Keresés

Gondban a Budapest Bank tulajdonosa

A General Electric pénzügyi divíziója sérülhet a pénzügyi szektor mélyrepülése nyomán.

Tízéves a hitelkártya a hazai piacon

Az MNB statisztikái szerint tavaly év végén mintegy 1,7 millió hitelkártyát bocsátottak ki a hazai piacon, ez a szám kifejezetten impozáns annak tükrében, hogy mindössze tíz évvel ezelőtt jelent meg nálunk az első valódi hitelkártya. Az akkor igencsak úttörőnek számító termékkel először a Citibank lépett a piacra - ma már mintegy 230 ezer kártyája van forgalomban -, sőt néhány évig csak nála volt elérhető ilyen termék. A versenytársak sora csupán 2002 után gyarapodott, igaz, ma már szinte nincs is olyan pénzintézet, amelynek ne lenne ilyen kártyája. Sokan az áruhitelek és személyi kölcsönök helyett használják a plasztikot, különösen mert részletfizetésre is lehetőség van. A Citibanknál ez a szolgáltatás az ötvenezer forint feletti vásárlási és/vagy készpénzfelvételi tranzakciókra kérhető. Így a választható futamidők alatt egyenlő részletekben, alacsonyabb kamattal törleszthetik tartozásaikat a kártyabirtokosok. Emellett a hitelkártya népszerű a rendszeres kifizetések teljesítésére is: csoportos beszedési megbízások adására is lehetőség van, például a telefonszámla és egyéb közüzemi számlák is kiegyenlíthetők hitelkártyával. A Citibank ma is vezető szerepet tölt be a magyar hitelkártyapiacon, az ügyfeleknek a legtöbb típusú saját, illetve közös márkajelzésű hitelkártyát kínálja: Arany és Ezüst Citibank hitelkártya, Arany és Ezüst T-Mobile-Citibank közös márkajelzésű hitelkártya, Arany és Ezüst Malév-Citibank közös márkajelzésű hitelkártya, Arany és Ezüst Shell MasterCard a Citibanktól hitelkártya, valamint a nagy presztízsű Platinum Hitelkártya.

Itt az újabb félnivaló: kipukkad az életszínvonal-lufi

Alig pukkadt ki a lakáshitellufi, máris itt a következő: az életszínvonal-buborék.

