Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt évek válságai komolyan próbára tették a magyarokat. Hogy látja, mennyire változott meg a háztartások pénzügyi sérülékenysége?
Folyamatosan vizsgáljuk, hogy a gazdasági helyzet hogyan érinti az ügyfélkörünket és a potenciális ügyfeleinket. Az Ipsos-szal közösen negyedéves rendszerességgel készítjük el a Pénzügyi Barométer kutatásunkat ezer fős reprezentatív mintán. Ebből tisztán látszik, hogy a magyarok jelentős része úgy érzi, rosszabbul él, mint korábban. 27 százalékról 21 százalékra csökkent azoknak az aránya, akik képesek megtakarítani. Többen kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe: 44 százaléknak nincs pénzügyi tartaléka, de emellett a pénzügyi tájékozottság és a tudatos pénzkezelési mutatók is romlottak.
Mivel korábban tíz évet töltöttem külföldön – Csehországban és Romániában –, van egy nemzetközi kitekintésem is. A cseheknél például a lakosság több mint 50 százaléka rendelkezik megtakarítással, sőt, a megtakarítások értéke meghaladja a kihelyezett kölcsönökét, ami egy stabil, a jövőbe felelősen gondolkodó társadalom képét mutatja. Ezzel szemben Magyarországon nagyon sokan semmilyen megtakarítást nem tudnak felhalmozni, így egy váratlan kiadás komoly sokként érheti a háztartásokat, a pénzforrásokhoz való hozzáférésük pedig erősen limitált.
Említette a cseheket mint jó példát. Milyen területeken vagyunk itthon lemaradásban?
Pénzügyi edukáció és a kkv-szektor termelékenysége terén a csehek egyértelműen előttünk járnak. Azt is el kell azonban mondani, hogy a pénzügyi kirekesztettség ott is jelen van, bizonyos csoportok ott is kiszorulnak a banki hitelezésből.
Ugyanakkor, ha a szabályozási környezetet nézzük, Magyarországon sokkal jobb a helyzet. A hazai piac egy nagyon felelősen és jól szabályozott piac. Csehországban sokszor túlságosan liberálisnak éreztem a környezetet. Egy szabályozás akkor jó, ha igazságos versenyfeltételeket teremt, és a működés, illetve a transzparencia terén egyértelműen megkülönbözteti a jó szolgáltatókat a rosszaktól. Ez nálunk sokkal jobban megvalósul.
Kik azok, akik a leginkább kiszorulnak a hagyományos hitelpiacról, és miért?
Ennek számos oka lehet. Az egyik az anyagi ok: hiába van valakinek legális, rendszeres jövedelme, ha annak mértéke nem üti meg a klasszikus banki hitelezés által elvárt minimumot. Nem elhanyagolható az alkalmi vagy idénymunkából élők száma sem, ők nem tudnak legálisan hitelhez jutni, mivel nincs állandó jövedelmük. A másik gyakori ok a hiányos vagy nem létező hitelmúlt. Olyan ez, mint a pályakezdők esetében az álláskeresés: mindenki elvárja a szakmai tapasztalatot, de valakinek meg is kell adnia az első lehetőséget. Mi is ezt tesszük a Providentnél.
Emellett földrajzi és demográfiai okai is vannak. Kistelepüléseken sokkal többen szorulnak ki a klasszikus pénzügyi szolgáltatásokból. Korosztályi tekintetben különösen a 70 év felettiek vannak fókuszban – de éppúgy a fiatalok is, akiknek nincs még hiteltörténete, így a bankok számára kockázatosabb ügyfeleknek számítanak. Ők, bár digitálisan érettek, mégis igénylik a személyes bizalmat, és sokszor a családtagoknál érdeklődnek a pénzügyi döntések előtt.
A Provident tehát sokaknak adja meg az első lehetőséget. Van egyfajta „ugródeszka” szerepük is a pénzügyi rendszerben?
Abszolút. Én ezt úgy szoktam hívni, hogy van egyfajta „porszívóhatásunk”. Azzal, hogy megadjuk a lehetőséget, és nálunk pozitív hitelmúltat építenek fel az ügyfelek, láthatóvá válnak a pénzügyi rendszer számára. Később ők a kereskedelmi bankoknak is nagyon jó ügyfeleivé válhatnak.
Hogy ezen a területen még többet tegyünk, 2023-ban az Ökumenikus Segélyszervezettel közösen elindítottuk a „Láthatatlanok” programot. Ennek kifejezetten az a célja, hogy felkarolja és pénzügyi edukációval, öngondoskodási tanácsokkal segítse azt a réteget, amely teljesen láthatatlan a hazai bankszektor számára.
