Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ukrán válság kétségeket ébreszt a finn-orosz Fennovoima atomprojekttel kapcsolatban, vannak olyan részvényesek, amelyek ki akarnak szállni a beruházásból, mert egyre kétségesebbnek látják a projekt kimenetelét és azért is, mert egy orosz cég építene Pyhajokiban - írta meg az Yle.fi finn hírportál.
Finnország északi részén 2015 óta zajlik az előkészítése a harmadik finn atomerőmű építésének, amely gyakorlatilag az 1970-es évek óta az első ilyen jellegű új nukleáris beruházás az országban. A Hanhikivi-félszigetre tervezett egyblokkos - a Paks II.-be is tervezett -, újgenerációs orosz atomreaktor megépítésében részt vevő partnerek azonban most, az Ukrajnára nehezedő orosz katonai nyomást látva elkezdték azt is kiszámolni, hogy mennyit veszítenének, ha az erőművi beruházás soha nem érne a végére.
A Roszatom finn leányvállalata (a RAOS Voima) kulcsrakész technológiai szállítást és építést vállalt, és az eredeti - csak hetekkel a Paks II. építéséről 2014-ben megkötött Putyin-Orbán találkozó előtt ismertté vált - finnországi tervek szerint az erőműben 2020-ban meg kellett volna kezdeni a termelést. Ehhez képest most, 8 évvel az indulás után ott tartanak, hogy a projektgazda Fennovoima vegyesvállalat optimista céldátuma 2029. Szeretnék, ha legalább abban az évben megkezdhetnék az atomerőművel az árampiacon a kereskedelmi tevékenységet.
A Voimaosakeyhtiö SF - az a finn vállalati konglomerátum, amely a Fennovoima fő, 66 százalékos részvényese - azt közölte a finn lappal, hogy a konzorciumban lévő finn, többségében önkormányzati energiaszolgáltató cégek eddig már mintegy 470 millió eurót (jelenlegi árfolyamon több mint 167,5 milliárd forintot) öltek bele a Fennovoima vállalkozásba, de többen egyáltalán nem biztosak abban, hogy mindebből bármikor is viszontláthatnak valamit. Jouni Haikarainen, a Lahti Energia vezérigazgatója például azon kesereg, hogy az eddig befektetett 15 millió eurót már biztosan elveszítik, ha nem fejeződik be a projekt.
A Lahti Energia, mint távhős és energetikai szolgáltató éppen a napokban közölte, hogy tevékenyen részt vesz Finnország legnagyobb zödhidrogénes beruházásában, amely Lahti közelében egy 120 MW elekrtolizálóra támaszkodva évente 50 millió liter tiszta hidrogént termelne és állítana munkába, amikor szükség van rá. Nos, Jouni Haikaranen most már úgy látja, hogy az atomerőmű-építési projekt egyre kevésbé tűnik befejezhetőnek, mivel az oroszok megjelenését követően "a helyzet kihívást jelentett az elmúlt néhány évben".
Tavaly októberben írtunk arról, hogy Finnországban az orosz-ukrán viszony és Moszkva európai-, illetve világpolitikai lépéseiből a védelmi minisztériumban arra jutottak, hogy érdemes volna alaposan megvizsgálni, mekkora kockázatot és veszélyt jelent az orosz jelenlét a finn energiaszuverenitásra. A Fennovoima projektvezetője, Jouni Takakarhu akkor úgy nyilatkozott, hogy szerinte a fejlesztésben nincs különösebb politikai kockázat, és már a finn beruházásba beszálló Roszatom érkeztével generálódott vita is elcsendesedett. A jelek szerint ez mégsem egészen így történhetett.
Más, mint Pakson
Érdemes a finn atomerőmű építési projektcég belső szerkezetére is vetni egy pillantást, mivel az más, mint a sok esetben magyar tükörképének tekintett Paks II. Zrt.-nél. Az új magyar atomerőmű létesítésére és üzemeltetésére létrehozott társaság tisztán állami tulajdonú vállalat, amely feladatát tekintve az MVM Paks II. Zrt. és az orosz JSC Atomenergoproekt szerződésére építkezik. Vagyis arra, hogy az oroszok kulcsrakész beruházást végeznek, "az atomerőművet minden szükséges berendezéssel és tartozékkal együtt szállítják le: fix műszaki tartalommal, kereskedelmi üzemre kész állapotban". A Paks II. Zrt. itt ezért a részért felelős állami cég.
