Andrej Plenkovic, Horvátország miniszterelnöke egy interjúban arról beszélt, hogy a Magyarországon nemrégiben lezajlott kormányváltás új lehetőséget nyit számukra a párbeszédre a magyar állammal. Mint a Vecernji List tudósítása szerint elmondta, elsősorban a két ország kapcsolatait évek óta terhelő, pereket, választottbírósági eljárások sorozatát eredményező ügyről van szó, amely még 2003-ban indult.
Ahogy a kormányfő fogalmazott,
az évek óta tartó energiaválságra tekintettel ezt a lépést valószínűleg a mai tapasztalatok és következmények mellett senki egyikünk se tette volna meg.
Természetesen a horvát miniszterelnök a nemzeti olajvállalat – INA – privatizációjára utalt, amely során több lépésben a Mol lett a legnagyobb tulajdonos és a menedzsmentjogokat is a magyar cég birtokolja.
Plenkovic emlékeztetett: a horvát kormány 2019-ben ajánlatot akart tenni a Mol INA-részvénycsomagjáért, de abból végül nem lett semmi, hiszen nem volt meg az eladói szándék.
Most a kapcsolatok rendezésének szakaszában vagyunk és úgy vélem, van esélyünk. A kormány komoly párbeszédre készül Magyarországgal minden nyitott kérdésben, és remélem, hogy az INA kérdés a lehető leghamarabb és a lehető legjobb módon megoldódik
– mondta Plenkovic.
Több lépésben került kulcspozícióba a magyar olajcég
A horvát INA privatizációja több lépcsőben zajlott, és a Mol fokozatosan vált a legnagyobb tulajdonossá.
- 2003: a horvát állam eladta az INA 25 százalék+1 részvényét a Molnak 505 millió dollárért
- 2008: a Mol nyilvános ajánlatot tett a kisrészvényeseknek, ezután a részesedése 47,15 százalék fölé nőtt, megelőzve a horvát államot
- 2009: a részvényesi szerződés módosításával a Mol megszerezte az operatív irányítás döntő részét, bár nem volt 50 százalék feletti tulajdona. Ez lett később a horvát–magyar politikai és jogi viták központi eleme.
- 2011: kialakul a mai részvényesi struktúra, 49,08 százalék a Molé, a horvát államé 44,8 százalék
Mennyit érhet a Mol kezében lévő INA-pakett?
A Mol, ha egyáltalán hajlandó megválni az INA-ban lévő tulajdonrészétől, valószínűleg csak akkor lenne érdekelt, ha a teljes részesedésből kivásárolják. Kérdés, mennyit ér ez a 49 százalék.
Tavaly, a készletátértékelési hatásokat kiszűrő (CCS) EBITDA 521 millió euró volt, az INA beszámolója szerint. Ebből az átlagos EMEA olaj és gázcégek értékeltségi szorzója alapján 2,34 milliárd eurós cégérték (EV) adódik. Van azonban a mérlegben 502 millió euró nettó adósság, vagyis a részvénypiaci kapitalizáció 1,84 milliárd euró körül lehet. Ennek a 49 százaléka 903 millió euró.
Ennyiért azonban valószínűleg butaság lenne eladni a részesedést, hiszen ahhoz irányítói jogok kapcsolódnak, tehát az ajánlati árnak ennél körülbelül 50 százalékkal magasabbnak kellene lennie,
valahol 1,35 milliárd euró körül.
De még ez is eszközérték alatti értékesítés lenne, hiszen 2025 végén a teljes INA csoport eszközei közel 3,5 milliárd euróra rúgtak, amelyből csak 1,9 milliárd euró volt a finomítók, benzinkúthálózat, fúrókutak, vezetékek könyv szerinti értéke.
A magyar elemzők a horvátok 2019-es próbálkozásakor a 49 százalékos részesedés értékét 1,5-2 milliárd dollár közé becsülték. Azóta sok minden történt, egyebek mellett kiderült, az INA egy rég elveszettnek hitt befektetése is termőre fordulhat és simán újraindítható a szénhidrogén bányászat Szíriában.
Átalakulás előtt a Mol tulajdonosi struktúra is
A Molban 25,25 százalék az állami tulajdon, de a részvények az úgynevezett közérdekű vagyonkezelő alapítványi (KEKVA) konstrukcióban alapítványi kézben vannak. A Tisza-kormány tervei szerint azonban hamarosan újra állami kézben lesznek, így a jövőbeni Mol osztalék negyede nem az alapítványok finanszírozását biztosítja majd, hanem a költségvetés tervezhet vele bevételként.