Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Aki Mexikóba utazik, vigyen magával készpénzt. Persze ha valaki kizárólag a nagy nemzetközi luxushelyek - Acapulco, Cancún - sokcsillagos szállodáiba, üdülőfaluiba megy, akkor lehet, hogy nem lesz nagy szüksége a hagyományos fizetőeszközre, de ha máshová is készül, akkor bizony nem számíthat arra, hogy "elég egy fogkefe meg egy jó hitelkártya". A nagyobb településeken azért sok helyen lehet kártyával fizetni, de biztosra sehol se mehet az utazó, különösen ha Visa vagy Mastercard van a zsebében. A kártyát is megtűrő üzletek, szállodák tekintélyes hányada ugyanis csak az American Expresst fogadja el - még olyan hotelek is, ahol viszonylag sok az európai turista -, vagy pedig a Mexikóban elterjedt bankok kártyáit. Az amerikai és a brit bankok, például a HSBC mellett sok fiókkal vannak jelen a spanyol pénzintézetek meg természetesen a helyiek is - ezeknek a plasztikjaival sokkal több üzletben lehet vásárolni, mint a nemzetköziekkel. A helyi kártyák népszerűségét erősíti az is, hogy birtokosaik számos üzletben kapnak kedvezményeket, illetve részletfizetési lehetőségeket, és nem csak tartós fogyasztási cikkekre. Velük például olcsóbban lehet megvenni az iskolai egyenruhákat, illetve a tanszercsomagokat, de lehet részletre vásárolni akár cipőboltban is, ami nem csoda, hiszen az ország északi részén különösen népszerű férfiwesterncsizmák között 400-500 dolláros darabok is vannak (ennyiért már színes krokodilbőr-kígyóbőr kombinációs lábbeliket kapni).
A Visa/Mastercard tulajdonosok számára kevés a biztos fogódzó: gyógyszertárakban, könyvesboltokban, elegáns márkaboltokban többnyire használhatók a kártyák, csakúgy, mint a nagy amerikai áruházláncok (Sears, Woolworth) mexikói egységeiben, de már például az ugyancsak amerikai 7-Eleven mindenütt jelen levő sarki kisboltjaiban nem. Utóbbi azért is furcsa, mert miközben csak készpénzt fogadnak el, szupermodern érintőképernyős számítógépen állítják elő a számlát. Igaz, néhol elég ügyetlenül. Ami még furcsább: az amúgy minden szokásos technikával felszerelt internetközpontokban is általában csak készpénzzel lehet kiegyenlíteni a cechet; nemhogy átutalni nem lehet, de kártyalehúzó sincs. És hogy a kártyások élete még nehezebb legyen: akkor se lehet mindig biztosra menni, ha egy üzlet ajtajára ki vannak ragasztva a kártyaelfogadást jelző matricák: helyi információk szerint még az USA határától nem messze, a gazdasági és konferenciaközpont Monterreyben is megeshet, hogy azokat csak azért tette ki a tulaj, mert jól fest, növeli a bolt presztízsét, de ha valaki tényleg valamelyik nemzetközi plasztikkal próbálkozik, akkor "sajnos éppen nem működik valami".
Annak sincs egyébként sokkal könnyebb dolga, aki beletörődve abba, hogy nem fizethet a kártyájával, legalább pénzfelvételre megpróbálja használni. Atm-ek ugyan vannak, de még a nagyvárosokban sem olyan sűrűségben, hogy ne kelljen keresgélni, sima utcai falban vagy önálló készülékként pedig egyáltalán nincsen, nyilván biztonsági okokból. Bent a bankfiókokban vagy legalábbis a bejárati rács mögött persze van, ezeket demonstratívan szemmel tartják a biztonsági őrök; a mexikói biztonsági személyzetet pedig nem úgy kell elképzelni, hogy egy szál ingben sétálgat, övébe tűzött kis pisztolyával - a minimum a golyóálló mellény-géppisztoly együttes. A bankokon kívül leginkább valamilyen üzletben kihelyezve lehet atm-re lelni: gyógyszertárakban például jó eséllyel akad, ezt kint a működtető bank táblája is jelzi, no meg az elmaradhatatlan biztonsági őr jelenléte.
A legjobb tehát, ha az utazó készpénzt visz magával, mégpedig lehetőleg USA-dollárt. Azt ugyanis valószínűleg nem is nagyon kell átváltania. Szinte mindenhol lehet dollárral fizetni - kivéve persze az automatákat, beleértve a metrójegykiadókat is -, ilyenkor az átváltásnál általában simán 1 dollár egyenlő 10 pesóval számolnak, még ha a peso éppen valamivel jobban áll is. Dollárból is a kisebb címleteket érdemes vinni, sok boltban ugyanis ki van írva: 100 dollárost vagy 1000 pesóst nem fogadnak el - nem annyira a váltópénz hiánya, mint inkább a hamisítványoktól való félelem miatt -, a visszajárót pedig biztos, hogy pesóban adják.