A Fennovoima Ltd. szerkezetileg és tulajdonosilag nem így épül fel, aminek az a legfőbb oka, hogy Finnországban az állam nem lép be az energetikába termelő, szolgáltató cégek tulajdonosaként. De az is fontos különbség, hogy az eredetileg 2006-ban létrehozott Voimaosakeyhtiö SF, amely belföldön kezdett el komolyabban is foglalkozni az új atomerőmű építésének gondolatával, mintegy 60 finn vállalatot szippantott be. Amikor végül 2014-ben a vízió az oroszokkal a konkrét szerződés formájában is manifesztálódott, még mindig 44 finn cég bent volt a szerveződésben.
A Fennovoimában az orosz hátterű RAOS Voima 34 százalékos részesedéssel bír, de az orosz érdekérvényesítés feletti erős kontroll érdekében 66 százalékos résztulajdonnal rendelkező Voimaosakeyhtiöben tehát nem a finn kormány vagy az állam valamelyik vállalata irányít, hanem finn cégek. A legnagyobb (21,9 százalékos) szeletet például az az Outokumpu birtokolja, amelynek a tervezett reaktortól 200 kilométerre működik Európa egyik legnagyobb rozsdamentes acélgyára. Könnyen belátható, hogy e cég számára mi a haszna egy jószerével állandó, nagy teljesítményen igénybe vehető áramellátást ígérő atomerőműnek.
Az Outokumput követi a 17 dél-finnországi önkormányzati energiaszolgáltatóból összeállt, Suomen Voima nevű konzorcium (13,1 százalékkal), amelynek tagvállalatai deklarálták, hogy évről-évre növelik a kisebb károsanyag-kibocsátású villamosenergia-beszerzéseik arányát. Ebbe náluk az is belefér, hogy a víz, szél és napelemes áramtermelő kapacitások mellett az Olkiluotói atomerőműből is vesznek áramot. Az évtizedek óta működő OLK1 és OLK2 blokkok mellett jövőre talán tényleg elinduló a 3. reaktorból is - a három egységből összesen 51 MW teljesítményre van állandó opciójuk. Ha a Hanhikivi-1 egyszer majd tényleg elkészülne, a Suomen Voimának az ottani 1200 MW-ból 104 MW-nyi teljesítményrész dolgozik majd.
A többi, a Fennovoima projektbe a Voimaosakeyhtiö SF-en keresztül behúzott finn cégnek összesen nincs 10 százaléka. Köztük így is vannak nagyipari vállalatok, mint a karbonsemlegesség elérését manapság zöldhidrogénnel és napelemekkel elképzelő Fortum, a már idézett Lahti Energia vagy a "svéd acélos" SSAB - mely tavaly nyáron azt deklarálta, hogy erősen foglalkozik az acélgyártás karbonlábnyomát csökkentő fejlesztésekkel és behatóan ismerkedik a zöldhidrogénnel.
2006, illetve 2014 óta nagyot változott körülöttük a világ, de mindannyian részesei annak a nyűglődésnek, ami a nem megfelelő minőségű engedélyezési dokumentumok miatt lassan öt éve megakadt projektet jellemzi. A Fennovoima a létesítési engedély hiányában nem kezdheti meg a Hanhikivi-1 tényleges építést, s évek óta hasonló pályán mozog, mint amivel a tervezett magyar atomerőmű kapcsán idehaza mi is szembesülünk. (A legutóbb az Országos Atomenergia Hivatal öltözőépület és konyhaétkező építésére vonatkozó kérelmeket bírált el, de a létesítési engedély megszerzéséhez Paks II. nem jutott közelebb.)
Ahogyan az alábbi, a Fennovoima által 2021 decemberében publikált videóból is látszik: a finnországi felvonulási területen sok kisegítő objektum építése kezdődött el, az építés előkészítéséhez szükséges épületek, utak egy része is elkészült már, de az erőműből még csak egy nagy gödör látszik.
A Hanhikivi-1 beszámolója szerint január közepén a munkák így álltak:
- a Fennovoima december végén benyújtotta a STUK-hoz a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója (KPA) feltételes építési engedélykérelmét,
- engedélykérelmet nyújtott be a területileg illetékes önkormányzathoz az atomerőmű építésével kapcsolatosan,
- a már megépített ideiglenes épületek összterülete meghaladta a százezer négyzetmétert,
- építeni kezdték a hatszintes, adminisztrációs feladatokat ellátó irodaházat, amit 2022-ben be is fejeznének,
- a telephelyen jelenleg minden nap mintegy 500 ember dolgozik.
Finnországban azonban ez, a projektbe beszállt cégek egy részének már egyáltalán nem tetszik.
