Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az a szomorú helyzet, hogy az uniós helyreállítási alap egyik legjobban teljesítő tagállama is csak a rendelkezésére álló források négyötödéhez jutott hozzá.
Még az egyik éllovas is csak 80 százaléknál tart
A legfrissebb közlés szerint az Európai Bizottság július 16-án kedvezően értékelte Észtország negyedik, 135,5 millió eurós kifizetési kérelmét a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, azaz az RRF keretében. Ez azonban még nem maga a kifizetés: egyelőre a Bizottság előzetes pozitív értékelése született meg.
Észtország március 31-én nyújtotta be a kérelmet. A Bizottság szerint az ország megfelelően teljesítette az adott részlethez kapcsolódó mind a 11 mérföldkövet és 10 célt.
Az érintett intézkedések között egészségügyi, közlekedési, digitalizációs és szociális fejlesztések egyaránt szerepelnek.
- A programból épült meg Viljandiban az új Tervikum megyei kórház és egészségügyi központ, amely összekapcsolja az alapellátást, a szakellátást és a szociális szolgáltatásokat. Tallinnban elkészült a régi kikötőhöz vezető villamosvonal 2,5 kilométeres új szakasza, az ország különböző pontjain pedig 18 gyalogos- és kerékpárutat adtak át. Tíz új digitális ügyintézési szolgáltatást tettek elérhetővé a vállalkozások számára, és átalakították a nagyobb gondozási igényű gyermekeket segítő egészségügyi és szociális szolgáltatásokat is.
- A 135,5 millió euró ugyanakkor csak egy hosszú ellenőrzési folyamat lezárása után érkezhet meg. A Bizottság az előzetes értékelést megküldte a tagállamok képviselőiből álló Gazdasági és Pénzügyi Bizottságnak, amelynek négy hete van véleményt mondani. A folyósításra csak ezt követően, a Bizottság végleges kifizetési határozata után kerülhet sor. Az észt példa így rögtön megmutatja az RRF működésének egyik alapvető sajátosságát: még a mérföldkövek teljesítése és a pozitív bizottsági értékelés sem jelenti azt, hogy a pénz már megérkezett.
- Ha a most támogatott kérelmet is kifizetik, az Észtországnak folyósított RRF-források összege 763 millió euróra emelkedik. Ebben benne van a 2021-ben kapott 126 millió eurós, valamint a REPowerEU keretében folyósított 18 millió eurós előfinanszírozás is. A 763 millió euró az észt terv teljes pénzügyi keretének 80 százaléka; eközben az összes vállalt mérföldkő és cél 76 százaléka teljesült.
Észtország tehát a végrehajtás európai élmezőnyéhez tartozik, de még ez a teljesítmény is elmarad a százszázalékos forráslehívástól. A helyreállítási alap 2026-os hajrájában ez a legfontosabb viszonyítási pont: eddig egyetlen tagállamnak sem sikerült megszereznie a teljes rendelkezésére álló összeget.
Friss rangsor: senki nem ért még célba
Az alábbi rangsor az Európai Bizottság RRF-eredménytáblájának július 17-én elérhető, aznap frissített adataiból készült. Az adatbázisban szereplő legutóbbi tényleges folyósítás július 7-én történt, Litvánia javára. Észtország július 16-án kedvezően értékelt kérelme még nem szerepel a kifizetések között, mert a pénz folyósításához szükség van a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére és a Bizottság végleges határozatára is. A rangsor tehát nem a benyújtott vagy pozitívan értékelt kérelmeket, hanem a ténylegesen átutalt összegeket mutatja.
A július 17-i állapot szerint a tagállamok összesen mintegy 428,6 milliárd eurót kaptak meg az 576,5 milliárd eurós aktuális keretből. Ez 74,3 százalékos kifizetési arányt jelent. A táblázat a vissza nem térítendő támogatásokat, a hiteleket és az előfinanszírozásokat egyaránt tartalmazza.
