Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Ingatlan-barométer értéke az ingatlanpiacon résztvevő befektetői csoportok véleményének összességét mutatva, 2003. második negyedévben megközelítette a két évvel ezelőtti értéket, akkor az ingatlanpiac felfutását várták az ingatlanpiac résztvevői, most az egyéb befektetési lehetőségekhez viszonyított jóval kedvezőbb kilátások teszik az ingatlanberuházásokat vonzóvá.
Az ECOSTAT Ingatlanbarométer indexe 2003 második negyedévében 49,6 százalék lett, amely 3,1 százalékkal alacsonyabb az előző negyedévi, illetve félévi értékeknél. Az ingatlanpiac fejlődése az általános gazdasági fejlődés visszaesését követve megtorpant, az ingatlanpiacot újra a várakozó magatartás jellemzi. A gazdasági szféra szereplői a jövőre vonatkozóan nagyjából egységesen, kissé csökkenő mértékű fejlődést valószínűsítenek az ingatlanpiacon a következő fél évben.
Az ingatlan-beruházók és ingatlan-forgalmazók szerint 2003. évben jóval kevesebb bevásárlóközpontot építenek és csökken ezek építésére alkalmas építési telkek iránti kereslet is a következő fél évben. 2002-ben a fővárosban mindössze egyetlen nagyobb bevásárlóközpontot adtak át, amely nettó 42 ezer négyzetméterrel bővítette a kínálatot. Átadták még a 8 ezer négyzetméteres hűvösvölgyi Stop-Shopot, és elkezdődött a Duna Plaza felújítása, bővítése, amely azonban már 2003. évre húzódott át.
Budapesten jelenleg 395 ezer négyzetméter, az ország többi részén 757 ezer, azaz összesen ma Magyarországon 1152 ezer négyzetméter a bevásárlóközpont-állomány. (Nemzetközi, fajlagos összehasonlításban azonban ez a mérték még jóval alatta van a fejlett országokban kialakult arányoknak.) A széles kínálat ellenére az üresedési ráta mindössze 7 százalék. Az ingatlan-fejlesztők a jelenlegi dekonjunkturális helyzetben újabb beruházásaikat elhalasztják egy rövid időre. 2005-re azonban a kereskedelmi ingatlanállomány akár 50 százalékkal is nőhet. A piac az ún. kereskedelmi parkok irányába fejlődik, mint amilyen Budaörsön, Székesfehérvárott, illetve Törökbálinton már kialakult.
2003. első negyedévében több mint 4400 lakásra adták ki a használatbavételi engedélyt az építésügyi hatóságok, és 10500 új lakás építése kezdődhetett el a kiadott új engedélyek alapján. A használatba vett lakások száma 7 százalékponttal kevesebb, az új lakásépítési engedélyeké 13 százalékkal nőtt, az előző év azonos időszakához viszonyítva.
Az új lakások átlagosan 3 négyzetméterrel nagyobb alapterülettel épültek, mint egy évvel korábban (96 m2-ről 99 m2-re nőtt az átlagos alapterület).
A legnagyobb visszaesés a (helyi és központi) költségvetési szervek és a vállalkozások lakásépítésében tapasztalható, míg a lakosság építkezései az átlagosnál kisebb mértékben - 4 százalékkal - csökkentek. A kivitelezésben nőtt a lakosság szerepe, 9 százalékkal több lakás épült házilagos kivitelezéssel, mialatt az építőipari főtevékenységet végző kivitelezők 10 százalékkal kevesebb lakást építettek, mint tavaly ilyenkor.
Tizenhárom éve Magyarországon 3 millió 856 ezer lakás volt, amely állomány 18,3 százaléka (703 424 darab) volt önkormányzati tulajdonú. 1990-ben az önkormányzati lakásállományból több mint 54 ezer darabot értékesítettek a polgármesteri hivatalok. Az értékesített lakások négyzetméterének átlagos forgalmi értéke 21,2 ezer forint volt, melyet 5 ezer forint/m2 áron vehettek meg a lakást bérlők. A következő 5 évben felgyorsult az önkormányzati tulajdonban lévő lakások értékesítése. Öt év alatt több mint 411 ezer lakást értékesítettek a bérlőknek. 1991-1996 között az eladott lakások forgalmi értékének mindössze 5,1-8,4 százalékát kellett megfizetniük az új tulajdonosoknak. Ha nem volt készpénzük 35 év alatt is rendezhetik tartozásukat, mindössze évi 3 százalékos, igen alacsony kamat mellett. Ha egy összegbe fizette ki a vevő a vételárat, akkor az eladási ár 40 százalékát elengedték. Mindkét esetben kedvezőek voltak a fizetési feltételek.
1997-2001 között 67,7 ezer állami tulajdonú lakás értékesítésére került sor. Az önkormányzatok ekkor már a forgalmi érték 8,4 százalékáért adták el azokat, majd évente körülbelül 2 százalékkal növelték az átlagos eladási árat. 2001-ben átlagosan a becsült forgalmi érték 23,5 százalékáért keltek el a lakások.
1997-től már jelentősen csökkent az önkormányzati tulajdonú lakások aránya Magyarország lakásállományában, alig tette ki az 5 százalékot. 2001-től pedig már csak 4,3 százalék az a lakásállomány, amely változatlanul önkormányzati kezelésben van.
Ezeknek a lakásoknak a legnagyobb része nehezen értékesíthető, mivel általában műemlék-jellegű házakban vannak. Ezek felújítása, karbantartása nagyon sokba kerül. Az állomány másik része azért értékesíthető nehezen, mert rossz állapotú házakban vagy lakótelepeken vannak, a benne élő bérlők anyagilag nem engedhetik meg még jóval a forgalmi érték alatti megvételt sem, hiszen a felújítás, a folyamatos karbantartás és fenntartás költségeit sem tudnák kereseti viszonyaik miatt vállalni. Ezeknek a házaknak, lakótelepeknek a felújítása egyre sürgetőbb, a kormány panell-ház program létrehozásával próbál segíteni a nehéz sorsú, lerobbant lakóházak felújításán.
2002-re a több mint 4 millió lakásból összesen 165-170 ezer az önkormányzati tulajdonú lakásbérlemény, mely nem teszi lehetővé egy hatékony lakáspiac kialakítását. Üres, csak vészhelyzetben használatos lakás is kevés van. Sok esetben a különböző elemi károk (tűzvész, árvíz vagy földrengés stb.) során megrongálódott vagy esetleg megsemmisült lakások lakóit sem tudják a polgármesteri hivatalok a károk elhárítása alatt átmeneti szállással, lakhatási lehetőséggel segíteni. Létjogosultsága van a vállalkozási alapon működő bérlakások továbbépítésének, és belátható időn belül szükség lenne olyan szabadon bérelhető lakásokra, amelyek a szociálisan rászorulók lakáshelyzetét oldaná meg hosszabb-rövidebb ideig.
