A NAPI Online birtokába jutott jelentés-tervezet szerint némi fejlődés megfigyelhető a magyarországi felügyeleti rendszerben. A dokumentum megállapítja, hogy az életbiztosítási piac szabályozását érintő reformok, illetve a nyugdíjalapok növekvő súlya révén erősödhet az intézményi befektetők szerepe. Ez a hosszúlejáratú értékpapírok iránti kereslet élénkülését hozhatja, ami pedig könnyebbé teszi a bankok számára a lejárati kockázatok fedezését, illetve a megfelelő kamatok melletti hosszútávú hitelkihelyezést.
Az OECD szerint ugyanakkor komoly aggodalomra adnak okot az ez év őszén tett, a pénzügyi felügyelet függetlenségét veszélyeztető lépések. A jelentés-tervezet megállapítja, hogy 2000 áprilisa óta a PSZÁF a pénzügyi szektor egyedüli felügyeleti szerveként működik. 2002 januárjában jogi és költségvetési értelemben is megerősítették függetlenségét, ám ez szabályozási értelemben nem történt meg. Az idén október végén napvilágot látott, s az Országgyűlés elé terjesztett törvénytervezet jelentős változásokat helyezett kilátásba. A tervek szerint a PSZÁF-ot a miniszterelnök által kinevezett igazgató irányítása alatt álló szervezetté, pénzügyi ellenőrző hivatallá alakítanák, s a kormányfő fogadná el annak szervezeti és működési szabályzatát, illetve ellenőrizné az intézményt.
Az OECD szerint világos, hogy a felügyeleti intézményeknek felelősségre vonhatóaknak és ellenőrzötteknek kell lenniük, a miniszteri irányítás visszaállítása nemkívánatos eredményre vezet, ugyanis az ellenőrzés hatékonyságának gyengülésével fenyeget. Amennyiben a jelenlegi törvénytervezetet elfogadja az Országgyűlés, a pénzügyi ellenőrzés magyarországi módja határozottan nem tart majd lépést a nemzetközi gyakorlattal.
A PSZÁF-fal kapcsolatos aggodalmakon túl a jelenlegi folyamatok ígéretesek, ugyanis azok az érett, önfenntartó pénzügyi rendszer létrehozása érdekében tett további lépéseket jelzik. Másfelől az EU pénzügyi szektorához képest még sokat kell fejlődni. A kockázatokat banki szféránál jobban diverzifikáló tőkepiacok továbbra is alulfejlettek, a pénzügyi közvetítő rendszer nem vesz részt megfelelő mélységben a magyar gazdaságban. Az állami beavatkozás (főként hitelgaranciák és támogatások révén) több ágazatban nagyobb a szükségesnél - áll az OECD jelentés-tervezetében.
