Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Hogy értékelik az eddigi tőzsdei szereplést?
- Minden szempontból jól sikerült a május 22-i debütálás. Azóta világossá vált, hogy a KEG-részvények nem túlárazottak. Pedig sokan féltek attól, hogy a 400 forint névértékű papírra 1500 forint felett nem lesz vevő, ám szerintem emiatt inkább azok aggódtak, akik nem ismerték a cég tulajdonában lévő infrastruktúrát, az üzleti modellünk specifikus értékképző elemeit. Úgy tűnik ráadásul, hogy akik vásároltak KEG-részvényt, azok jelentős része nem napi spekulációs érdekből és főleg nem a cég ellen spekulálva vette a papírokat, hanem mert hisz a társaság jövőjében.
- Az egyre színesebb energiapalettán van helye a pb-gáznak?
- A téli gázválság bebizonyította, hogy a cégünk által is forgalmazott pb-gáz igenis megfelelő kiegészítő energiaforrása lehet Magyarországnak. A napokban kötött megállapodásnak köszönhetően például nagyobb üzemeket, ipari parkokat és adott esetben lakóházakat is fel tudunk szerelni olyan berendezéssel, amelynek segítségével akár biztonsági megoldásként ideiglenesen, akár csúcslevágásként részlegesen pb-gázra lehet átállítani azokat. Hangsúlyozom azonban, ez csak optimalizációs megoldás lehet, nincs arról szó, hogy a pb-gázzal volumenben ki tudnánk váltani a földgázt. Meglátásunk szerint a magyar közszolgáltatók és nagyvállalatok rengeteg energiát és költséget pazarolnak el azáltal, hogy rendkívül magasra teszik kapacitáslekötésüket azért, hogy ha télen egy hideg nap miatt kiugróan magas lenne a fogyasztás, akkor se büntessék meg őket. Ezért viszont nyáron is megfizetik az egyébként szükségtelen garantált magas teljesítményt. A mi szintetikus gázrendszerünkkel kombinálva a többletigényt már pb-gázzal tudnák helyettesíteni.
- És ha nincs orosz-ukrán gázvita? Ha megépül a Nabucco vagy a Déli Áramlat, esetleg elkészül az INA lng-kikötője? Akkor is szükség lesz pb-re?
- Azt gondolom, hogy a vezetékkérdések hátterében túl szövevényes politikai és gazdasági összefüggések állnak, amivel még az EU-nak sem sikerült mit kezdenie, ezért úgy vélem, legalább öt-tíz év, amíg bármelyik alternatív vezeték megépül. A horvát lng-kikötő ennél hamarabb elkészülhet, ám a cseppfolyósított állapotban szállított gáz a bonyolult hűtési és visszagázosítási technológia miatt 40-60 százalékkal drágábban tud csak eljutni a fogyasztóhoz, mint a keletről hagyományos csővezetéken érkező földgáz.
- Hogy viszonyul ehhez a pb-gáz szállítási költsége? Gondolom, az sem túl versenyképes a csővezetékes szállítással szemben.
- Legolcsóbban folyami úton szállítható a pb-gáz. Mi is régóta tervezzük, hogy a közép-ázsiai köztársaságokból (Kaszpi-tenger) és részben Oroszországból (Fekete-tenger) hajón hozzuk el Dunaalmásig a gázt. Így már közelíthetők a költségek a csővezetékes szállításhoz. Az olcsóbb vízi szállítás azonban egy jövőbeli terv, a gázimportunk jelenleg vasúton érkezik. Egyszerre teljes szerelvényeket, irányvonatonként 1000-1200 tonnányi gázt vásárolunk. Dunaalmáson építettünk egy olyan lefejtőt is, amely az áttengelyezett orosz vagonokat tudja fogadni anélkül, hogy a határon át kéne fejteni európai vagonokba a gázt, tehát már közvetlenül tartályainkig jöhet a szerelvény. Innen közúton vagy vasúton szállítjuk tovább a fogyasztóknak Nyugat- és Dél-Európa felé.
- Azzal, hogy ilyen messziről szerzi be a gázt, nincs túl nagy versenyhátrányban azokkal szemben, akik itthon juthatnak hozzá a gázmezőkről vagy a finomítók melléktermékéhez?
- Az algyői és a százhalombattai finomítóban keletkező pb-gáz nem elegendő a magyar szükségletek fedezéséhez. Az ország egyre növekvő importra szorul, ebben a KEG is egyre nagyobb szerepet tud vállalni. A tavalyi 5 ezer tonnás forgalmunk - amit mindössze 760 köbméter tárolótér segített - a magyar pb-gáz-piac 2,5-3 százalékát jelentette. A kis tartályainkkal csoda volt, hogy egyáltalán ennyit meg tudtunk csinálni. Most változott a helyzet, hiszen Európa legnagyobb tartályával 4760 köbméter a tárolási kapacitásunk. Ezzel akár 20-25 ezer tonna átmenő forgalmat is tudunk bonyolítani évente.
