Emlékezetes, hogy a Fehér Ház-beli találkozójuk során Donald Trump odavetette az ukrán elnöknek: nincs kártya Kijev kezében.
De vajon Európának vannak-e jó lapjai?
Egy új játszma kezdődött, és a tét nem kevesebb, mint Európa mozgástere a világ átalakuló rendjében.
„Jó alkut kell kötni Washingtonnal – és ehhez minden eszközt meg kell ragadni. Ebbe pedig a Kína-kártya is beletartozik. De lehet-e valódi partnert látni abban a nagyhatalomban, amely éppen most a ritkaföldfémeken keresztül gyakorol nyomást az EU-ra?”
– fogalmazott az Economx kérdésére Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa, miután a második Trump-adminisztráció külpolitikája új helyzetet teremt az atlanti kapcsolatokban, mert olyan alaptételeket kérdőjelez meg, amelyeket évtizedeken keresztül adottnak vettek az óceán két partján. Az USA „America First” (Amerika az első) politikája azt jelenti, hogy nem törekszik tovább közös érdekek kialakítására:
a kapcsolatokban az Egyesült Államoknak mindig nyertesnek kell lennie.
A szakértő úgy látja, hogy ez a pragmatikus megközelítés kineveti a korábban vallott közös nyugati értékeket. Ráadásul az amerikai érdekek megkövetelik a nemzetközi rend szabályainak betartását – gondoljunk csak a globális kereskedelemre vagy a nemzetközi intézményekre –, de mindezt egyoldalúan, a szövetségesekkel való egyeztetés nélkül teszik.
Az EU-nak tehát teljesen új környezetben kell helytállnia, ahol a legfontosabb partnere már más játékot játszik.
Fel kell ismernie, hogy új szabályok szerint zajlik a játszma, és nem lehet visszatérni a múlthoz – különösen, mert olyan globális szereplők, mint Kína, Oroszország vagy India is elkötelezettek a világ átalakítása mellett. Az EU-nak ezért el kell tanulnia az új játékszabályokat, és számot kell vetnie, hogy milyen kártyák vannak a kezében, hogy sikeresebb lehessen.
Egyezségre jutott Kína és az USA
Donald Trump bejelentette, hogy sikeresen zárult az előző napokban zajlott tárgyalás a két ország között, és megállapodásra jutottak a kereskedelmi feszültségek rendezéséről. Az elnök szerint Kína vállalata a kritikus fontosságú ritka földfémek azonnali szállítását. Azt is elmondta, hogy az amerikai vámtétel összesen 55 százalék lesz a kínai árukon. Ez magában foglalja a 10 százalékos alapvámot, a fentanil-kereskedelem miatti 20 százalékot, valamint a Trump első elnöki ciklusában már létező, körülbelül 25 százalékos illetékeket és egyéb terheket. A Kína által sérelmezett, chipekre vonatkozó exportkorlátozás enyhítéséről Trump nem tett említést, csak arról, hogy biztosítják a kínai hallgatók felvételét az amerikai egyetemekre.Eszterhai Viktor szerint az első nagy próbatétel, hogy az EU az Egyesült Államokkal olyan egyességet kössön, amely javítja a tárgyalási feltételeit. Különben Washington arra fog törekedni, hogy
- csökkentse az Európának nyújtott védelmi ernyőt,
- profitot termeljen az energiahordozók és katonai eszközök eladásából,
- az európai ipart áthelyezze az Egyesült Államokba,
- és külpolitikai szempontból teljesen alárendelje Európát saját akaratának.
A cél egyértelmű: olyan alkuk kötése, amelyek nem csupán az USA-nak előnyösek. A szabályok megváltoztatásába pedig be kell vonni az Európai Uniót is.
Tud az EU érdemben alkudozni az Egyesült Államokkal szemben?
Minden belső problémája ellenére az Európai Unió továbbra is a világ egyik vezető gazdasági hatalma, miközben az Egyesült Államok legfontosabb gazdasági partnere.
„Az EU nemcsak az árukereskedelem és a befektetési kapcsolatok terén jelentős, hanem az amerikai szolgáltatások legnagyobb igénybevevője, és az amerikai pénzügyi rendszer egyik stabilizálója is. Egyáltalán nem olyan gyenge szereplő, mint amilyennek sokan gondolják – még egy kereskedelmi háborúban sem”
– hangsúlyozta az NKE munkatársa, aki szerint az amerikai–kínai kereskedelmi háború második köre is azt mutatja, hogy nem mindig érdemes meghajolni az amerikai akarat előtt.
