A NAPI Gazdaság cikke
Tavaly novemberben csak csatát, de nem háborút sikerült nyernie a tőzsdének árfolyamnyereségadó-ügyben, az ötlet – ha módosításokkal is – újra felmerült.
A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által tegnap bejelentett nagyszabású adóreformtervek között szerepelt az árfolyamnyereségadó ismételt bevezetése is. A kormány elképzelései szerint 2007. január elsejétől az átlagot jóval meghaladó mértékű, több milliós – konkrét összeg még nem ismert – betétek utáni kamatjövedelmet, valamint a tőzsdei árfolyamnyereséget 10 százalékos adó terhelné, ami 2010-től, az eurócsatlakozás várt évétől 18 százalékra emelkedne. Ez megegyezne az átlagkereset akkori adóterhével.
Egyelőre több konkrétumot nem lehet tudni a javaslatról, de Gyurcsány azt már bejelentette, hogy mindenképpen egyeztetnek a tőzsde vezetésével. A kormányfő láthatóan okult a tavalyi fiaskóból, amikor a BÉT csatát nyert a kormányzattal szemben. Novemberben ugyanis az adótörvény vitájában az Országgyűlés leszavazta azt a kormányzati elképzelést, hogy az árfolyamnyereség-adó 0 százalékos kulcsát 25 százalékra emeljék.
Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde elnöke a NAPI Gazdaságnak elmondta, hogy tegnap reggel, a hivatalos bejelentés előtt a kormányfő által életre hívott gazdasági és szociális tanács tagjaként jelen volt a tőzsdét is érintő adóelképzelések bejelentésénél. A miniszterelnök jelezte, hogy mihamarabb szeretne konzultálni a tőzsde elnökével, erre – mint Szalay elmondta – a jövő héten kerül sor. A találkozó után derül ki, össze lehet-e egyeztetni a tőkepiac, a lakossági megtakarítások növelésének érdekeit a kormányzati elképzelésekkel, amelynek fontos eleme, hogy a tőke- és munkajövedelmek adóterhe között ne legyen jelentős különbség.
A BÉT és a Befektetési Vállalkozók Szövetsége tavaly többször is hangot adott annak a véleményének, hogy a hazai lakossági megtakarítások kedvezőtlen szerkezetén tovább rontana az árfolyamnyereség-adó bevezetése, s a pénzügyi tárca érvrendszerével ellentétben – amely szerint viszonylag keveseket érintene az adó – a befektetési alapokon és a nyugdíjpénztárakon keresztül továbbgyűrűző hatással is kellene számolni. A negatívum nyilván 10 százalék esetén is érezhető lesz, ha nem is annyira, mint a 25 százaléknál. A kamatadó – amelyre a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején volt már példa Magyarországon, a legtöbb EU-országban pedig szintén működik – értelemszerűen a bankok számára lesz húsba vágó kérdés, bár lehet, hogy nem annyira, mint a 2005-től bevezetett banki különadó. A tavalyi tapasztalatok alapján még bőven módosulhatnak az év végéig az elképzelések.
