A kormány új lakáshitelprogramjával kapcsolatban komoly aggályokat fogalmaz meg Surányi György, az MNB korábbi elnöke. A jegybank  korábbi elnöke arra figyelmeztet, hogy a program fékek nélkül óriási lyukat üt a költségvetésben, mondta a hvg360-nak. 

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a támogatás célzottabbá tételére és a lakáskínálat bővítésére is szükség lenne. Mert a kínálat jelentős felfutása nélkül ez a lakásinflációt fűti tovább. 

Fékek kellenek

Surányi György visszatekintve a rendszerváltás előtti és utáni támogatási gyakorlatokra, rámutatott arra, hogy a múltban is voltak ilyen, alacsony, hosszú lejáratú, fix kamatozású lakáshitelek, amelyek nagy állami terhet jelentettek.

Az akkori alacsony kamatok és magas infláció miatt az állam implicit jövedelmet adott a hitelfelvevőknek, előbb adót vetett ki rá, majd megpróbált visszamenőlegesen módosítani szerződéseket, hogy csökkentse a költségeket.

Kapcsolódó

Ezek a korábbi problémák a mai programban is visszaköszönnek, különösen a fedezetlen kamatpozíció vállalása miatt, amikor az állam hosszú távon alacsony, fix kamatot ígér, miközben senki nem garantálhatja, hogy a jövőben az infláció és a kamatszint alacsony marad.

Surányi György szerint azonban a mostani konstrukció három szempontból is jobb a korábbiakkal szemben:  meghatározták a maximális négyzetméterárat, a teljes költség plafont, és csak első lakás vásárlására lehet igénybe venni.

Ugyanakkor hiányolja a fékeket, például, hogy ha az infláció vagy kamatok nagyon megemelkednek, akkor lehessen szerződést módosítani, ellenkező esetben újra azok járnak jól, akik meglovagolják az alacsony kamatot.

Településkategóriákra lenne szükség

Szociális szempontból is hiányosságokat lát, mert a maximális összeg  Budapesten alig fedez egy megfelelő méretű, új építésű lakást, míg vidéken nagyobb értékhez is elég lehet, ráadásul nem biztos, hogy mindenkinek szükséges 25 éves állami kamattámogatás.

Célszerűbb lenne településkategóriánként szabályozni a támogatás mértékét.

A lakáspiaci problémák megoldásához Surányi György szerint nem elég a kereslet ösztönzése, hanem a lakáskínálatot is bővíteni kell. Ennek érdekében támogatná bérlakásépítést is, ám óva int az állami tömeges lakásépítéstől, mert annak finanszírozása nem megoldott, és a fenntartása is drága és hatékonysági, korrupciós problémákat rejthet.

A bérlakásprogram kapcsán a közösségi fenntarthatóság érdekében egy olyan modellt javasol, ahol a befektetők piaci hozamot érnek el, az állam vagy az önkormányzat pedig a bérlők kijelölésével szociális szempontokat érvényesít, és támogatja az alacsony jövedelműeket. Ehhez azonban a bérlői jogok jelenlegi túlzott védelmének módosítása is szükséges, hogy hatékony legyen a rendszer. Végezetül a költségvetési terheket is megvilágítja: a bérleti támogatás is jelentős kiadás, de még így is kisebb terhet jelent, mint a kamattámogatás.