy az özvegy a házastársa halála után is élvezhesse a megszokott környezetet, az addig használt lakást, az ahhoz tartozó berendezési, felszerelési tárgyakat, így biztosítanák számára ezek állagöröklési jogát. Vagyis: házastárs és szülő az özvegy által lakott lakáson, berendezési és felszerelési tárgyakon felüli vagyonon osztoznak.Ha szülők nincsenek, a házastárs értelemszerűen az egész szerzeményi vagyon felett rendelkezik, a szülőkön kívüli felmenőkkel, oldalrokonokkal nem kell osztozni. Az ági vagyonon is haszonélvezeti joga áll fenn, igaz, az ági vagyont – ha vannak – az illető ági örökösök törvényes örökségként kapják meg. (Ági öröklésre akkor kerül sor, ha a törvényes örökös nem leszármazó, és ilyenkor azon vagyontárgy, amely öröklés vagy ingyenes juttatás útján került a hagyatékba, azokra a felmenő, illetve oldalági rokonokra száll vissza, akiknek ágáról az örökhagyó azt örökölte vagy ingyenesen kapta.)
A javaslat megváltoztatná azt a jelenlegi szabályt, hogy az özvegy új házasságkötése megszünteti a haszonélvezeti jogot. A javaslat szerint nem erkölcsös az özvegyet az új házasságkötés és a haszonélvezeti jog megtartása közötti választásra kényszeríteni. Mert ilyenkor mondhatja az özvegy: szívem szerint házasságra lépnék, de a vagyon miatt „csak” élettársi kapcsolatot létesítek. A javaslat szerint ugyanakkor annak nincs akadálya, hogy az új helyzetre – vagyis a házasságkötésre – tekintettel a leszármazók kérjék az özvegyi jog korlátozását.A javaslat azt is biztosítani akarja, hogy a túlélő házastárs és az állagörökösök bármikor megszabadulhassanak a haszonélvezeti jogból fakadó kényelmetlenségektől. Ezért őket időbeli korlát nélkül, bármikor megilleti a megváltási igény. Ez összhangban van az öröklési igények el nem évülésének elvével is. A megváltás időbeli korláthoz történő kötése egyébként sem méltányos – mondja a jogalkotó –, például akkor, ha az állagörökös a hagyaték megnyílásakor még kiskorú.
Ami a bejegyzett élettársat illeti: úgy örököl, mint a házastárs, nincs „diszkrimináció”. Ami pedig a be nem jegyzett élettársat illeti, személyes szolgalom formájában használati jogot kap az örökhagyóval közösen lakott lakásra és a közösen használt berendezési, felszerelési tárgyakra.És még egy változás az ági örökléssel kapcsolatban: a javaslat nem tartja fenn a Polgári törvénykönyv azon jelenlegi rendelkezését, amely szerint csak tizenöt évi házasság után nem lehetett ági öröklési igényt támasztani a túlélő házastárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra. Ezek a vagyontárgyak az ági öröklési igénnyel szemben mentesek, a házasság fennállásának időtartamától függetlenül. Indokolt ugyanis, hogy ezek a hagyatéki tárgyak mindenképpen az özvegynél maradjanak, és a túlélő házastársnak értékben se kelljen helytállnia értük az ági örökösökkel szemben.
