Bár szinte mindenki egyetért abban, hogy inflációügyben általában véve nincs ok az optimizmusra a közeljövőt illetően, ezúttal mégis ismét negatív rekordot jelentő érték látott napvilágot. A pénzromlás februárban mért, évi 4,5 százalékos üteme az elemzőket is meglepte kissé, szinte mindenki magasabb értékre számított. Így a kedvező hír elvileg akár komolyabb mértékű hozamcsökkenést is indukálhatott volna az állampapírok piacán.
Némi optimizmus valóban megfigyelhető volt, hiszen a mutató közzétételének napján, kedden 5–10 bázisponttal estek minden futamidőre a referenciahozamok. Ez a mérték persze az elmúlt hónapok esetenként igen heves ingadozásaihoz képest szerénynek nevezhető. Önmagában véve azonban kielégítő lett volna, ha a következő két napban nem indul meg ellentétes, azaz hozamemelkedési tendencia. Szerdán és csütörtökön azonban a hirtelen optimizmus kiváltotta hozamcsökkenés teljes egészében elolvadt, sőt a „korrekció” még túl is nyúlt az alapfolyamaton. A hozamok nemhogy visszaálltak a hétfői szintre, öt bázispont körüli mértékben még felül is múlták azokat. Így összességében azt mondhatjuk, a vártnál kedvezőbb fogyasztói árindex dacára emelkedtek a hozamok.
Az állampapír-piaci hangulatváltozások az aukciós eredményeken is nyomon követhetők. Kedden – az optimizmus napján – a három hónapos papír, a csökkenési trendhez illeszkedve, 6,02 százalékos átlaghozammal kelt el. Igaz volt ez még úgy-ahogy a hat hónapos papír másnapi aukciójára is, ahol a 6,14 százalékos átlaghozam megegyezett az előző napi referenciaértékkel. Baljós előjelnek számított azonban, hogy ezt az eredményt a kibocsátott mennyiség csökkentésével sikerült elérni. Továbbá az is, hogy a benyújtott ajánlatok volumene még tíz százalékkal sem haladta meg az eredetileg piacra dobni kívánt mennyiségét, valamint az átlagot csak 7 ponttal haladta meg a maximális hozam.
Csütörtökön azután az egyéves kincstárjegy árverésén nagy túljegyzés mellett még 6,42 százalékos hozamszinten is lehetett vásárolni, ami 13 ponttal több az előző napi referenciahozamnál. Igaz, ennél a futamidőnél papírváltás volt, azaz a korábban aukciókon szereplőhöz képest egy új, csaknem két hónappal távolabbi lejáratú sorozatot értékesítettek. Igen érdekes azonban, hogy a búcsúzó egyéves benchmark papírra aznap délelőtt hasonló, 6,4 százalékos hozam mellett jegyeztek vételi árat a kereskedők.
Az állampapír-piaci optimizmus hirtelen elillanása kapcsán két fő okra gyanakodhatunk. Az egyik, hogy a jövőt illetően a piac semmivel sem lett optimistább, mint korábban. A költségvetés túlköltekezése, párosulva azzal, hogy az elmúlt hónapok igencsak mozgalmas pénzpiaci eseményeinek hatására a jegybank is – divatos kifejezéssel élve – „elengedte” az idei inflációs célt, aligha ad okot euforikus hangulatra. Márpedig az infláció és a kamatok közötti szoros összefüggés miatt ilyen körülmények között túlzott hozamcsökkenésnek nincs realitása.
Különösen abban a helyzetben – és ezzel a másik okhoz érkeztünk el –, amikor a hozamok nemrégiben más okból már amúgy is a mélybe szálltak. Ez a más ok természetesen a nemrégiben lezajlott, eredetileg nem szándékolt mértékű jegybanki kamatcsökkentéshez vezető spekulációs hullám, aminek az inflációs várakozásokhoz nem sok köze volt. Az „inflációfüggetlen” hozamcsökkenés egyet jelentett a reálhozamok összezsugorodásával, ezért a jelenlegi helyzetben még kedvező inflációs mutató mellett sincs már nagy tere a hozamok esésének.
A következő hónapokban persze lehet, hogy még mindig nem fog látszani, hogy gond van az infláció körül, ugyanis még három hónapig viszonylag magasak lesznek az év/év mutató számításából kieső (tavalyi) havi árindexek. A júniusi mutatótól kezdve azonban negatív havi értékek esnek majd ki, amelyeknek nemhogy a túlszárnyalása, de szinten tartása is lehetetlennek tűnik. Így a következő három hónapban az éves mutató jelentős romlását lehet prognosztizálni, igaz, nyáron az élelmiszerárak nehezen előre jelezhető alakulása gyakorta megtréfálja még a hivatásos jósokat is.
