Továbbra is pozitív a hangulat az állampapírpiacon, természetesen szoros összefüggésben a nemzetközi helyzettel, illetőleg ahogy mostanában mondani szokás, a kockázati étvágy növekedésével. Ez annyit jelent, hogy fokozatosan csökkennek a hozamszintek, s ha mindezt összevetjük a stabil forintpiaci helyzettel és a trendjét illetően erősödő forintárfolyammal, azt mondhatjuk, a közelmúltban nemegyszer megtapasztalt pánikhangulatnak immár nyoma sincs. Óvatosság persze továbbra is jellemzi a piacot, azaz nem hirtelen, euforikus hangulatú, gyors árfolyamváltozásokkal járó eseményeknek vagyunk tanúi, hanem viszonylag kis lépésekkel való menetelést láthatunk.
A kedvező helyzetet kihasználva ezen a héten merészebb aukcióra készül az ÁKK: a hároméves államkötvényből 25, az öt- és tízévesből pedig 18, illetve 12 milliárd forint a meghirdetett mennyiség. A dolog előzménye - a kedvezőbb körülményeken túl -, hogy a kibocsátó már korábban is fokozatosan emelte a mennyiségeket, ami sikerrel járt. Az ÁKK tehát egy rendkívül ésszerűnek tűnő politikát igyekszik folytatni ebben a még mindig válságízű, így óvatosságra intő, ámde érezhetően javuló helyzetben: nevezetesen a kibocsátási politikájában egyszerűen alkalmazkodik a piaci viszonyokhoz.
Amikor kedvező a helyzet és sok a vevő, nagyobb mennyiségeket dob piacra, viszont ha a helyzet rosszabbodna, a tervek szerint a kibocsátó nem erőlteti majd a dolgot, hanem csökkenti a kibocsátások mennyiségét. Az "akkor kell eladni, amikor vevő van" elve alapján való kibocsátói magatartás minden bizonnyal jótékony hatást gyakorol majd a piacra, hiszen a túlfűtött optimizmus és a pszichés okokra visszavezethető túlzott pesszimizmus árfolyam-befolyásoló hatását egyaránt törvényszerűen tompítja. Várhatóan kiegyensúlyozottabbak lesznek tehát a hozamszintek, s kisebbek a kilengések.
Valószínűleg hasonlóan viselkedik majd a jegybank is, amely korábban kamatcsapdába szorult: csökkenteni több okból sem tudott (leginkább a forintárfolyam sérülékenysége miatt), az esetleges emelési kényszer viszont a magas kamatszint miatt járhatott volna komoly veszélyekkel. Most azonban nem látszik akadálya egy csökkentésnek, amire talán nemcsak azért lenne égető szükség, mert a magas kamatszintnek önmagában véve is negatív hatása van sok mindenre, hanem azért is, hogy ha esetleg újból kedvezőtlenné válna a piaci helyzet, az emelés ne jelentsen túlzott kockázatot. A piac már júliusra kamatcsökkentést vár, s ezt a várakozást a jegybanki kommunikáció is bátorítja.
A kedvező piaci hangulat megmutatkozott a múlt heti kincstárjegy-aukciókon is, mindkettőn 200 milliárd feletti névértékre nyújtottak be ajánlatot a befektetők. Értelemszerűen a kibocsátó a mennyiségek jelentős megemelésével reagált a helyzetre, s az eredeti 50 helyett végül 67, illetve 65 milliárd forint névértékben piacra dobott papírok 9,23, illetve 9,11 százalékos átlagos hozamszinten találtak gazdára. Figyelemre méltó, hogy a három hónapos papírnál az átlaghozam megegyezett a maximummal. Figyelembe véve azt is, hogy mindössze 25 ajánlat ért célba, tehát igen nagy a koncentráció (egy sikeres ajánlat átlagos mennyisége 2,68 milliárd forint névértéken), ez komoly nagybefektetők megélénkült érdeklődésére utal. Ezen a héten jönnek a "rendes" méretű kötvényaukciók, ha tehát nem következik be valami nagyon kedvezőtlen (leginkább nemzetközi) esemény, ezek sikere is borítékolható.
Már kilenc és nem tíz százalék környékén járnak a hozamok, azaz nem a jegybanki alapkamat fölött, hanem alatta. Ha a kamatot csökkentenék, jó esély van rá, hogy a hozamszintek is tovább tolódjanak lefelé.
