Ami biztos: a dollár az elmúlt több mint fél évszázad legrosszabb évindítóját produkálta. Az Egyesült Államok valutája több mint 10 százalékot gyengült az elmúlt hat hónapban. A zöldhasú utoljára 1973-ban zuhant ilyen mértékben – akkor a megrázkódtatást az okozta, hogy már nem az arany ára határozta meg a dollár árfolyamát.
A lavinát most nem egy alapvetően monetáris politikai esemény, hanem Donald Trump agresszív vámpolitikája indította be, amelyet tetézett az eddigi világrend átalakításának igénye.
A büntetővámokkal fenyegetőzés, a globális kereskedelem felforgatása, az inflációs aggodalmak és az ezzel párosuló növekvő államadósság kombinációja jelentős terhet rakott a dollárra.
Ezt elsőként az európai, pláne magyar szemmel így is jelentősen túlfizetett átlag-amerikai érzi meg: nem csak arról van szó, hogy drágább külföldre utazni, de az amúgy is szétadóztatott importermékek tovább drágulhatnak, az üzemanyagok is, ergó kevesebbet ér majd a pénzük. Arról nem beszélve, hogy kevésbé lesz vonzó a külföldiek számára az Egyesült Államokban való befektetés.
Az is igaz, hogy a gyengébb dollárnak elvileg segítenie kellene az amerikai exportőröket, ám ezek a tankönyvi hatások a vámfenyegetések miatt lehet ugyanúgy bizonytalanok – mint tudjuk elég Donald Trumptól egy Truth Social-bejegyzés, és minden robbanhat – sokkal nagyobbat, mintha kedvezőtlen vagy épp kedvező makroadatok látnak napvilágot.
A dollár árfolyama jelen pillanatban igencsak trendszerűnek látszik – még ha most épp egy felfelé irányuló korrekciónak lehetünk szemtanúi.
Persze, most nagy az eufória, szerdán kijöttek az előzetes amerikai GDP-adatok, és jóval az előzetes, 2,4 százalékos bővülésről szóló elemzői konszenzus felett, 3,0 százalékkal bővült az amerikai gazdaság a második negyedévben. A hírnek Donald Trump is nagyon megörült, közösségi médiás bejegyzésében már fel is szólította a Fed-et az alapkamat visszavágására - mondván már most is késő, nincs már infláció, az emberek hagy költekezzenek.
Az nyilvánvaló, hogy az amerikai elnök folyamatos, és jelentős nyomás gyakorol a Fed-re, különösen annak elnökére, Jerome Powellre – és szívesen kiegyezne egy gyenge dollárral. Csak éppen pechére épp az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kereskedelmi megállapodás nyélbe ütése
lendített egyet megint a dolláron - és jöttek elő hosszú idő után a zöld gyertyák az árfolyamban.
Ugyanis a hétvégi amerikai-uniós megállapodással úgy tűnik, hogy tovaszállt egy elhúzódó kereskedelmi háború rémképe.
Ezen felül persze valami más is megmozdult a dollár szélesebb körű, az eurón túlmutató, világméretű ralija során: a Trump-fél kaotikus gazdaságpolitika kockázati felárának lehetséges feloldása, amely április óta szépen épült be az amerikai valutába.
Mindenképpen jó hír, hogy az Európai Unió, Japán és az Egyesült Királyság már Trump zsákjában van, és intenzív tárgyalások folynak Kanadával és Mexikóval is. Kína még kemény dió lesz, az aroszok béketárgyalásokra kényszerítése miatt bedobott ultimátum is kellemetlen lehet,
ám ahogy eddig is, különféle paktumokkal még jó ideig el lehet lavírozgatni.
Az eddigi dealekből az körvonalazódik, hogy a Trump-kormányzat a fenyegetések ellenére végül sikeresen, minimális megtorlással és korlátozott gazdasági károkkal kezelte az eddigi helyzeteket. Nagyjából már a piac is beárazta, hogy a tényleges amerikai vámtarifa valahol 15 és 20 százalék között fog végződni.