A belföldi piacon a KEG-nek a palackos ellátás a fő területe, és az is marad a fő csapásirány. Itt jelentős hálózatfejlesztési tevékenységet folytatunk, az értékesített mennyiséget az idén - egy elnyert pályázatnak köszönhetően - 10 ezer tonna fölé szeretnénk növelni. Tartályos tevékenységünk a szintetikus gáz telepítésével fog erőteljesen bővülni, ennek kibontakozásához másfél-két évre van szükség. Ezen belül még az autógázpiacon is lehetnek a KEG-nek jelentős innovációs tartalékai.
- Kik a magyar pb-piac szereplői?
- Négy nagy, a Prímagáz, a Mol, a Total és a Shell mellett jelen van három kisebb szereplő, a német Progas partnere, a Thermofarm és a határon való átfejtéssel foglakozó Intergas. A Thermofarm hozzánk hasonlóan a kisebb szereplők közé tartozik, úgy gondolom, a jövőben vele jelentősen továbbfejlesztheti kapcsolatait a KEG. Ennek alapjait le is tettük, hisz közel egy éve bérmunkát végzünk neki. Az Intergaz jelenleg az MFB tulajdona, amely épp most akarja eladni részvényeit, ezekre mi is pályázunk. Ezzel Közép-Európa legnagyobb lpg (cseppfolyós propán) logisztikai csoportja jöhet létre.
- Mire jó büszkeségük, a tavaly felépült 4000 köbméteres óriástartály?
- Egyrészt a nagyobb tartálynál alacsonyabbak a fajlagos költségek. Ami ennél viszont sokkal fontosabb, hogy kihasználhatjuk vele a pb-gáz árának ingadozását, a tartály egyetlen árfolyamcsúcs-kezeléssel hatalmas nyereséget termelhet. Decemberben például 76 forintért tudtam gázt vásárolni, amit egy hónappal később 240 forintért értékesítettünk. És ez csak egyetlen feltöltés, számításaink szerint évi 4-8 alkalommal lehet ilyenre felhasználni a tartályt.
- Ez nem sima spekuláció? Hisz ha az árfolyamok esnek, ugyanekkora lehet a veszteség is.
- Húsz év statisztikáját néztem végig. Az lpg-árban éven belül jól megfigyelhető ciklusok vannak, ezekre alapozva nagy eséllyel jókor tölthető fel a tartály és jókor lehet a tartalékolt mennyiséget értékesíteni. A szezonalitás mellé még figyelembe véve az időjárási és a devizapiaci helyzetet, komoly extraprofit érhető el. Ha csak négyet fordul egy évben, az is 500 millió forint nyereség.
- Ezzel már számolnak éves tervükben. Milyen ez a terv?
- Ebben az évben a forgalom jelentős bővítését irányoztuk elő, célunk a 10 ezer tonnás határ átlépése. Ennek kereskedelmi hátterét az elmúlt év utolsó hónapjaiban beindított export adja. Ezenkívül az óriástartálynak köszönhetően a hazai piacon egyedülállóként képesek vagyunk arra, hogy idegen árut tároljunk bérleti formában. Kiemelt partnerünk ebben a tartalékgazdálkodási igazgatóság, amellyel november óta állunk aktív kapcsolatban. Beszerzési lehetőségeink kedvező javulása miatt jövedelmezőségünk jelentős javulásában bízunk. Mindezek eredményeként 60 százalékos forgalomnövekedést és az eredmény közel megháromszorozódását várjuk az idén.
- Ön személy szerint miért adta el többségi részesedését a cégben?
- Két éve súlyos döntést kellett meghoznom. Az óriástartályt ugyanis a Megyeri-híd építésének kapcsán is elhíresült Ganz Híd építette, amely rendkívül sokat csúszott az átadással. Ezzel olyan pénzügyi helyzetbe hozott, hogy választanom kellett: beáldozom a céget vagy tőkét vonok be. Ekkor találtunk egymásra a Phylaxia fő tulajdonosával, az East-West Technologyval, amely 900 millió forint fölé emelte a KEG alaptőkéjét, ezzel lehetővé vált a tartály befejezése. Az ő tulajdonrészét vásárolta meg a Phylaxia, és én is adtam el neki papírjaimból. Valamivel kevesebb mint öt százalékot azonban megtartottam, s mert bízom a cégben, elvállaltam, hogy 2014-ig operatív vezérigazgatóként tovább viszem annak ügyeit. Korábban, a KEG koncepciója előtt sok olyan vállalkozásom volt, amelyeknél túlzottan előreszaladtam és ötleteimre még nem érett meg a piac. Most úgy érzem, más a helyzet, a KEG a lehető legjobbkor van a lehető legjobb helyen és az energialogisztika rövid távon semmi mással nem helyettesíthető.
