Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Még áprilisban került bajba a világ legnagyobb vanília exportőr országa, Madagaszkár, mert egy ciklon kedvezőtlen időjárási körülményeket teremtett a növény termesztésére. A probléma az, hogy a világ vaníliatermelése annyira orrnehéz, hogy a piac közel háromnegyedét két ország látja el: Madagaszkár és Indonézia.
Ugyan a délkelet-ázsiai országot nem sújtotta szokatlan időjárási jelenség, keresleti piac alakult ki az ízesítőként használt növényre. Míg tavaly év elején 120-150 dollárba került egy kilogramm vanília, addigra most már 550-600 dollárba is kerülhet.
A Financial Times által megkérdezett szakértők szerint ugyan 500 dollár környékére eshet a kilónkénti ár, várhatóan a kereslet csökkenése miatt. De ez így is jóval drágább, mint amire az édességgyártók a korábbi években számíthattak. Legutoljára 2003-ban járt ilyen magasan az árfolyam.
Aggódnak a cukrászok
A lap szerint már több nagy márkának kellett valamilyen megoldást találnia a hiányra. Volt, ahol levették a polcokról a vaníliás termékeket, máshol árat emeltek. Egyes vállalatok abban bíznak, hogy a többi termékük között úgy oszlik el a kiadásnövekedés, hogy még nyereséggel tudnak működni. Utóbbira jó példa az Egyesült Királyság vezető egészséges fagylaltot készítő cége, az Oppo.
A fagyigyártó eddigi beszállítója az Enawo ciklon miatt egyik pillanatról a másikra tízszeresére emelte a vanília árát. Az Oppo diverzifikálta az ellátási láncát, de így is a korábban vártnál drágábban vásárolja az alapanyagot. Nem emeltek a fagylaltjuk árán, egyelőre az olcsóbb termékek bírják a terhet. (A cég vezetője, Charlie Thuillier nevetségesnek nevezte a helyzetet, miközben Madagaszkáré nem az: jóval nagyobb problémát jelent a vaníliatermelés visszaesésénél, hogy a viharok miatt közel félmillió embert kellett kitelepíteni az otthonából, nagy részük ugyan visszatérhetett, épp csak a megélhetését vitte el az időjárás.)
Drágult a jégkrém Svájcban
A Nestlé pedig arról tájékoztatott, hogy különböző stratégiákkal küzdenek az ilyen helyzetek ellen: felhalmozással, új beszerzési csatornákkal, innovatív megoldásokkal. Végső kétségbeesésükben drágítanak csak, melyet azért végül meg is léptek: Svájcban például 2,5 százalékkal emelték a Mövenpick termékcsalád árát.
Általánosságban az édességipari termékek fogyasztói mégiscsak kevéssé érzik meg a keresleti piacot az árakon: a vanília ízű sütemények, csokoládék és fagylaltok elkészítésekor alig 1 százalékban használnak igazi vaníliát. Sokkalta elterjedtebbek a szintetikus aromák és ízpótlók. (A csokoládé árát például leginkább a cukor és a kakaóbab beszerezhetősége határozza meg.) Egyedül a parfümgyártók rághatják a kefét, mivel a drága és minőségi illatszerekhez szavatossági okokból jobban megéri természetes alapanyagot használni.
Százötven Madagaszkár is kevés lenne
A kevés termelési hely, valamint az orchidea-félék családjába tartozó növény igényessége miatt évtizedek óta kevesen használnak igazi vaníliát. Arra ugyanis már 1858-ban Nicolas-Theodore Gobley brit kémikus rájött, hogy ki lehet vonni az ízt adó hatóanyagot, a vanilint az eredeti növényből. Majd a XIX. végén Karl Reimer német kutató rájött, hogy a vanilint nemcsak vaníliából lehet kivonni. A második világháború teremtette ellátási nehézségek, valamint a fogyasztói társadalom kialakulásával olyan hiány alakult ki, hogy semmi sem tarthatta vissza a szintetikus ízt a terjedéstől.
Kezdetben főleg a szegfűszegolaj szolgált alapanyagul. Mostanra viszont ezt felváltotta az olívaolaj, valamint a különböző faipari (!) melléktermékek felhasználása. A vanilint kivonják teafakéregtől kezdve egészen a bükkfakérgéig több alapanyagból. Az íz szinte ugyanaz marad, ráadásul egy kilogramm egyszázalékos vanilint tartalmazó vaníliacukor egy kilogramm eredeti vaníliának felel meg, tehát még gazdaságosabb is.
