A 2021–2027-es uniós költségvetési ciklusban Magyarország számára összesen 32,2 milliárd eurónyi fejlesztési forrás áll rendelkezésre. Ez a teljes keret két fő részre oszlik: 21,8 milliárd euró a kohéziós politika keretében, valamint közel 10 milliárd euró a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből (RRF). Az utóbbi összegből 4 milliárd euró hitel, a többi vissza nem térítendő támogatás. Emellett a 2023–2027 közötti időszakra 8,5 milliárd euró agrárforrás is rendelkezésre áll.
Az uniós források több mint 40 százalékához már hozzáfér Magyarország
Petri Bernadett miniszteri biztos az Economxnak egy háttérbeszélgetésen elmondta:
jelenleg a teljes keret kicsit több mint 40 százaléka elérhető, ami 12,2 milliárd euró lehívható forrást jelent,
míg 9,6 milliárd euró blokkolva van különböző bizottsági feltételek miatt. Az agrárpénzek lehívása zavartalan.
Miért blokkolják Magyarországot?
A kohéziós források 56 százalékát már megnyitotta a Bizottság, a fennmaradó részt azonban a „horizontális és tematikus feljogosító feltételek” hiánya miatt továbbra is felfüggesztve tartja. Az RRF esetében a helyzet még szigorúbb: a teljes összeg blokkolva van, mivel a Bizottság szerint nem teljesültek a „szupermérföldkövek”. Petri Bernadett szerint a két forráscsoport feloldását az uniós intézmények összekapcsolták, így a helyreállítási forrásokhoz csak a kohéziós viták rendezése után juthat hozzá Magyarország.
Nemcsak ezek a források érintettek: a Horizont Európa kutatási program és az Erasmus+ oktatási csereprogram finanszírozását is felfüggesztették, főként a modellváltó egyetemek (KEKVA) jogi státusza miatt.
A kormány három saját finanszírozási eszközt indított az uniós programok kiesésének pótlására:
- Pannónia ösztöndíjprogram: 10 milliárd forintos keret, amely az Erasmus+ kiesését pótolja a modellváltó egyetemeknél.
- Horizont hazai forrásból: 8 milliárd forint + további 6 milliárd a külföldi kutatók magyarországi projektjeire.
- Modellváltó egyetemek támogatása: 5,4 milliárd forint a kieső kutatási együttműködések pótlására.
Petri Bernadett ezzel kapcsolatban hangsúlyozta:
a saját forrásból biztosított támogatások meghaladják az uniós programokból befolyó összegeket, a kormányzat célja, hogy a tudás és a források Európán belül maradjanak.
Az elmúlt időszakban három jelentősebb forrásfeloldás történt:
- 2023 vége: a bírósági függetlenség ügyében folytatott tárgyalások lezárásával 10,2 milliárd eurót szabadítottak fel hazánk számára.
- 2024. február 29.: 2 milliárd euró a szociális vállalások és a tanárbéremelés teljesítése után.
- 2024. szeptember vége: 40 millió euró a hulladékgazdálkodási reform és a körforgásos gazdaság előmozdítása nyomán.
Az agrárpolitikához kapcsolódó 8,5 milliárd euró forrás lehívása zavartalan, így összességében 21 milliárd euró van már Magyarországon, amelynek felhasználása a gazdaságban folyamatban van, tudtuk meg.
Határidők szorításában, avagy az N+2-szabály és a 2026-os végdátum
Az uniós források felhasználását szigorú időkorlátok szabályozzák, amelyek komoly hatással vannak arra, hogy Magyarország – és más tagállamok – milyen ütemben tudják ténylegesen a gazdaságba juttatni a pénzeket.
A kohéziós politikai források esetében az úgynevezett N+2 szabály érvényes: az adott évre járó támogatást legfeljebb két éven belül fel kell használni. Ez a mechanizmus a gyorsabb forrásfelhasználást ösztönzi, ugyanakkor szigorú adminisztratív fegyelmet követel. A jelenlegi, közel 22 milliárd eurós kohéziós keretnél ez azt jelenti, hogy a 2022-ben lekötött forrásokat 2024. december 31-ig kellett volna lehívni és felhasználni.
A 2022 decemberében elrendelt forrásfelfüggesztés miatt ez a határidő Magyarország számára mintegy 1 milliárd euró formális elvesztését jelentette 2024 végén
– erről sok szó esett a nyilvánosságban. Petri Bernadett ugyanakkor hangsúlyozza: ez nem feltétlenül végleges veszteség. „Volt már példa arra, hogy a Bizottság eltért a szigorú határidőtől, így ez nincs teljes egészében kőbe vésve” – mondta, hozzátéve, hogy a források feloldása sokszor politikai alku kérdése is.