Kő csobbant a tóban
A csúszás és a magyarázkodás az atomerőmű építését illetően Finnországban is afféle generációs alapélménynek számít, mivel az Olkiluoto-3 reaktor 13 évvel már lekéste az eredetileg tervezett indítási időpontját. Az OLK3 tavaly december közepén végül megkapta a hatósági engedélyt, és ha nem jön közbe semmi a nyárig, akkor a több mint háromszoros költséggel megépített reaktorblokk valóban elkezdhet a hálózatra termelni.
Ez a kotta a Fennovoima esetében is lehetséges, hiszen öt éve vár a projekt a startjelzésre.
A Yle finn portál most azért kezdett el az eddigieknél is alaposabban érdeklődni a beruházás iránt, mert a finn céges flottából kiugrott az egyik kis szereplő.A tőzsdén 1000 millió eurós éves bevétellel, városközpontok, irodakomplexumok és lakóházak építőjeként ismert SRV közölte: eladja a Fennovoimában lévő két százalékos részesedését a RAOS Voimának. Ez ugyan nem jelenti az orosz érdekérvényesítés jelentős növekedését, mivel az SRV tulajdonrészével együtt is csak 35 százalék fölé nő a tulajdonrészük (ráadásul ehhez még a Gazdasági és Foglalkoztatási Minisztérium bólintása is szükséges), de ettől nagyobb lehet a baj.
A finn lap nyomozása ugyanis arra derített fényt, hogy a kiszállás gondolatával már több más résztvevő is eljátszott. Sőt, volt aki ennél tovább is ment volna. A gyakorlatilag az orosz-finn határon lévő Imatrában működő és a térségen (a Karéliai-félszigettől és a Saimaa tótól az oroszországi Ladoga-tóig) átfutó Vuoksi folyóra épült vízierőmű termelésével kereskedő Kaakon Energia magyarázatot követelt a Voimaosakeyhtiötől arra, hogy miként történhetett meg az építőipari cég kilépése, mivel az ilyen kísérletek eddig rendre meghiúsultak - és nem azért, mert az oroszok nem vásároltak volna akár nagyobb részesedést is a projektben.
Az SRV magyarázata, amely szerint profilidegen tevékenység számára az atomerőmű-projektben való részvétel, ezért túlad a részesedésén, nem tűnik valós oknak. A finn céges konglomerátumban lévő kisebb tortaszelettel rendelkező cégek, melyeknek hasonló indokaik voltak, mind kudarcot vallottak. Az ország tejtermelésének több mint háromnegyedét feldolgozó Valióról köztudott volt, hogy gyakorlatilag véletlenül, az egyik, a fő tevékenységet nem érintő profilt vivő leányvállalatán keresztül került bele az egész projektbe, és 2015 óta árulja a projektben lévő részesedését.
A Valio most azt közölte az Ylo-val, hogy a beruházás megvalósítását övező bizonytalanság miatt szeretné megválni részesedésétől, és az alaptevékenysége sem az atomenergiához, sem az energetikához nem köti. De ugyanez mondható el a svéd ércbányászati és fémmegmunkáló Boliden finn leányvállalatára is, és a csapágygyártó - egyébként 2018 óta a japán Nippon Stell Groupba olvasztott - Ovakora is. Mind szerettek volna már, de nem tudtak kivonulni az atomerőmű projektből.
A friss hír az, hogy a Kaakon Energiát is érdekelné egy ilyen kiugrás. Márpedig ha az SRV-nek ez most sikerült, a Roszatom pedig már 2014-ben is felajánlotta, hogy a meglévő 34 százalékánál nagyobb részesedéssel is megbarátkozna, az egész finn kontroll elolvadhat.
A másik lehetőség sem jobb: ha a gazdasági minisztérium nem tudja az SRV-t visszatuszkolni a többi bent ragadt finn cég mellé a Voimaosakeyhtiö SF-be,
akkor a többi távozni szándékozónak sem állhat az útjába.
Ám ha nem akarja, hogy ezzel az oroszok tovább erősödjenek a projektcégben, akkor vagy valamelyik - a projekt iránt továbbra is elkötelezett - bent maradó céget kell rávennie arra, hogy a kis darabkákat és morzsákat is szedjék fel, és ennek az árát a kormány kénytelen lesz megfizetni, vagy magának a kormánynak kell a projektben a korábbiaknál direktebb szerepet felvállalnia.