| Tagállam | Jelenlegi RRF-keret (milliárd euróban) | Folyósítva (milliárd euróban) | Folyósítási arány |
| Ausztria | 3,96 | 3,66 | 92,30% |
| Olaszország | 194,38 | 165,99 | 85,40% |
| Szlovénia | 2,08 | 1,77 | 85,00% |
| Franciaország | 40,27 | 34,13 | 84,80% |
| Szlovákia | 6,41 | 5,21 | 81,30% |
| Írország | 1,15 | 0,93 | 80,50% |
| Németország | 30,32 | 24,35 | 80,30% |
| Dánia | 1,63 | 1,27 | 77,90% |
| Csehország | 8,75 | 6,77 | 77,40% |
| Lettország | 1,97 | 1,47 | 74,40% |
| Litvánia | 3,85 | 2,85 | 74,00% |
| Horvátország | 10,04 | 7,29 | 72,60% |
| Málta | 0,33 | 0,23 | 71,30% |
| Finnország | 1,95 | 1,39 | 71,30% |
| Spanyolország | 102,56 | 71,37 | 69,60% |
| Görögország | 35,95 | 24,62 | 68,50% |
| Portugália | 21,91 | 14,91 | 68,10% |
| Észtország | 0,95 | 0,63 | 65,80% |
| Lengyelország | 54,72 | 34,15 | 62,40% |
| Románia | 21,41 | 12,97 | 60,60% |
| Belgium | 5,26 | 3,07 | 58,30% |
| Ciprus | 1,02 | 0,59 | 57,70% |
| Hollandia | 5,44 | 3,07 | 56,40% |
| Bulgária | 6,17 | 3,27 | 53,00% |
| Svédország | 3,45 | 1,65 | 47,80% |
| Luxemburg | 0,24 | 0,09 | 37,40% |
| Magyarország | 10,43 | 0,92 | 8,80% |
| EU–27 | 576,61 | 428,61 | 74,30% |
Arányosan Ausztria, összegben Olaszország vezet
A saját kerethez viszonyított teljesítmény alapján Ausztria áll az első helyen 92,3 százalékkal. Olaszország, Szlovénia és Franciaország követi, mindhárom ország 84 százalék feletti eredménnyel. A felső mezőnybe tartozik Szlovákia, Írország és Németország is: ezek az országok már a rendelkezésükre álló források több mint négyötödét megkapták.
Az abszolút összegek rangsora azonban egészen más képet mutat. Ebben Olaszország messze kiemelkedik: a Bizottság már csaknem 166 milliárd eurót folyósított az országnak, ami az összes tagállami RRF-kifizetés csaknem 39 százaléka. A második Spanyolország 71,4 milliárd euróval, majd Lengyelország és Franciaország következik, egyaránt valamivel több mint 34 milliárd euróval. Görögország és Németország 24 milliárd euró feletti összegnél tart.
A rangsor végén Svédország, Luxemburg és Magyarország áll. Svédország 47,8, Luxemburg 37,4 százalékos kifizetési aránynál tart. Magyarország azonban még tőlük is látványosan leszakadt: a bizottsági eredménytábla szerint eddig 919,6 millió eurót kapott, kizárólag előfinanszírozás formájában. Ez a táblázatban még szereplő 10,43 milliárd eurós keret 8,8 százaléka.
Az RRF végrehajtásának hajrájában tehát még egyetlen tagállam sem jutott hozzá a teljes, számára jóváhagyott pénzügyi kerethez. A listavezető Ausztriának is hátravan a források csaknem nyolc százaléka.
Mikor fizet a Bizottság?
Az RRF teljesítményalapú eszköz. Egy tagállam akkor nyújthat be kifizetési kérelmet, ha teljesítette az adott részlethez rendelt mérföldköveket és célokat, és ezt megfelelő dokumentumokkal is igazolni tudja. A Bizottság előzetesen értékeli a teljesítést, kikéri a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményét, majd meghozza a végleges kifizetési határozatot. Az átutalás csak ezután történhet meg.
A határidők miatt a folyamat 2026-ban különösen feszes. A tagállamoknak augusztus 31-ig kell teljesíteniük a vállalt mérföldköveket és célokat, a végső kifizetési kérelmeket szeptember 30-ig kell benyújtaniuk, az utolsó folyósításokra pedig legkésőbb december 31-ig kerülhet sor. A határidők nem pusztán adminisztratív állomások: ha egy feltétel nem teljesül megfelelően, az ahhoz kapcsolódó összeg részben vagy egészben kifizetetlen maradhat.
