Az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a fogszuvasodás előfordulása Európában, ám egy másik, korántsem kevésbé súlyos probléma, a harapási rendellenességek aránya drámai növekedést mutat. Ma a gyermekek 65-75 százaléka érintett valamilyen harapási eltérésben, például mélyharapásban, keresztharapásban vagy nyitott harapásban, amelyek nemcsak esztétikai, hanem súlyos  egészségügyi következményekkel is járnak.

Az állkapocs csont mérete az elmúlt 300 évben 30-40 százalékkal csökkent, ami az életmódbeli változások – például a puhább ételek, a rövidebb szoptatási idő, és a hosszú ideig tartó cumihasználat – következménye. Ezek a hatások üresen hagyott rágóizomzatot eredményeznek, amely visszafogja a fogív megfelelő fejlődését, és hozzájárul az állkapocs szűkületéhez, a fogtorlódáshoz, sőt légzési problémákhoz is.

Európában a gyerekek 75 százalékát érintik ezek a rendellenességek, míg hagyományos, természetes táplálkozású közösségekben ez az arány mindössze 5-15 százalék. A harapási eltéréseknek súlyos hosszú távú következményei lehetnek, például krónikus szájlégzés, alvászavarok, megnövekedett stroke- és demenciakockázat, valamint az anyagcsere és hormonrendszer zavarai.

A probléma egyik nagy kihívása, hogy a tünetek lassan alakulnak ki, és a felismerése gyakran késik, amely miatt a szülők és a rendszer is csak később fordít rá figyelmet. A szakértők szerint a legjobb hatású az időben, 6-8 éves korban megkezdett korai beavatkozás, amely megelőzheti az élethosszig tartó egészségkárosodásokat.

Kovács Sarolta, a KS Fogszabályozó és Dental Stúdió vezetője hangsúlyozta, a kizárólagos szoptatás és a kemény, rágós ételek szerepét az állkapocs egészséges fejlődésében. Emellett kiemelte a rendszeres 5-6 éves kortól kezdődő szűrővizsgálatok fontosságát a korai felismeréshez és beavatkozáshoz.

A harapási rendellenességek növekedése mára már csendes egészségügyi válsággá vált, amely komplex, összehangolt szakmai és társadalmi figyelmet igényel.