Ez utóbbitól biztosan megpróbálná távol tartaná magát és kormányát Sanna Marin miniszterelnök - és nem csak azért, mert ilyesmi "nem szokás" Finnországban, hanem azért is, mert a közösségi média figyelmét is folyamatosan fenntartó finn kormányfő igyekszik önmagát és a kormányát a sikeres, úttörő projektek és innovációk lelkes támogatójaként láttatni. És ebbe az eddig kudarcos atomprojekt aligha fér bele.
Ám ha ezt sem vállalná fel a kormány, az oroszok térnyerése elleni egyetlen megoldás a projekt lefújása lenne, ami költséges kiugrás lenne.
Viszont egyelőre nem érdemes ennyire előre szaladni: Timo Honkanen, a Voimaosakeyhtiö elnöke éppenséggel egyáltalán nem aggódik. A konglomerátum irányítása mellett a Turku Energia vezérigazgatójaként is tevékenykedő lévő szakember úgy látja, hogy a Hanhikivi-1 el fog készülni és 60 évig üzemelve végül nyereséges lesz. Egy dolog miatt van szerinte aggódni való: ha az Oroszország elleni szankciók - például egy mégis bekövetkező ukrajnai invázió esetén - érintenék az iparágat. De Honkanen ez ügyben inkább arra tenne, hogy az orosz-ukrán helyzet hamarabb megoldódik, mint ahogyan az építkezés Észak-Finnországban megkezdődhetne.
Mi lesz most északon?
Az Yle News kíváncsi volt arra is, hogy mit gondolnak a kormányzati illetékesek a projekt jövőjével kapcsolatban. Az tudható, hogy a Fennovoima aktuális célja az, hogy 2023 nyarán végre megkezdhesse a tényleges építkezést. A gazdasági minisztérium azonban szkeptikus ezzel a várakozással kapcsolatban. Riku Huttunen, a tárca energiaügyi főosztályának vezetője az újságnak elmondta: az ütemezés elsősorban attól függ, hogy a Fennovoima hogyan szállítja az engedély megadásához még szükséges anyagokat a (legegyszerűbben a finn OAH-ként azonosítható) STUK-nak.
Mivel a Finn Sugár- és Nukleáris Biztonsági Hatóságot nem kötik határidők, azt sem lehet előre tudni, hogy mikorra fejezik be a szükséges dokumentumok értékelését. Az elmúlt években az oroszok számára is egyértelművé vált, hogy a STUK csak akkor ad bármire is zöld jelzést, ha az kétségkívül megfelel az elvárásaiknak. És aktuálisan a STUK most azzal fekszik keresztben az úton, hogy jelezte: a RAOS Voima többszöri kérés ellenére se adott át minden olyan anyagot, amelyek a biztonsági értékelés elvégzéséhez szükségesek. Megvárják, míg az oroszok megteszik.
A minisztériumi főigazgató azt is közölte a lappal, hogy csak a nukleáris hatóság engedélye után tudják majd elbírálni az építési engedélykérelmet. Ráadásul, ha ezzel megvannak, az egész pakkot elő kell készíteniük a kormányzat számára a végső döntéshez. Ezen a ponton annyi sem lehet elég, hogy a STUK nukleáris ipari és szakhatósági döntést hoz. A minisztériumi értékelés során mérlegre kerül az is, hogy az erőműépítési szándék hogyan feleltethető meg a beruházási projektben lévő cégek finanszírozási lehetőségeivel, de az is, hogy mi a helyzet a nukleáris hulladékok elhelyezésének és kezelésének ügyében, illetve, hogy a projekt tényleg a társadalom érdekét szolgálja-e.
A tapasztalat azt mutatja, hogy óvatosnak kell lenni az ütemezéssel - mondja a lapnak Huttunen, hozzátéve, hogy a minisztériumában még nem döntöttek arról, készül-e külön geopolitikai biztonsági jelentés a projektről, ahogyan azt korábban a honvédelmi minisztérium kérte. De szerinte ettől még
az ügyben a Roszatom és az orosz biztonságpolitikai összefüggéseket tisztázni kell.
Tisztázni kell, a jelenlegi világpolitikai változásokat alapul véve mennyire jelent biztonságot az, hogy a Roszatom nem csak üzemeltetője, de 10 évig kizárólagos üzemanyag-szállítója is a Hanhikivi-1-nek. A pillanatnyi orosz-ukrán helyzetben az is óriási kockázatot jelenthet a projekt építésével kapcsolatosan, hogy az eddigi tervek alapján a reaktor nyomástartó edényét (vagyis az erőmű központi részét) Ukrajnában, Kramatorszkban a keleti határmentén lévő háborús övezet közelében készítenék el.