Milyen a Provident tipikus ügyfele? Visszatérőek a hitelfelvevők, vagy inkább egyszeri megoldást keresnek?
Az átlagéletkor az ügyfélkörünkben 50–55 év körül mozog, és mintegy 66 százalékuk hölgy. Sokszor látjuk, hogy a mi célcsoportunkban a nők a pénzügyi döntéshozók a családokban.
Mindkét ügyféltípus jelen van nálunk. Vannak eseti ügyfelek, akik egy konkrét élethelyzet megoldására veszik fel a kölcsönt, majd a visszafizetés után, ha megszűnik a probléma, már nem ügyfeleink. Ugyanakkor nagyon büszkék vagyunk a lojális, visszatérő ügyfeleinkre. Találkoztam már generációs ügyfelekkel is: a nagymama vette fel az első kölcsönt, majd később a lánya, ma pedig már a felnőtt unoka is a mi ügyfelünk.
Gyakran előfordul, hogy valaki nem tud fizetni? Hogyan kezeli a pénzintézet a fizetési késedelmeket?
Szerencsére az ügyfeleink jól fizetnek, a nem teljesítő hiteleink (gross cash loss alapon mérve) aránya nagyjából megegyezik a bankszektorban a személyi kölcsönöknél tapasztalható átlaggal. Nekünk hatványozottan fáj egy rossz hiteldöntés, hiszen mi a pénzpiacról bevont forrásokból hitelezünk, nem betétekből.
Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy adódhatnak átmeneti, gyors megoldást igénylő nehézségek. Erre nyújt megoldást az Otthoni szolgáltatásunk, amely rendkívül rugalmas. Ha egy ügyfelünk késedelembe esik, nem változik meg a teljes visszafizetendő összeg – tehát nem kerül többe a kölcsön. Természetesen mi is minden jogszabályi elvárást betartunk, de megpróbáljuk megérteni az ügyfelet, és áthidalni az átmeneti nehézséget, hogy hosszú távon is jó adós maradhasson.
A hagyományos bankokra vonatkozó szigorú szabályok – mint például a jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató (jtm) korlátja – a Providentre is vonatkoznak? Hogy néz ki a hitelbírálati folyamat?
Magyarországon ezek a szabályok a nem-banki pénzügyi szolgáltatókra ugyanúgy vonatkoznak, mint a bankokra. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szabályai a meghatározók a működésünkre. Hogy érzékeltessem a szigorúságot: 100 jelentkezőből átlagosan mindössze 39 ügyfelet tudunk kiszolgálni.
A jtm-limiten túl saját, sokszor még szigorúbb belső hitelbírálati rendszereink vannak. Éves szinten mintegy 10 millió adattal dolgozunk. Van még egy nagyon fontos „szubjektív” elemünk is: a területen dolgozó kollégáink, akik ugyan hitelbírálatot nem végezhetnek, de személyesen találkoznak az ügyféllel. Ha úgy látják, hogy a rendszer által engedélyezett hitelösszeg (például 800 ezer forint) túlságosan megterhelő lenne, konzultatív módon javasolhatják egy kisebb, mondjuk 600 ezer forintos összeg felvételét az ügyfél érdekében.
A lakossági fogyasztói bizalom növekedni látszik, de sokan még mindig csak a nagy banki szolgáltatókban bíznak pénzügyek területén. Ezt a kettősséget hogyan látja?
Érzek egy ellentmondást a piacon. Egyrészt valóban van egy általános bizakodás, másrészt a kutatásaink azt mutatják, hogy a mélyben, a húsbavágó kérdésekben komoly aggodalmak vannak.
A célcsoportunk nagy része aggódik az infláció alakulása és a megélhetése miatt, és a tavalyi évhez képest 15 százalékról 22 százalékra nőtt azoknak a száma, akik féltik a munkahelyük stabilitását. Ez a két dolog – az indexek növekedése és a személyes egzisztenciális szorongás – érdekes kontrasztban áll egymással.
A magyarok pénzügyi döntéseiben továbbra is meghatározó szerepe van a bizalomnak és a személyes kapcsolatoknak. Kutatásunk szerint a válaszadók 35 százaléka elsősorban a saját kapcsolati hálójából tájékozódik pénzügyi kérdésekben. Hasonló tendencia figyelhető meg a fiataloknál is: a Z-generáció tagjai ugyan rendkívül aktívak az online térben, mégis 84 százalékuk elsősorban a családja és a közeli ismerősei véleményére támaszkodik fontos pénzügyi döntések meghozatalakor.
Észlelhető volt növekedés az állami kedvezményes hitelek bevezetésekor, hogy esetleg a Providenttől vett fel hitelt a lakosság az önerő kipótlására?