Kártyásoknak kaland az élet

Aki Mexikóba utazik, vigyen magával készpénzt. Persze ha valaki kizárólag a nagy nemzetközi luxushelyek - Acapulco, Cancún - sokcsillagos szállodáiba, üdülőfaluiba megy, akkor lehet, hogy nem lesz nagy szüksége a hagyományos fizetőeszközre, de ha máshová is készül, akkor bizony nem számíthat arra, hogy "elég egy fogkefe meg egy jó hitelkártya". A nagyobb településeken azért sok helyen lehet kártyával fizetni, de biztosra sehol se mehet az utazó, különösen ha Visa vagy Mastercard van a zsebében. A kártyát is megtűrő üzletek, szállodák tekintélyes hányada ugyanis csak az American Expresst fogadja el - még olyan hotelek is, ahol viszonylag sok az európai turista -, vagy pedig a Mexikóban elterjedt bankok kártyáit. Az amerikai és a brit bankok, például a HSBC mellett sok fiókkal vannak jelen a spanyol pénzintézetek meg természetesen a helyiek is - ezeknek a plasztikjaival sokkal több üzletben lehet vásárolni, mint a nemzetköziekkel. A helyi kártyák népszerűségét erősíti az is, hogy birtokosaik számos üzletben kapnak kedvezményeket, illetve részletfizetési lehetőségeket, és nem csak tartós fogyasztási cikkekre. Velük például olcsóbban lehet megvenni az iskolai egyenruhákat, illetve a tanszercsomagokat, de lehet részletre vásárolni akár cipőboltban is, ami nem csoda, hiszen az ország északi részén különösen népszerű férfiwesterncsizmák között 400-500 dolláros darabok is vannak (ennyiért már színes krokodilbőr-kígyóbőr kombinációs lábbeliket kapni). A Visa/Mastercard tulajdonosok számára kevés a biztos fogódzó: gyógyszertárakban, könyvesboltokban, elegáns márkaboltokban többnyire használhatók a kártyák, csakúgy, mint a nagy amerikai áruházláncok (Sears, Woolworth) mexikói egységeiben, de már például az ugyancsak amerikai 7-Eleven mindenütt jelen levő sarki kisboltjaiban nem. Utóbbi azért is furcsa, mert miközben csak készpénzt fogadnak el, szupermodern érintőképernyős számítógépen állítják elő a számlát. Igaz, néhol elég ügyetlenül. Ami még furcsább: az amúgy minden szokásos technikával felszerelt internetközpontokban is általában csak készpénzzel lehet kiegyenlíteni a cechet; nemhogy átutalni nem lehet, de kártyalehúzó sincs. És hogy a kártyások élete még nehezebb legyen: akkor se lehet mindig biztosra menni, ha egy üzlet ajtajára ki vannak ragasztva a kártyaelfogadást jelző matricák: helyi információk szerint még az USA határától nem messze, a gazdasági és konferenciaközpont Monterreyben is megeshet, hogy azokat csak azért tette ki a tulaj, mert jól fest, növeli a bolt presztízsét, de ha valaki tényleg valamelyik nemzetközi plasztikkal próbálkozik, akkor "sajnos éppen nem működik valami". Annak sincs egyébként sokkal könnyebb dolga, aki beletörődve abba, hogy nem fizethet a kártyájával, legalább pénzfelvételre megpróbálja használni. Atm-ek ugyan vannak, de még a nagyvárosokban sem olyan sűrűségben, hogy ne kelljen keresgélni, sima utcai falban vagy önálló készülékként pedig egyáltalán nincsen, nyilván biztonsági okokból. Bent a bankfiókokban vagy legalábbis a bejárati rács mögött persze van, ezeket demonstratívan szemmel tartják a biztonsági őrök; a mexikói biztonsági személyzetet pedig nem úgy kell elképzelni, hogy egy szál ingben sétálgat, övébe tűzött kis pisztolyával - a minimum a golyóálló mellény-géppisztoly együttes. A bankokon kívül leginkább valamilyen üzletben kihelyezve lehet atm-re lelni: gyógyszertárakban például jó eséllyel akad, ezt kint a működtető bank táblája is jelzi, no meg az elmaradhatatlan biztonsági őr jelenléte. A legjobb tehát, ha az utazó készpénzt visz magával, mégpedig lehetőleg USA-dollárt. Azt ugyanis valószínűleg nem is nagyon kell átváltania. Szinte mindenhol lehet dollárral fizetni - kivéve persze az automatákat, beleértve a metrójegykiadókat is -, ilyenkor az átváltásnál általában simán 1 dollár egyenlő 10 pesóval számolnak, még ha a peso éppen valamivel jobban áll is. Dollárból is a kisebb címleteket érdemes vinni, sok boltban ugyanis ki van írva: 100 dollárost vagy 1000 pesóst nem fogadnak el - nem annyira a váltópénz hiánya, mint inkább a hamisítványoktól való félelem miatt -, a visszajárót pedig biztos, hogy pesóban adják.

