Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A nyugdíjalapok ugyanis világszerte több mint 23 ezermilliárd dollárnyi befektetésen ülnek, és ennek háromnegyede valamilyen formában függ az ügyfelek élettartamától - írta a Bloomberg. Ezért az alapok előszeretettel vásárolnak olyan biztosításokat, amelyekkel megvédhetik magukat ügyfeleik az előzetesen kalkuláltnál hosszabbra nyúló életének kockázataitól.
A bankok ezeket a kockázatokat, biztosításokat most derivatívák segítségével kötvényekbe vagy más értékpapírokba csomagolják be, befektetőknek árusítják és a kapcsolódó díjakból tesznek szert bevételre. A legnehezebb a dologban számukra az, hogy olyan befektetőket találjanak, akik hajlandók a fogadás másik oldalán állni húsz évig vagy annál is hosszabb ideig. Egyik előnye ezeknek az értékpapíroknak, hogy árfolyammozgásuk nem kötődik sem a hagyományos részvény-, sem a kötvény-, sem pedig az árupiacokhoz, így nagyon alkalmasak diverzifikációs célokra.
A másik vonzerő persze a bevétel, a bankok legalább évi 5-9 százalékos várható hozammal igyekeznek kibocsátani a papírokat. A világ első hosszúélettartam-kötvényét csak tavaly decemberben bocsátotta ki a Swiss Reinsurance, de a JPMorgan és a brit Prudential biztosító már szakmai szervezetet is alapított, indexeket is számolnak és igyekeznek megszervezni a papírok másodlagos piacát.
Az orvostudomány fejlődése és az egészségesebb életmód nagyon megnehezítették az előrejelzést a nyugdíjalapok számára, Nagy-Britanniában például évente 1-3 hónappal nő a várható élettartam. Minden további évnyi várhatóélettartam-növekedés négy százalékkal növeli meg a pénztárak jövőbeli nyugdíjkiadásait.
