Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Vajon melyik géniusz öntött mintegy 300 milliárd dollárt az euróba, az európai gondok dacára? - teszi fel a kérdést a Marketwatch szakírója, Steve Goldstein. Rögvest meg is válaszolja: a svájci jegybank volt és jelenlegi elnöke, Philipp Hildebrand és Thomas Jordan (képünkön), mégpedig a frank túlzott erősödését meggátolandó abban a környezetben, amelyben a befektetők az eurózónás aggodalmak miatt lavinaszerűen igyekeztek tőkéjűket biztos helyekre zúdítani.
Bár az 1,20-as árfolyamot megvédték, mégsem nevezhető sikeresnek az SNB politikája, hiszen ha az lett volna, távol tudták volna tartani a megrettent forrótőke-befektetőket a franktól, márpedig nem ez történt, hiszen még a jegybank szerint is túl erős a jelenlegi árfolyam.
Goldstein felsorolja az erős frank negatív gazdasági következményeit, köztük a csökkenő exportot, a májusban 45,4 százalékra visszaesett, így a kibocsátás szűkülését jelző feldolgozóipari menedzserindexet és a kiskerforgalom áprilisi apadását. Elismeri: valószínűleg az eurózóna gazdaságának gyengélkedése erőteljesebb negatív hatással bír Svájcra, mint a mesterségesen erős deviza.
Ez azonban azt bizonyítja, hogy remekül illeszkedik a svájci gazdaság az eurózónához, így - teszi fel a kérdést - miért nem csatlakozik hozzá, és adja fel a jelenlegi buta és veszélyes politikáját? Ott van persze az az aprócska gond, hogy Svájc még az EU-nak sem tagja, így nem is tud megfelelni az eurókövetelményeknek. Ugyanakkor úgy tűnik, az EU is napról-napra újraírja saját szabályait: eggyel több vagy kevesebb, igazán nem számít. Cikke végén Goldstein megjegyzi: néhány államot, mint például Görögországot megfojtott az eurózóna-tagság, ám talán Svájc a ritka példa arra, hogy egy nemzetnek épp a távolmaradás tesz rosszat.
