Már az a tény is, hogy a bankunióról szóló döntés megszületését követően két éven belül működni kezd azt mutatja, hogy az Európai Unió döntéshozói igenis képesek időben egyetértésre jutni és cselekedni - mondta Ewald Nowotny, az Osztrák Nemzeti Bank kormányzója, az Európai Központi Bank (ECB) kormányzótanácsának tagja az osztrák jegybank bécsi konferenciáján.
A létrejövő bankunió jelentőségét és hatásait érdemes nagyobb távlatban szemlélni, hogy meg lehessen érteni annak jelentőségét. Hatása szerinte hosszútávon igen kedvező lesz a benne résztvevő államok gazdasági növekedésére, a hitelezés élénkségére és a monetáris transzmisszió hatékonyságára az érintett államokban. Ráadásul a benne résztvevő országok előreláthatóan versenyelőnybe kerülnek azokkal szemben, amelyek kimaradnak, ezért várhatóan sok nem eurózóna tagállamnak is megéri majd csatlakoznia hozzá.
Megtörik a szoros kapcsolat
A bankunió létrejöttének egyik fontos hatása Nowotny szerint az, hogy megtöri a szoros közvetlen kapcsolatot a bankok és a tagállamok között. Így élesebben el tud majd különülni az adott tagállam hitelképessége nagybankjai hitelkockázatának mértékétől. A túl szoros kapcsolat káros hatásai ugyanis nagyon megmutatkoztak a válság során. Ismétlődő jelenség volt ugyanis, hogy amikor egy-egy pénzügyi intézmény hitelképessége megkérdőjeleződött, akkor az adott bank megmentésének költségei miatt az adott tagállam fizetőképességét kezdte megkérdőjelezni a piac. S mivel a bankok mérlegeiben jelentős mennyiséget képviseltek az adott tagállamok által kibocsátott államkötvények, ezért azok áresése a bank hitelképességére hatott vissza negatívan.
Nowotny rámutatott, hogy az Eurostat adatai szerint 2013-ig az eurozóna tagállamok által bankjaiknak nyújtott mentőcsomagok miatt a tagállamok összesített államadóssága 5 százalékponttal növekedett a zóna összes GDP-jéhez mérten.
A bankunió létrejöttének egyik fontos vívmánya, hogy a jövőben egy tőkepótlásra szoruló banknál a költségeket nem a tagállamoknak kell állniuk, hanem elsősorban a bank részvényeseinek és nagyobb hitelezőinek. A magántőke kockázatának és részvételének növelésével csökken a közvetlen kapcsolat a pénzügyi rendszer szereplőinek problémái és a tagállamok költségvetési stabilitása között.
Jó lesz ez a vállalatoknak is
A korábbi, tagállamok és bankjaik közötti szoros kapcsolatból az is következett, hogy a válság során az Európai Központi Bank hiába csökkentette jelentősen a kamatokat. Az adott országok bankjainak tőkeköltségeiben ez nem tudott jelentkezni, mivel a megnövekedett országkockázat miatt az érintett bankok forrásköltségei magasak maradtak. Így a monetáris transzmisszió hatásai korlátozottak voltak, a vállalati szektor szintjére nem tudott lejutni a kamatcsökkentések hatása, a vállalatok számára a hitelköltségek magasak maradtak. Miközben az ECB kamatot csökkentet, a problémásabb tagállamokban folyamatosan csökkent a hitelezési aktivitás.
A bankunió létrejöttével azonban a szabályozás alá eső bankok iránti piaci bizalom magasabb lesz, s ez a befektetői bizalom alacsonyabb forrásköltségekben fog megtestesülni, s ez a reálgazdasági folyamatokra is kedvező hatással lehet. A bankszektor hitelezési képessége javulhat, ami az európai gazdaságban talán még relevánsabb, mint az Egyesült Államokban. Az eurózónában ugyanis a vállalati források átlagosan mintegy 50 százaléka származik banki hitelekből, míg Amerikában alig 20 százalékos ez az arány.
A bankunióban való részvétel tehát számos előnyt hordoz az abban résztvevő bankok és országok számára, s hátrányt jelenthet az abban nem résztvevő tagállamoknak és pénzintézeteknek. Így ő arra számít, hogy középtávon több olyan dél- és kelet európai ország csatlakozni fog hozzá, akik még nem tagjai az európai monetáris uniónak.