Negyedére zsugorodott az USA-ban az új bevezetések száma

Szokásos nyári pihenőjét tartja az USA-ban az elsődleges tőzsdére vitelek (IPO) szegmense, amit jelenleg aligha bánnak a piaci szereplők, miután június-júliusban egymást érték a csalódást keltő IPO-k. Elemzők szerint azonban ezúttal a szeptember sem hoz majd nagy fellendülést, hiszen az egy éve tartó hitelválság eléggé megleckéztette a befektetőket ahhoz, hogy csak a bombabiztosnak ígérkező tőzsdei sztorikra legyenek vevők - ahogy az IPO-kra szakosodott Renaissance Capital vezetője fogalmazott, most a szolid üzletek ideje van. A 2008-as év jó úton van afelé, hogy 2003 óta a legrosszabb legyen az USA-ban a tőzsdei bevezetések szempontjából. A Thomson Reuters adatai szerint augusztus közepéig csupán 29 IPO-ra került sor - ez a negyede az egy évvel korábbi adatnak -, 58 cég viszont inkább elállt a már bejelentett tőzsdére meneteltől, jobb időkre várva. A Renaissance Capital IPO-indexe - amely 24 hónapra visszamenőleg követi az USA-ban tőzsdére vitt cégek teljesítményét - az idén eddig 18,1 százalékkal süllyedt, miközben az S&P-500 csak 12 százalékot, a Nasdaq Composite 7,6 százalékot veszített. A legrosszabbul a Verso Paper Corp. járt: a magazinnyomó-papírokat gyártó társaság részvényeinek árfolyama 53 százalékkal gyengült a májusi IPO óta, ami voltaképp az értékpapír-piaci állapotoktól függetlenül sem csoda, hiszen az újsággyártás manapság nem tartozik a legjobban prosperáló ágazatok közé. Van persze ellenpélda is: az orvosi eszközöket gyártó CardioNet Inc. papírjai 88 százalékkal erősödtek márciusi bevezetésük óta, hála a cég jól megválasztott piaci szegmensének. Nem panaszkodhat a minden idők legnagyobb egyesült államokbeli IPO-ját lebonyolító Visa Inc. sem: a hitelkártya-társaság részvényei még augusztus közepére is 34 százalékkal értek többet, mint a márciusi bevezetéskor. (A kártyatársaságnak mintegy 18 milliárd dollárnyi tőkét sikerült bevonnia az IPO-val, miután a korábban jelzett 37-42 dolláros árfolyamsávnál drágábban, 44 dolláron tudta kibocsátani 406 millió részvényét.) Nyilván inkább a sikeres példákkal biztatják magukat azok a társaságok, amelyek az év hátralévő részében szándékoznak tőzsdére lépni - elemzők szerint ahhoz képest, hogy milyen a piacok helyzete, nem lesznek kevesen. Ahhoz, hogy valaki sikerrel debütáljon, 250 millió dollárosnál nagyobb kapitalizáció kell - mondta egy szakértő a Reutersnak -, emellett minimum 80 millió dolláros éves árbevételt, illetve 30 százalékos forgalomnövekedést kell tudni felmutatni. Az is elvárás, hogy egy társaság az IPO előtt legalább három negyedéven keresztül növekedést produkáljon, közvetlenül a debütálás előtt pedig kiugróan jó három hónappal büszkélkedjen. Ami az egyes ágazatokat illeti, az egészségügyben és az oktatási piacon tevékenykedő társaságok jobb szereplésben reménykedhetnek - a Renaissance Capital vezetője szerint -, a tech és a biotech cégeket valószínűleg inkább kerülik majd a befektetők.

Óriási hitelkártyacsalás

Dollármilliókat buktak a tulajdonosok, az elkövetők megvannak

Tesco-gazdaságos kölcsön

A Tesco Plc átveszi az eddig a Royal Bank of Scotlanddel közösen működtetett fogyasztóihitel-üzletágát. A brit áruházlánc 950 millió fontért (1202,14 millió euró) vásárolja meg az RBS tulajdonrészét. Az üzletet segíthet nyélbe ütni, hogy az RBS-nek sürgős tőkebevonásra van szüksége a hitelpiaci válság során elszenvedett veszteségei kompenzálására. Az ABN Amro tavalyi felvásárlása óta az RBS folyamatos likviditási gondokkal küzd. A Tesco az RBS kivásárlásával kívánja a tizenegy éve létrehozott és eddig rendkívül sikeres pénzügyi szolgáltatások részlegét széles spektrumú, önálló kereskedelmi bankká alakítani. A Tesco pénzügyi szolgáltatások részlege tavaly 206 millió font nyereséget ért el. Az áruházlánc jelenleg hitelkártya-konstrukciókat, áruhiteleket, személyi kölcsönt és biztosításokat kínál az ügyfeleknek, a vezetés most fontolgatja a kínálat bővítését bankszámlanyitási lehetőségekkel és jelzáloghitel-konstrukciókkal. Az önálló Tesco bank nagy reményekkel indulhat a fogyasztókért folytatott versenyben, mivel a hagyományos kereskedelmi bankokba vetett bizalom a hitelpiaci válság nyomán mára alaposan megcsappant. A Tesco emellett a rejtett költségek egyre elterjedtebb gyakorlatával szemben átlátható és könnyen érthető szerződési feltételeket ígér, ami szintén növelheti vonzerejét a hagyományos nagybankokban csalódott ügyfelek szemében. A vezetés szándékainak komolyságát jelzi, hogy Andrew Higginson eddigi pénzügyi igazgatót nevezték ki a szolgáltatások üzletág élére. Higginson feladata lesz, hogy az üzletág jelenlegi nyereségét néhány éven belül a duplájára, 1 milliárd fontra növelje. A pénzügyi szolgáltatások mellett ebbe az üzletágba tartozik a szintén dinamikusan növekvő telekommunikáció és az internetes vásárlások részleg is.

Még hitelre sem vásárolnak a tengerentúlon

Kevesebbet használták az AmEx hitelkártyákat az emberek, így a jutalék is kevesebb lett.

Apró veszteség egy nagybanktól: 7,2 milliárd dollár

A Citigroup az elemzők által vártnál kisebb mértékű veszteségekről adott számot a második negyedévben.