Akkor enged, ha cserébe kap is valamit
Hasonló súlyú szereplők olyan károkat tudnak egymásnak okozni, amelyeket még Washington sem tud sokáig elviselni. Az amerikai–európai érdekek különbsége – például az, hogy az EU-nak nem célja a világ vezető szerepének fenntartása, a katonai hegemónia vagy a technológiai verseny megnyerése – azt sugallja, hogy
„az Egyesült Államok csak akkor enged, ha cserébe kap is valamit. Ez a híres, tranzakcionális amerikai külpolitika logikája”.
Ezen eltérő érdekek egyik legnyilvánvalóbb esete Kína, amely különösen fontos az Egyesült Államoknak.
Az Európai Uniónak nincsenek komoly geopolitikai érdekellentétei Kínával, és katonai feszültség sincs. A legtöbb probléma értékrendbeli különbségekből fakad. Míg Biden alatt ez élezte a kínai–amerikai viszonyt, az új helyzetben ennek jelentősége csökkenhet, így pragmatikusabb irányba lehet lépni.
„Az európai Kína-politika alárendelése az amerikai érdekeknek stratégiai hiba lenne. A mozgástér fenntartása – vagy adott esetben annak szűkítése – fontos alkupozíciót jelenthet Washingtonnal szemben”
– húzta alá a szakértő.
De kijátszható-e a Kína-kártya hitelesen? Eszterhai Viktor úgy véli, hogy ez elsősorban az Európai Unió politikai akaratától függ.
Kína ritkaföldfém-export korlátozásai nem csupán gazdasági eszközök, hanem geopolitikai tesztek is: vajon Európa képes-e önálló, az USA-tól független döntéseket hozni?
Peking közvetetten azt üzeni: a stratégiai nyersanyagokhoz való hozzáférés nem választható el a technológiai korlátozások kérdésétől. Egy ilyen alku azonban súlyosan aláásná az Egyesült Államok stratégiai célját, amely a csúcstechnológiákhoz való kínai hozzáférés korlátozásán keresztül kívánja fékezni Peking globális befolyásának növekedését – különösen olyan területeken, mint
- a mesterséges intelligencia,
- a kvantumtechnológia
- és a fejlett chipgyártás.
A szakértő szerint a hitelességét kérdését nagyban rontja, hogy nehéz egy olyan politikai elittel végrehajtani egy pragmatikus fordulatot, amely az elmúlt években sokat tett az értékalapú Kína-politika megteremtéséért. Az európai közvélemény számára sem könnyen elfogadható egy ilyen taktikai lépés, különösen a COVID és az orosz–kínai „határtalan kapcsolat” hatásait követően. De talán a legnagyobb kihívást a 27 tagállam eltérő érdekei jelentik.
Leállhatnak a gyártósorok, óriási bajban az autógyártók
A Kínából származó ásványi anyagok megvonása világszerte megbénítja az autógyártókat. Egy gyors megoldás nélkül lassulhat, de akár le is állhat a termelés.Miközben EU-szinten mindenki abban érdekelt, hogy jó megállapodás szülessen Washingtonnal, az egyes tagállamok már eltérő célokat követnek. Gondoljunk például Lengyelországra vagy a balti államokra, amelyek mindent megtesznek, hogy az Egyesült Államokat minél inkább Kelet-Európában tartsák.
Ugyanakkor speciális a magyar kormány helyzete is, amely kiváló politikai kapcsolatot ápol Washingtonnal – az európai politikai elittel azonban ez korántsem mondható el.
És ott vannak a gazdasági érdekek is: Németország hitelesen tudja képviselni a Kínával ápolt gazdasági kapcsolatok fontosságát – például a német autógyártók Kínában termelt profitján keresztül –, Franciaországról azonban ez már kevésbé mondható el.
Tagállami konszenzus tehát a Kína-kártya megítélésében is nehezen képzelhető el. De egy erős sokk akár a kooperáció felé is lökheti az EU-t – sokkok pedig manapság gyakran érkeznek Washingtonból – fűzte hozzá a szakértő.