Szerdán meglepő "segélyt" nyújtott az eurózóna bankjainak az Európai Központi Bank (ECB), nevezetesen nagy összegű, 1 százalék kamatozású hitelt egyéves futamidőre. Ennek célja a likviditás javítása, a hitelezési tevékenység ösztönzése volt. Bár a közvetlen hatás értelemszerűen csak az eurózónában kell hogy jelentkezzen, a szoros gazdasági kapcsolódás okán igen jót tett az intézkedés az eurózónán kívüli uniós tagállamoknak, így Magyarországnak is, sőt a feltörekvő piacoknak általában is.
A kedvező hatások elsősorban a devizaárfolyamokon és az állampapírhozamokon látszanak, mindkét területen olyan folyamatok játszódtak le, amelyek a forgalom élénkülését és az árfolyamok javulását eredményezték. Az ECB művelete - azáltal, hogy olcsó forrást teremt - jó lehetőséget ad a kamatok csökkentésére is.
A lengyelek kamatot vágtak a múlt héten, a csehek - a várakozásokkal ellentétben - nem, azonban az ottani 1,5 százalékos kamat aligha nevezhető magasnak, pláne a magyar 9,5 százalékhoz képest... A lengyel kamat is csupán két százalékponttal magasabb a csehnél. Érdekességként megemlíthető, hogy a hagyományosan rekordszintű török kamat is a magyar alá került egy ottani kamatcsökkentés következtében.
Felmerül a kérdés, meddig marad ilyen magas szinten a hazai kamat. Miután a júniusi lehetőséget már kihagyta a jegybank a vágásra, legközelebb július végén lehet erre némi esély, hiszen normál rend szerint ekkor ül össze legközelebb kamatdöntés tárgyában a monetáris tanács. Az ügy izgalmas kérdése mindig - akár bevallják, akár nem - a forint árfolyama, hiszen egy amúgy sem igazán erős valutánál fokozottabb egy kamatvágás árfolyamkockázata.
Persze ha a kedvező hangulat addig kitart, és a forint netán még ennek következtében jelentősen erősödne is, nem kizárt, hogy versenybe szállunk a törökökkel és ezért a jegybank hozzányúl a hosszú idő óta nem bolygatott alapkamathoz. Annál is inkább, mert az eurókamatok csökkenésével változatlan hazai kamat mellett a kamatkülönbözet nő, aminek elvben a júliusi kamatdöntésig vonzania kellene a külföldi pénzeket, ami a forintot jelentősen erősíthetné. Csak az a fránya, igen magas szintű országkockázat ne lenne...
A mostani folyamatok - még ha fő okai leginkább a nemzetközi hangulatnak az ECB-döntéssel alaposan megtámogatott javulásában keresendők is - mindenképpen bizakodásra adhatnak okot. A forint is erősödő tendenciát mutatott, csütörtök estére már 275 forint közelébe került az euró árfolyama. Szintén támogatta az erősödést a svájci jegybank nagyarányú intervenciója a frank gyengítése érdekében, aminek következtében a frankot nézve jóval nagyobb a forint erősödése. (Ez elsősorban a nagyszámú, frankhitellel bíró honfitársunkat érinti kedvezően.)
Az állampapírpiacon is optimizmus lett úrrá, csütörtökön tíz százalékpont körüli hozamcsökkenés volt tapasztalható. Megélénkült az aukciós kedv is, az egyéves papírból csütörtökön akkora túlkereslet volt, hogy a kibocsátó emelni tudta a mennyiséget és még így is tűrhetőnek mondható, 9,47 százalékos átlaghozam mellett adott túl a papírokon.
Némi bizonytalanság azonban tapasztalható volt, hiszen a maximális hozam hét ponttal lett magasabb az átlagnál. Ez arra is utal, hogy hiába volt nagy mennyiségű ajánlat, a potenciális vevők nagy része csak irreálisnak nevezhető hozamszint mellett lett volna hajlandó a vásárlásra. Az így gondolkodó ajánlatbenyújtók gyakran csinálnak jó fogásokat, de leginkább pesszimista hangulatban.
Amikor ugyanis a "rendes" árat ajánlók kapkodnak a papírok után, az árral taktikázók hoppon (papír nélkül) maradnak. A három hónapos diszkontkincstárjegyek még a kedvező hírek megérkezése előtt tartott aukciója a papírformát hozta, 9,38 százalékos átlaggal. Örvendetes, hogy már az éven belüli papírok hozama is a jegybanki alapkamat szintje alatt van, még ha nem is sokkal.
