Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az év végével lejárt az a moratórium, amelyet a munkaügyi kormányzat adott tavaly júliusban a kényszervállalkozókat foglalkoztató cégeknek. A türelmi idő alatt a munkaügyi ellenőrök nem bírságolták meg az első alkalommal tetten ért munkaadókat, csak azoknak a cégeknek kellett fizetniük, amelyekről kiderült, hogy mégsem alakították át a munkaviszonyt palástoló vállalkozási szerződéseket.
Idén azonban már akár hatmillió forintos munkaügyi bírsággal is számolniuk kell a cégeknek.
A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) ugyanis nem tervezi a türelmi idő meghosszabbítását, az idén már az első szabálytalanság feltárása esetén sem fognak a felügyelők eltekinteni a bírságtól. Ellenőrzési kampányra ugyanakkor nem kell számítani, hisz a munkaügyi felügyelők nem egy-egy szabálytalanságfajtát ellenőriznek, hanem komplex módon vizsgálják, hogy a cég betartja-e a szabályokat.
A jóval súlyosabb büntetéseket osztogató adórevizoroktól június 30-áig nincs félnivalójuk a kényszervállalkozókat foglalkoztató cégeknek, hiszen az adótörvények egyik paragrafusa amnesztiát ad azoknak, akik a határidőig hajlandók átalakítani a kifogásolt szerződéseket. A bűnbánóknak nem kell öt évre visszamenőleg befizetniük a megspórolt adókat és járulékokat, s a tetemes bírságot is megússzák. (A szabály a Magyar Közlöny november 14-ei számában található, a 2003. évi XCI. törvény 223. paragrafusa alatt.)
Az amnesztiának viszont az is a feltétele, hogy a cégek listát adjanak le az APEH-nek azokról a személyekről, illetve cégekről, akikkel, illetve amelyekkel vállalkozási vagy megbízási jogviszonynak álcázott munkaszerződést kötöttek. A kényszervállalkozók készülő listáját ráadásul a munkaügyi ellenőrök is pontosítják.
Az amnesztiával kapcsolatban az adószakértők kifogásolják, hogy a büntetlenség nem terjed ki a másik félre, vagyis a kényszervállalkozókra. Azóta Burány Sándor munkaügyi miniszter már azzal nyugtatta a kedélyeket, hogy természetesen kiterjed rájuk is, ez azonban egyelőre sehol sincs leírva.
Az a jó vállalkozási szerződés, amelyet nemcsak a saját korábbi munkavállalójával, de az utcáról beeső emberrel is megköthetne a cég – röviden így summázható Vadász Ivánnak, a Magyar Adókamara alelnökének véleménye. A jó vállalkozási szerződés olyan, hogy még véletlenül sem találhatók meg benne a munkaviszony elemei. A bíróság a vegyes szerződéseket úgy minősíti, hogy kigyűjti azokból a munkaviszonyra, illetve a vállalkozásra vonatkozó elemeket. Amelyikbôl többet talál, azzá a típussá minősíti a szerződést.
A legfontosabb a teljesítmény precíz meghatározása. Például egy nyelvtanár kaphat pénzt a hallgatók toborzásáért, de azért is, hogy a lemorzsolódás nem halad meg egy bizonyos szintet. Ha mindezt precízen dokumentálják, nem lehet belekötni a nyelviskolával kötött vállalkozási szerződésbe. Fontos, hogy se költségtérítés, se autó-, se telefonhasználat ne legyen a szerzôdésben, azokat fizesse a vállalkozó a kapott díjból.
Vadász Iván szerint kiutat jelent az úgynevezett projektcég alapítása, amelyet kifejezetten azzal a céllal hoz létre – egy stróman nevén – valamely társaság, hogy ez alkalmazza színlelt szerződéssel a neki dolgozó munkavállalókat. Az adószakértő szerint már több példa is van erre a megoldásra.