Motorzaj helyett halálsikoly, Trump szakadékba löki az európai ipart
Az USA vámpolitikája miatt 1,2 milliárd eurós plusz költséggel számolnak 2025 második felére a Stellantisnál. Az első félévet 13 százalékos visszaeséssel zárta az amszterdami székhelyű járműipari konszern. >>>A Reuters elemzője is rámutatott, hogy a recessziós kockázatok fokozatos elhalványulása után, a dollárnak ismét vissza kell majd térnie a megszokott pályájához,
amely inkább a relatív kamatlábakat és a gazdasági jeleket követi le, sem mint Trump Tuth Social posztjait.
Összességében tehát a dollár jelenlegi fellendülése egyfajta lökéshullámnak tűnik számunkra, amely visszafordulhat, amint a kezdeti vámoptimizmus elkezd alábbhagyni – írták a Monex Europe elemzői. Továbbra is úgy gondolják, hogy az európai növekedés javulása, az amerikai növekedés dinamikájával szemben, olyan tényező, amely középtávon támogathatja az euró dollárral szembeni emelkedését. – A rövid távú kockázatok miatt szkeptikusak vagyunk a dollár azon képességével kapcsolatban, hogy továbbra is a jelenlegi szint fölé emelkedjen – fűzik hozzá.
Az továbbra sem kérdés, hogy Trump a gyengébb dollárt részesíti előnyben az amerikai deficit csökkentésének és az export fellendítésének eszközeként, és legutóbb múlt hét vége felé szakértette meg a kérdést:
Nem hangzik jól, de pokolian több pénzt lehet keresni egy gyengébb dollárral - nem gyenge dollárral, hanem a gyengébb dollárral -, mint egy erős dollárral
– mondta.
Ahogy azonban a magyar Oeconomus friss tanulmánya is rámutat: gazdaságpolitika központi eleme a dollár szándékos gyengítése, a kamatcsökkentés azonban (egyelőre - a szerk.) elmarad, leginkább azért, mert a Federal Reserve továbbra is óvatos, tartva a vámok által kiváltott inflációs hatásoktól.
Ez pedig példátlan feszültséget okoz a Fehér Ház és a jegybank között.
– mutatnak rá. Nem véletlen, hogy a globális befektetők egyre bizonytalanabbak: a dollár leértékelődése és a fiskális helyzet romlása miatt az Egyesült Államok egyre kockázatosabb befektetési célponttá válik.
Kezdik elfogadni, hogy nemcsak amerikai valuta van a világon
Éppen a befektetői bizalom megrendülésének következménye az arany és a bitcoin iránti kereslet emelkedése, amelyek immár stratégiai menekülőeszközként szolgálnak egy olyan környezetben, ahol a világ megtakarításainak túlnyomó része dolláralapú eszközökben áll, és ezek értékállósága egyre kevésbé garantált.
– Ne felejtsük el: a világ megtakarításainak döntő hányada dollár alapú eszközökben – bankszámlákon, kötvényekben, részvényekben – áll, legyen a megtakarító jegybank, kormány, vállalat vagy magánszemély. Ezeknek a megtakarítókra nézve példátlan veszteségeket jelentene a dollár drasztikus értékvesztése – írja Tatár Mihály vezető elemző.
Úgy vélik, Washington egyáltalán nem érdekelt abban, hogy a dollár gyengülése kaotikus legyen: hiszen ez pánikot, tőkemenekítést váltana ki a világ befektetői részéről az amerikai eszközökből. A cél az amerikai gazdaság újjáépítése, nem pedig a dollár alapú pénzügyi rendszer veszélybe sodrása. Mindenképpen érdekelt azonban a dollár tartós gyengítésében, és egy deviza leértékelése mindig könnyebben szokott menni, mint annak stabilizálása.
Persze, hogy mit hoznak a következő hónapok, az számtalan tényezőn múlik. A Fed előbb-utóbb nyilvánvalóan rákényszerül majd a kamatcsökkentésre, és erre bizony készülnek is már a befektetetői oldalon. A Bank of America július 11-i kutatási jegyzete szerint a dollár shortolása az egyik leggyakoribb kereskedési forma lett, miközben dollárral kapcsolatos hangulat továbbra is történelmi mélyponton van.