Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyelőre nem túl nagy a kereslet az acél iránt a londoni fémtőzsdén (LME), az egy éve indult piacon eddig mindössze 1,5 millió tonna fordult meg. Ez a tavalyi globális termelés alig 0,1 százaléka, s még a magyar kibocsátás nagyságától is messze elmarad. A tőzsde vezetői azonban nincsenek elkeseredve, szerintük az iparágban egyre többen alkalmazzák benchmarkként az LME-n kialakult árat, ami előbb-utóbb a piaci forgalmon is meglátszik majd. Az alumínium 1978-as bevezetése után az acél tavalyi forgalmának kevesebb mint felét hozta, ám mostanra az LME legsikeresebb termékévé vált – teszik hozzá.
Az LME elsősorban olyan vevők és eladók megjelenésére számít, akik fedezeti célból vásárolnának határidős acélpozíciót, így védve magukat az áringadozásoktól. (Az üzleteknek tehát csak apró töredéke kerül fizikailag teljesítésre, annak lehetőségét pusztán azért tartják fenn, hogy – az arbitrazsőrök hathatós közreműködésével – az ár minél jobban megfeleljen a tőzsdén kívüli piacon kialakult viszonyoknak.) Persze mint minden piacon, itt is megjelentek a befektetési, illetve spekulációs céllal vásárló befektetők, ám nekik az elmúlt időszakban nem sok babér termett: az acél árfolyama ugyanis a tavalyi 1100 dollár/tonna feletti csúcsról idén 300 dollár/tonna közelébe zuhant.
Robin Bhar, a Calyon senior elemzője azonban úgy véli, az árfolyam már elérte mélypontját, a gazdaság talpra állásával párhuzamosan itt is emelkedésnek indulnak az árak, a második félévben 500 dollár/tonna környékére érhetnek. (Az árak a kereslet függvényében változnak, így nagyban függnek a világ ipari termelésének alakulásától.) A jelenleginél magasabb árfolyamra számít a Morgan Stanley is, igaz, alacsonyabbra, mint korábban jósolták. Az autó- és építőipari kereslet visszaesése miatt az acél várható átlagárát a korábbi 619 dolláros szintről 502 dollárra mérsékelte, ráadásul 2010-re ennél is alacsonyabb, 485 dolláros átlagárat prognosztizál.
