Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kilencvenes évek egyik legnagyobb, az önkormányzatoknak a belterületi földek után járó ellenértékkel összefüggő korrupciós botrányának bűnperében a Fővárosi Bíróság hétfőn „fordított eredményt” hirdetett az 1998 februárjában egyszer már meghozott, utóbb azonban a Legfelsőbb Bíróság által hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélethez képest. Négy éve ugyanis – a Fővárosi Bíróság egy másik tanácsa – úgy látta, a kilenc vádlott közül Tocsik és az ÁPV-s menedzsment ártatlan, viszont az akkor még befolyással üzérkedéssel vádolt, egykori MSZP-pénztárnokot, Boldvai Lászlót és az SZDSZ-hez közeli vállalkozóként számon tartott Budai Györgyöt, valamint Vitos Zoltán bűnösnek találta. Tegnap viszont a Fővárosi Bíróság már úgy foglalt állást, hogy Tocsik és az ÁPV-sek bűnösök, ám Boldvai és Budai nem követett el bűncselekményt, illetve Vitos magánokirat-hamisítás miatt kénytelen viszonylag elhanyagolható mértékű pénzbüntetést fizetni.
A hétfői döntés Tocsikra hűtlen kezelés miatt négy év börtönt és öt év közügyektől eltiltást, valamint jelenleg bűnügyi zárlat alatt lévő vagyonára 640 millió forintos vagyonelkobzást rótt ki. A volt vezető jogász Liszkai és exelnök Szokai szintén hűtlen kezelés miatt három és fél év, illetve négy és fél év szabadságvesztést kapott. Hanyag kezelés vétsége miatt Lascsik Attila vezérigazgató egy, Bessenyei Zoltán és Spanyol József igazgatósági tagok másfél-másfél év, egyaránt két év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést kaptak.
A bíróság több mint háromórás indoklásában kiemelte: Tocsik, Liszkai és Szokai több ízben is ellentmondó vallomást tett, így a 804 milliós sikerdíj megbízási körülményeiről teljes bizonyossággal csak az állapítható meg, hogy a vezető jogtanácsos figyelmébe Szokai „ajánlotta” Tocsikot. A jogásznő annak tudatában vállalta el a munkát, azaz a belterületi földek után járó ellenértékkel összefüggő, az önkormányzatokkal folytatandó alkufolyamat „levezénylését”, hogy erre sem a személyi, sem pedig a tárgyi feltételek nem álltak rendelkezésére. A bíróság szerint Tocsik lényegében „látszatmunkát” végzett és az önkormányzati igényeket képviselő Vektor Rt. munkájának eredményeit használta fel. A bíróság kitért arra is, hogy a Vektor meghallgatott vezetője sem tett ezzel összefüggésben egyértelmű nyilatkozatokat, igaz, a vádhoz kötöttség elve miatt mindezt nem vizsgálhatta részletesen.
Liszkai tevékenysége arra irányult, hogy megakadályozza az ügyben döntést hozó igazgatósági tagok ellenőrzési lehetőségeit, akik azonban a tőlük elvárható gondosság és körültekintés elmulasztása révén nem tettek, nem tehettek eleget vagyonkezelési kötelezettségeiknek.
Tocsik Márta a tárgyaláson közölte, hogy videokamerával kellett volna rögzítenie tevékenységét, a félreértések elkerülése végett ezt ajánlja a jövőben állami megrendelést elfogadó utódainak. Szokai szerint elnöksége alatt háromezer döntés révén ezermilliárd forint hasznot hajtottak az országnak, Liszkai pedig az utolsó szó jogán József Attila-verset szavalt. Az elmarasztalt vádlottak egyaránt fellebbezést jelentettek az elsőfokú döntés ellen, így az nem jogerős. Az ügyész fellebbezést jelentett be Boldvai és Budai felmentése ellen, Tocsik, Liszkai és Szokai esetében tudomásul vette az ítéletet, a többi ÁPV-snél három nap gondolkodást kért.
