Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Idén eddig átlag 15 százalékos emelkedést teljesítettek az árupiacok a tavalyi 40 százalékos visszaesés után, és bár jelenleg mintha nőne a bizonytalanság, a nyersanyagpiacok több évszázados történelméből leszűrhető következtetések a további drágulás mellett szólnak - fogalmaz a Financial Timesban Chris Watling.
Először is, a globális gazdaság strukturális ereje jelenleg a feltörekvő gazdaságok oldalán fedezhető fel inkább. Mióta jelentős gazdasági nehézségek sorával voltak kénytelenek szembesülni az 1997 és 2001 közötti válságok alatt, ezek a gazdaságok csökkentették adósságukat, növelték a megtakarítási aktivitást és tartalékokat képeztek. Ezen strukturális erő és az ebből fakadó potenciál a gazdaság állami élénkítésére azt valószínűsíti, hogy a következő évtizedben a világgazdasági növekedés legfőbb motorjai a feltörekvő gazdaságok lesznek.
A legfontosabb, hogy ezekben az országokban, amelyekben gyakran még csak nemrég indult meg a modern iparosodás, óriási étvágy mutatkozik a nyersanyagokra - ami az árupiaci kereslet jelentős globális emelkedését valószínűsíti. Kína réz iránti kereslete idén is gyorsan nőtt, elsősorban a hatalmas állami gazdaságélénkítő csomagnak és a nyugati fertőzésektől szinte érintetlen hitelpiacának köszönhetően.
A hosszabb távú előrejelzések szerint 2020-ban már az úgynevezett BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) adják majd a nyersanyagpiaci kereslet zömét - különösen Kína -, mivel a prognózisok szerint gazdasági növekedésük továbbra is gyors marad, ráadásul egyre inkább nyersanyagérzékeny módon.
Másodszor, az USA központi bankja, a Fed komoly erőfeszítéseket tesz a kereskedelmi bankok feltőkésítésére és a hitelezés megkönnyítésére. A kereskedelmi banki tartalékok létrehozása, majd azok 300 milliárd dollárnyi amerikai állampapír vásárlására és 1250 milliárd dollárnyi jelzálogalapú értékpapír megszerzésére történő felhasználásávall a Fed gyakorlatilag több mint megduplázza a monetáris bázisát.
A pénznyomtatás modernkori megfelelője azonban ahhoz vezethet, hogy az infláció alaposan meglódul - állítja az elemző a kvantitatív könnyítés történelmét tanulmányozva. Mindemellett az is valószínű, hogy a talpraállás bizonytalanságával kapcsolatos washingtoni aggályok és az amerikai gazdaság strukturális gyengesége miatt az élénkítés visszavonása túlságosan későre tolódhat. A nyersanyagok pedig természetes menedéket nyújtanak az inflációval szemben, így ebben a környezetben várhatóan jól teljesítenek, mint befektetés.
Harmadszor, az árupiacok szuperciklusa is működni látszik. Az árak tavalyi visszaesése tipikus ciklusközepi törés volt az árupiaci hossz közepette. Mindkét utóbbi árupiaci szuperciklusban nagy visszaesések voltak megfigyelhetőek, évekkel a bikapiacba lépés után. Az árcsökkenés mindkét esetben átmeneti volt, ami után a drágulás folytatódott.
A legutóbbi árupiaci szuperciklus nagyjából 1968 és 1980 között zajlott, és 1974/75-ben 25 százalékos korrekció következett be az árakban. Az 1932 és 1951 közötti szuperciklusban 1937-ben volt egy nagyobb, összességében körülbelül 40 százalékos visszaesés. Mindkét ciklusközepi korrekció hasonló nagyságú volt, mint a tavaly tapasztalt zuhanás, és mindegyik globális recessziókkal függött össze.
A nyersanyagpiaci szuperciklus létezésére a 18. század közepétől vannak bizonyítékok, mivel az adatok innentől állnak rendelkezésre megfelelő részletességgel, de hosszú árciklusok valószínűleg ennél jóval korábban is kialakulhattak Európában. Az 1700-as évek közepétől megfigyelhető jellegzetességek szerint a nyersanyagok átlagos bikapiaci ciklusa 20,7 évig tart, átlag 293 százalékos összesített drágulással, ami azonban például 1932 és 1951 között a 689 százalékot is elérte. A legutóbbi ciklus 2001-ben kezdődött és eddig összesen 76 százalékos emelkedéssel járt.
Amennyiben bízhatunk a történelemben és a hosszabb távú keresleti prognózisokban, még több évig tartó emelkedésre számíthatunk.
