Az úgynevezett vegyipari biztonsági tanács azt is állítja, hogy a cég az alvállalkozókkal elvégeztetett olajfúrásoknál a biztonság szempontjából nem volt elég szigorú.

Az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb, három hónapig eltartó tengeri nyersolajömlése egy 2010 áprilisában történt robbanással kezdődött a Deepwater Horizon nevű mélytengeri olajfúró platformon. Tizenegy ember meghalt, és becslések szerint 4,9 millió hordónyi kőolaj került a tengervízbe.

A brit BP volt a kút többségi tulajdonosa, de a fúróplatformot egy másik cég, a svájci Transocean birtokolta és működtette. A jelentés azt állítja, hogy a tulajdonos és az alvállalkozó közti viszony hatással volt a baleset-megelőzésre is, de mindkét céget felelősség terheli a katasztrófával kapcsolatban.

A jelentés azt állítja, hogy a cégek nem voltak felkészülve egy jelentős baleset kivédésére, intézkedéseik nagyrészt a munkavédelmet, azaz az egyes dolgozók személyi biztonságát érintették. A dokumentum emellett azzal is vádolja a BP-t, hogy mélytengeri fúrásainál elsősorban a pénzügyi kockázatokra összpontosított a biztonsági veszélyek helyett.

A tanács szerint a robbanás előtt nem sokkal elvégzett nyomástesztek pontos kivitelezésére nem volt hivatalos, írásos szabályzat, ahogy azok sikerességének megállapítására sem volt kritériumrendszere a cégeknek. A szóban forgó tesztek felhívhatták volna a munkások figyelmét a kút instabilitására. A jelentés szerint a nyomásteszteket azután nyilvánították sikeresnek, hogy egy meg nem nevezett munkás "sajátos, megalapozatlan elmélettel állt elő" a teszteredményekre vonatkozóan.

Az említett vegyipari biztonsági tanács jelentésének főbb eredményei nagyrészt egybecsengenek két korábbi vizsgálat megállapításaival.

A BP eddig 37,2 milliárd dollárt különített el a katasztrófa okozta kár rendezésére, de egyes becslések szerint a cégnek összesen 69 milliárd dollárjába kerülhet a baleset, amennyiben elmarasztalják az olajömléssel kapcsolatban folyó bírósági ügyben.