Több mint egy millió lengyel állampolgárnak, akik a 2004-es uniós csatlakozás után Nyugaton találtak munkát, nem áll szándékába hazatérni, amit a varsói központi statisztikai hivatal (GUS) is kénytelen lesz figyelembe venni. Ezzel az ország lakossága 38,2 millióról 37 millió alá csökken - írta a Dziennik Gazeta Prawna. Még a válság is csak 340 ezret űzött haza, de a döntő többség még mindig jobbnak tartja kinti kilátásait, mint a hazaiakat, annak ellenére, hogy Lengyelország volt az egyetlen az unióban, amelynek gazdasági növekedését a válság sem törte meg.

A hivatalos statisztikák szerint közel két millió lengyel dolgozott külföldön, a szakértők azonban egyetértenek abban, hogy a valós szám ennél lényegesen magasabb. Krytyna Iglicka, a nemzetközi kapcsolatok intézetének professzora 2,4 milliót tart reálisnak, s a kint levők mintegy 75 százaléka több mint egy éve tartózkodik külföldön. Több mint felük nem is szándékozik hazatérni, az ENSZ meghatározása szerint ezeket már az őket fogadó ország lakosságához kell számítani. Emiatt Lengyelország lakossága a hivatalos 38,2 millió helyett 36,8 millió, vagy annál is kevesebb.

A hazatérés ellen szól az is, hogy az emigránsok között 47 százaléknál magasabb a fiatalok - 20-34 évesek - aránya, akik kint alapítanak családot, amelyek sokkal több állami segítséget kapnak nyugaton, mint Lengyelországban, s ez gyakran legalább olyan fontos szempont, mint a hazainál sokkal magasabb fizetés.

A hazai gazdaságnak haszna is van a kivándorlásból - ennek köszönhető, hogy a munkanélküliek száma jelenleg mintegy 1,9 millió, és nem 3,5 millió. Emellett a külföldön élők milliárdokat utalnak haza - az uniós csatlakozás óta több mint 110,2 milliárd zlotyt, több mint 700 milliárd forintot -, s egyre többen eszközölnek befektetéseket hazájukban.