A következő kritikus dátum 2025. december 31., amikor újabb forrásvesztési kockázat merül fel. Itt is kulcsfontosságú lesz, hogy a magyar kormány és a Bizottság milyen megállapodásra jut – és milyen politikai feltételek mellett.
Az RRF esetében más a helyzet: itt nincs N+2 szabály, hanem egy fix, abszolút határidő, 2026. december 31. Eddig kell a teljes programot – a támogatást és a hitelrészt is – megvalósítani. Ez a dátum azonban nemcsak Magyarország számára szorító: az uniós tagállamok mintegy kétharmada jelentős késéssel jutott hozzá az RRF-forrásokhoz, így fennáll a veszély, hogy a keret egy részét nem tudják felhasználni, és az visszakerül a Bizottsághoz.
A miniszteri biztos szerint ebben a kérdésben
a Bizottság „kissé ellenérdekelt fél, hiszen szeretné visszakapni ezeket a pénzeket”,
ezért nem mutat nagy rugalmasságot a határidő kitolására. Ugyanakkor erős a nyomás a tagállamok részéről, hogy elérjék a dátum módosítását, különösen ott, ahol a források későn érkeztek meg.
A kormánybiztos kiemelte: bár a hivatalos határidők meghatározzák a mozgásteret, a gyakorlatban sok múlik a politikai akarat meglétén.
„A határidők nem minden esetben jelentenek jogvesztést – de formai szempontból kritikus pontok, amelyeknél a tárgyalási pozícióinkat is mérlegelni kell”
– fogalmazott.
Nem lehet szatyorban hazahozni ezeket a pénzeket
Az uniós források nem készpénzes ajándékok, amelyeket egy politikus – legyen az Orbán Viktor vagy Magyar Péter – egy nagy zacskóban hazavisz Brüsszelből, majd kedve szerint szétoszt. Ezek a pénzek címkézettek, vagyis előre meghatározott célokra lehet őket elkölteni, szigorú szabályok szerint. A Tanács 2022. decemberi végrehajtási határozata alapján három operatív program – Környezeti és Energiahatékonysági OP Plusz (KEHOP Plusz), Integrált Közlekedésfejlesztési OP Plusz és Terület‑ és Településfejlesztési OP Plusz – kötelezettségvállalásainak 55 százalékát függesztette föl. A döntés az úgynevezett közérdekű vagyonkezelő alapítványok részére történő közvetlen és közvetett uniós kifizetésekre is jogi tilalmat vezetett beA jelenleg felfüggesztett összegek tehát három fő operatív programot érintenek:- Integrált közlekedésfejlesztés – ide tartozik a közösségi közlekedés fejlesztése.
- Környezet és energiahatékonyság – vízgazdálkodás, megújuló energiaforrások.
- Terület- és településfejlesztés – helyi gazdaságfejlesztés, városrehabilitáció.
A Parlament nekiment a Bizottságnak Magyarország miatt
A miniszteri biztos szerint a fennmaradó feltételek többsége „tisztán politikai motivációjú”, és nem köthető uniós költségvetési visszaélésekhez. Példaként említette:
- a gyermekvédelmi törvény miatti 622 millió eurós blokkolást,
- a menekültügyi szabályok vitáját,
- a modellváltó egyetemek ügyét.
„A legkritikusabb tényező nem a jogi vagy technikai megfelelés, hanem a politikai jóváhagyás” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a Bizottság gyakran támaszt olyan utólagos elvárásokat, amelyek nem szerepeltek az eredeti megállapodásokban.
Az uniós belpolitikai feszültségeket illusztrálja, hogy az Európai Parlament a balliberális frakcióinak kezdeményezésére keresetet nyújtott be a Bizottság ellen a magyar bírósági függetlenség ügyében feloldott források miatt. „Ez egy politikai indíttatású kereset” – mondta Petri.
- a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) forrásaihoz Magyarország továbbra sem fér hozzá addig, amíg az az uniós intézmények szerint kielégítően végre nem hajtja az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez és a bírói függetlenség megszilárdításához kapcsolódó feltételeket (az úgynevezett 27 szupermérföldkövet). Az RRF-források lehívása ennek következtében továbbra is bizonytalan.
- A 2021-2027-es Kohéziós Operatív Programok bevételeinek teljesülését is kockázatok övezik, mivel ezen források egy részét az Európai Bizottság visszatartja az úgynevezett feljogosító feltételek (az EU Alapjogi Chartájához kapcsolódó horizontális feltételek, valamint öt tematikus feljogosító feltétel) részbeni nem teljesítése, valamint a kondicionalitási (jogállamisági) eljárások miatt.
