Először tartott kamatdöntő ülést a japán jegybank azóta, hogy az új jegybankelnök, Kazuo Ueda átvette az intézmény vezetését elődjétől, a pénzszórás bajnokától. Haruhiko Kuroda 10 évig állt az intézmény élén, ezalatt mínuszba vitte a jegybanki alapkamatot, 0 közelébe szorította az állampapírhozamot, mindemellett vezetése alatt felvásárolta a jegybank az államadósság felét, a fedezetlen pénz azonban nem hatott úgy, mint máshol szokott.

Szerény infláció

A folyamatokat jól mutatja, hogy az idei maginflációt 2,5 százalékra várják, miközben a fejlett világ nagy része 10 százalékon vagy fölötte tetőző inflációtól próbál megszabadulni, hogy az extrém hazai 25 százalékról ne is beszéljünk. Már most azt prognosztizálják, hogy az érték jövőre és 2025-ben másfél és két százalék között lesz Japánban, kevéssel a 2 százalékos jegybanki célérték alatt, így kár lenne holmi szigorítással megzavarni a folyamatokat.

Változásnak nyoma sincs

A piacok széles körben azt várták, hogy az új jegybankelnök felhagy az extrém laza monetáris politikával legalábbis annyiban, hogy kihozza a negatív tartományból a jelenleg -0,1 százalékos alapkamatot, és eltörli, vagy legalábbis megemeli a 10 éves államkötvények jelenlegi -0,5 ás +0,5 százalék közötti hozamsávját. Jelenleg ez úgy működik, hogy ha eléri a hozam a fél százalékos értéket, a jegybank automatikus venni kezdi az állampapírt, melynek így emelkedik az árfolyama, vagyis esik a hozama.

A pénteki kamatdöntő ülésen ezekből semmi nem valósult meg, a monetáris kondíciók változatlanok maradtak, a világon utolsóként megmaradt a negatív alapkamat Japánban. Az ülés után kiadott közleményben hangsúlyozzák, hogy a hozamkorlátozás mindaddig fennmarad, amíg ezt igényli az árstabilitás elérése (vagyis attól félnek, hogy az infláció túlzottan visszaesik), hozzá is tették, hogy szükség esetén készek további lazításra is akár.

Csalódás

A Bloomberg szerint az elemzőket meglepte a hangvétel, miután arra számítottak, hogy a következő ülésen eltörlik a 10 éves államkötvény hozamkorlátozását, mondván, hogy most elég magas az infláció ahhoz, hogy végre helyreállíthassák a normál működést az állampapírpiacon. Az alapvető élelmiszereket és energiaárakat is tartalmazó tényleges infláció 3,5 százalék volt a márciusi 3,2 százalék után.

A jegybankot alapvetően azért aggasztja az infláció esetleges visszaesése, mert úgy gondolják, hogy ez megint csak lehetetlenné teszi a gazdasági növekedést. A problémát ugyanakkor nem a deflációs folyamatok jelentik, hisz a rengeteg fedezetlen pénz sem változtatott a helyzeten az elmúlt években, sőt évtizedekben. 

Nincs hová növekedni

Az alapprobléma onnan adódik, hogy míg 1990-ig japán volt a világ gyára, amely rendkívül hatékonyan működött, igen magasra emelkedett az életszínvonal, és persze magas lett a GDP. Megjelent azonban olcsó béreivel a konkurencia Kína személyében, melyet most már Vietnám, India és más ázsiai országok is követnek, így visszaesett a japán termelés, azonban a jövedelmek magas szinten maradtak.

Egyszerűen nincs hová tovább nőni, amíg a több milliárd embert jelentő távol-keleti térség felzárkózása tart, és ezen önmagában a monetáris politika nem tud változtatni, ezért sokak szerint hagyni kellene, hogy működjenek a kötvénypiaci folyamatok.