Matolcsy György szerint talán 2020-ban következhet a magyar csatlakozás a valutablokkhoz, ez előtt azonban szükség van az intézményrendszer reformjára: a fiskális unió, majd az egységes uniós kötvénypiac megteremtésére, anélkül ugyanis a nemzetgazdasági miniszter szerint nem működőképes az eurózóna.

A Corvinus Egyetemen Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter díszdoktorrá avatása alkalmából tartott rendezvényen a régiós pénzügyminiszterek között nem volt lényegi vita az európai integráció előtt álló kihívások, valamint a lehetséges megoldások előnyeinek és hátrányainak megítélésében. A német pénzügyminiszter szavait nagy figyelemmel követik a pénzpiacok az eurózóna jövőjével kapcsolatban sorsdöntőnek kinyilvánított héten, ezért érthető, hogy óvatosan fogalmazott.

Schäuble kiállt a már ismert német álláspont mellett: a fiskális unióra elsősorban nem az államok közötti transzferek formájában, hanem a költségvetésre vonatkozó szigorú szabályok kialakításának képében van szükség. Az automatikus szankciók azért nem elégségesek a német pénzügyminiszter szerint, mert ezek elfogadásával csak egy már kialakult rossz helyzetet rontanak tovább. A német kormány a jelenlegi uniós alapszerződés gyors módosítása mellett van - ebben a lehetőségek szerint kihasználnák a Lisszaboni Szerződés által lehetővé tett gyorsított eljárást, vala mint a tagállamok önkéntes részvételén alapuló szorosabb együttműködést -, ám elutasítják a politikai kockázatok miatt egy teljesen új uniós alapszerződés létrehozását.

A német pénzügyminiszterhez csatlakozott szlovák kollégája, Iván Miklos is, aki a közgazdasági irodalomban ismert "morális kockázat" fogalmával élt: nem megengedhető, hogy úgy jöjjön létre közös uniós kötvénypiac, hogy a szabályok nem elég szigorúak. Miklós szerint a közös fiskális politika nélküli eurókötvény az unión belül a versenyképesebb országokat büntetné a versenyképtelen, és költségvetésileg fegyelmezetlen országok előnyére.

Matolcsy György szerint akár egy többsebességes eurózóna is elképzelhetővé vált a most kialakult válság nyomán. A magyar nemzetgazdasági miniszter azonban úgy vélte, az euróválság mögött valójában az európai növekedés válsága áll, ezért elsősorban a gazdasági növekedés újraindítására kellene koncentrálnia az európai gazdaságpolitikának, méghozzá a miniszter beszédeiből már ismert célokat megvalósító, ám részletesen nem ismertetett eszközökkel (például a foglalkoztatottság növelése, az oktatási forradalom és a demográfiai fordulat). Matolcsy szerint egyébként egyelőre mind a magyar elnökség idején elindított az európai szemeszter, mind a gazdasági kormányzás reformját megcélzó hatos törvénycsomag bukásra áll, ugyanis válság idején az európai országok hajlamosak arra, hogy kettős mércét alkalmazzanak az uniós szabályrendszerrel kapcsolatban.

Schäuble - aki állítása szerint gyakrabban látja az uniós pénzügyminisztereket, mint saját kormányának tagjait - nem vitatkozott ezzel, ám hangsúlyozta: a német vállalatoknak jót tett, hogy folyamatosan ki voltak téve a nemzetközi versenynek. Szerinte a közös monetáris politika az eredeti ötlet szerint éppen arra kellene, hogy kényszerítse a tagállamokat, hogy folyamatosan javítsák versenyképességi helyzetüket az eurózónán és a globális gazdaságon belül, a jelek szerint azonban számos országban erről elfeledkeztek a politikusok. A fiskális szabályok szigorítására éppen azért van szükség, mert a jelek szerint a közvélemény nyomására a politika könnyen letérítheti a tagországokat költségvetési szigor útjáról.