- Felidézik, a jogállamisági eljárás következtében visszatartott forrásokra az úgynevezett N+2-es szabályt kell alkalmazni, amely szerint a rendelkezésre állás évétől számítva még két évig használhatók fel a források. A 2024. évben mintegy 1 milliárd euró esett ebbe a körbe, és amennyiben a következő években sem születik megállapodás, 2025-ben és 2026-ban is jelentős összeg kerülhet az N+2-es szabály hatálya alá.
- Továbbá 2020 decemberében az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy Magyarország nem tartotta tiszteletben az uniós jog szabályait, többek között a nemzetközi védelem megadására és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésére vonatkozó eljárások területén. Az ítélet alapján Magyarországnak egy egyszeri, 200 millió eurós átalányösszeget és 2024. június 14-től kezdve további napi 1 millió eurós kényszerítő bírságot kell fizetnie. Azonban a Tanács megállapítja, a 2026-os költségvetési törvény tervezete azzal számol, hogy a bírság fizetési kötelezettség fennmarad.
A vétó, mint természetes tárgyalási eszköz
A kormány az új, 2028 utáni uniós költségvetési időszak tárgyalásában lát lehetőséget a viták rendezésére. Orbán Viktor kijelentése – miszerint nem ad hozzájárulást az új uniós költségvetéshez, amíg nem kapjuk meg a forrásokat – Petri Bernadett szerint „természetes tárgyalási eszköz, amivel minden tagállam él”.
A kormánybiztos arra figyelmeztetett: a jövőben a Bizottság a kohéziós és agrárpénzeket is politikai feltételekhez kötheti, sőt „okos kondicionalitás” keretében közvetlenül válogathatná meg a támogatott szereplőket.
Ebben kell nagyon karakánnak lennünk, mert ebből komoly károk származhatnak
– mondta.
Uniós források nélkül összeomlik Magyarország?
A blokkolt források összege forintra átszámítva hiába érheti el a 8000 milliárd forint, ez egy csalóka kép. Egyrészt egy 42 ezermilliárd forintos költségvetéshez képest nem jelentene azonnali finanszírozási krízist, másrészt a támogatások nem egyszerre érkeznének. Petri Bernadett szerint „a fejlesztések jelentős részét jelenleg is megoldjuk más forrásból”, ezért a kormány nem hajlandó feladni stratégiai álláspontjait politikai engedményekért cserébe.
„Vannak sarokpontok, amikben nem lehet engedni”
Petri Bernadett szerint a magyar kormány világosan meghatározza azokat a területeket, amelyekben nem hajlandó engedni az uniós nyomásnak.
Ha engedünk a menekültügyben, annak a kára többszöröse lenne annak az összegnek, amit cserébe feloldhatnánk
– mutatott rá. Hasonlóan elutasító a kabinet álláspontja a gyermekvédelmi törvény módosításával, illetve a Pride és/vagy a genderlobbi rendezvényeivel kapcsolatos brüsszeli elvárásokkal szemben.
Ez értékrendbeli változás lenne, a gyermekekkel kapcsolatos védelem feladása. És attól tartok, hogy ha ezekben engednénk, a Bizottság és az Európai Parlament újabb feltételekkel állna elő
– tette hozzá.
Úgy látja, hogy a blokkolt források jelenleg nem nélkülözhetetlenek, hiszen a fejlesztések nagy részét hazai forrásból finanszírozza az ország. A kormány ezért a tárgyalásokon inkább a 2028-ban induló új költségvetési ciklusra összpontosít, hozzátéve: a magyar álláspontot más országok is osztják, és a vétójog továbbra is minden tagállamot védi.
A kormány ezzel párhuzamosan igyekszik maximalizálni a közvetlen uniós programokból – például a közlekedési infrastruktúrára fordítható európai hálózatfinanszírozási eszközből – lehívható forrásokat. Ez egy hét éves ciklusban közel 400 milliárd eurót jelent, amelyből Magyarország az elmúlt időszakban a korábbinál sokkal hatékonyabban próbál részesedni. Ahogy azt Orbán Viktor Tusványoson előrevetítette: “Szeretnék tenni egy kitérőt az európai uniós pénzekről. Ki hozza haza és milyen áron? A nekünk járó pénz felét – 12 milliárd eurót – már hazahoztuk, az ott van a számlánkon, a magyar gazdaság használja. De a másik felét is haza kell hozni. Az is meglesz, ugyanis az új költségvetés, hétéves költségvetés elfogadása egyhangúságot igényel. És amíg nem kapjuk meg az elmaradt pénzünket, addig nem lesz új európai költségvetés sem. Hazahozzuk, és nem teszünk semmilyen engedményt sem a szuverenitásunkból.”