Nem gondolom, hogy a mi kölcsönkibocsátásunkat ez érdemben befolyásolta volna. Az önerő pótlására felvett személyi kölcsönök jellemzően nagyobb összegűek, amiket a klasszikus banki szektor nyújt. Mi kifejezetten megmaradtunk az áthidaló jellegű, alacsonyabb összegű és rövidebb futamidejű kölcsönöknél, mert az ügyfeleink rövid távú élethelyzeteket akarnak megoldani és nem kívánnak hosszú évekre eladósodni.
Sokan úgy gondolják, hogy a Provident kifejezetten a szegényebb rétegekre építi az üzletét.
A vállalat idén 25 éve van jelen a magyar piacon. Ez alatt az idő alatt 1,63 millió egyedi ügyfelet szolgáltunk ki, és 7,6 millió kölcsönszerződést kötöttünk. Kis túlzással élve: minden negyedik felnőtt magyar állampolgár volt már Provident-ügyfél. Bár vannak kihívások a magyar gazdaságban, azért akkora baj nincs, hogy minden negyedik felnőttre azt mondhatnánk, hogy szegénységben él. Szemléletünk szerint a hitel akkor jó hitel, ha valódi segítséget jelent egy élethelyzet megoldásában és nem okoz aránytalan terhet az ügyfélnek.
Valóban, ügyfeleink sokszor szerényebb körülmények között élnek, de nekik is rendelkezniük kell igazolható, rendszeres jövedelemmel. Emellett sokan vannak, akik kaphatnának banki hitelt, de minket választanak a gyorsaság, a rugalmasság miatt, vagy mert a felvétel pillanatában minden költség előre ismert, rejtett díjak nélkül.
Rendkívül fontosnak gondolom, hogy legyenek a piacon olyan szabályozott, transzparens és ügyfélbarát szolgáltatók, akik ki tudják elégíteni azokat a hiteligényeket, amiket a bankok nem. Ha mi nem lennénk, az igény akkor is létezne, és az ügyfelek valóban kevésbé transzparens, nem legális szereplőkhöz fordulhatnának, ami a piac egészére és az ügyfelek hosszú távú érdekeire is káros lenne.
Várható változás a hitelösszegekben?
Hosszú ideig nem változtattuk a felvehető maximum összeget, mert jellemzően kisebb kölcsönökért fordulnak hozzánk az ügyfelek, de látva a személyi kölcsönök átlagos összegének drasztikus emelkedését az elmúlt években, fontosnak tartottuk, hogy mi is reagáljunk a piaci igényekre, így június végével a maximálisan felvehető kölcsönösszeget 1,5 millió forintról 2 millió forintra emeltük. Ezzel párhuzamosan a futamidőt 30 hónapról 36 hónapra emeltük, pont a már korábban említett jtm-szabályok betartása, a túlhitelezés elkerülése miatt.
Mik a következő évek legfőbb tervei és milyen kihívások várnak a kisösszegű hitelezési piacra?
Három fő területre fókuszálunk. Első, és legfontosabb az ügyfélkiszolgálás minősége. Mivel rövid lejáratú hiteleink vannak, kiemelten fontos a prémium kiszolgálás. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a szektorokon átnyúló ügyfélkiszolgálási versenyeken évtizedek óta az első helyen, sokszor luxus autómárkákat vagy vezető telekommunikációs cégeket megelőzve végzünk a személyes kiszolgálás terén. A második a kommunikáció: folyamatosan meg kell mutatnunk, hogy a nem banki hitelezés is lehet ugyanolyan felelős, és a mi ügyfeleink is átgondolt pénzügyi döntéseket hoznak, ideje, hogy megszüntessük azokat a stigmákat, amikkel őket ezért illetik. Végül pedig a digitalizáció: az ügyfelek egyre inkább digitálisan tájékozódnak, de meg kell találnunk azt a hibrid modellt, ahol a kényelmes digitális folyamatok mellett megmarad a személyes, emberi interakciókra épülő bizalom is.
Áruhitelekben és jelzáloghitelekben (sem lakáscélúban, sem szabad felhasználásúban) nem gondolkodunk, maradunk a személyi kölcsönöknél, de folyamatosan kutatjuk, hogy vannak-e még le nem fedett piaci szegmensek. A Láthatatlanok csoportjáért még többet szeretnénk tenni, elsősorban társadalmi, döntéshozói párbeszédek kezdeményezésével, mivel hisszük, hogy a pénzügyi tudatosság az alapja annak, hogy egy hátrányos élethelyzetből fordítani lehessen.