| Szakasz | Mit jelent? | Van már kifizetés? |
| A kormány benyújtja a tervet | Vállalja a reformokat és beruházásokat | Nem |
| A Bizottság értékeli | Megvizsgálja, teljesíthető-e és megfelel-e az RRF szabályainak | Nem |
| A Tanács jóváhagyja | Elfogadja a mérföldköveket, célokat és pénzügyi keretet | Nem |
| Magyarország teljesít és bizonyít | Végrehajtás, dokumentálás, ellenőrzés és audit | Nem |
| Kifizetési kérelem készül | A kormány igazolja a megfelelő mérföldkövek teljesítését | Még nem |
| Bizottsági értékelés | A Bizottság eldönti, mely tételeket fogadja el | Ekkor válhat lehetővé |
| Folyósítás | A Bizottság átutalja az elfogadott részletet | Igen |
Háromtest-probléma
Az elfogadott terv még nem kifizetett pénz
Az első és legfontosabb értelmezési csapda az elfogadott helyreállítási terv összegének összekeverése a ténylegesen folyósított támogatással. Amikor az Európai Unió Tanácsa jóváhagy egy nemzeti tervet, nem utalja át automatikusan a benne szereplő összeget. A döntés azt rögzíti, hogy az ország legfeljebb mekkora támogatásra és hitelre válhat jogosulttá, milyen reformokat és beruházásokat kell ehhez végrehajtania, valamint mely mérföldkövek teljesítése után kérhet kifizetést. A terv jóváhagyása tehát egy feltételes pénzügyi keret elfogadása, nem maga a pénzügyi teljesítés.
Ez a különbség a magyar terv esetében különösen fontos. A Tanács július 10-i közleménye sem azt állítja, hogy Magyarország megkapta a mintegy 10 milliárd eurót, hanem azt, hogy az új tervnek lehetővé kell tennie ennek az összegnek a folyósítását. Magyarországnak előbb teljesítenie és dokumentálnia kell az egyes célokat, majd kifizetési kérelmet kell benyújtania, amelyet a Bizottság külön értékel. A terv elfogadása így kétségtelenül politikai és jogi áttörés, pénzügyi értelemben azonban csak a folyamat kezdete: a jóváhagyott keretből kizárólag az a rész tekinthető megszerzett pénznek, amelyet a Bizottság a feltételek teljesítése után valóban átutalt.
A tagállamnak folyósított összeg nem feltétlenül jutott el a gazdaságba
A második csapda abból ered, hogy az uniós statisztikákban szereplő „kifizetés” rendszerint a Bizottság és a tagállam közötti pénzmozgást jelenti. Ez azonban nem azonos azzal, hogy a forrás már eljutott a végső kedvezményezettekhez – például vállalkozásokhoz, önkormányzatokhoz, kórházakhoz vagy háztartásokhoz –, és még kevésbé bizonyítja, hogy az adott beruházás elkészült és működik. A pénz egy ideig a nemzeti költségvetésben maradhat, illetve fedezhet korábban nemzeti forrásból előfinanszírozott programokat, miközben a tényleges projektek megvalósítása továbbra is folyamatban van.
Kármán András pénzügyminiszter szerint még a teljes összeg lehívása is csak mintegy fél százalékponttal javítaná az idei költségvetési hiányt, és 491 milliárd forintos mozgásteret teremtene a magyar költségvetésben. Ez is jelzi, hogy az uniós átutalás, a költségvetési hatás és a gazdaságba ténylegesen eljutó pénz nem ugyanaz a mutató.
Az Európai Számvevőszék szintén felhívta a figyelmet arra, hogy a Bizottság által a tagállamoknak folyósított összegek önmagukban nem adnak teljes képet a helyreállítási programok helyszíni végrehajtásáról, illetve arról, hogy mennyi pénz jutott el ténylegesen a végső kedvezményezettekhez. Az RRF-ben a Bizottság nem az egyes számlákat téríti meg, hanem az előre vállalt mérföldkövek és célok teljesítéséért fizet. Egy ország magas uniós kifizetési aránya és a beruházások tényleges gazdasági megvalósulása között ezért időbeli és tartalmi eltérés lehet. A „lehívott”, az „államnak átutalt”, a „kedvezményezetteknek kifizetett” és a „ténylegesen felhasznált” összeg négy különböző fogalom.
A magas lehívási arány mögött a keret csökkentése is állhat
A harmadik csapda a százalékos mutatók értelmezése. A lehívási arányt általában úgy számítják ki, hogy a már folyósított összeget elosztják az ország aktuális RRF-keretével. Ez az arány azonban nemcsak akkor emelkedik, ha egy tagállam újabb pénzt kap, hanem akkor is, ha közben csökkenti a tervében szereplő támogatási vagy hitelkeretet. Ha például egy ország egy tízmilliárd eurós csomagból négymilliárdot kapott meg, a kifizetési aránya 40 százalék. Ha ezt követően a csomagot ötmilliárdra csökkentik, az arány újabb folyósítás nélkül is 80 százalékra ugrik.
Ez az uniós összesítéseket is érdemben befolyásolta. Nyolc tagállam összesen mintegy 74 milliárd euróval csökkentette korábbi hiteligényét, aminek következtében az RRF teljes kerete körülbelül 651 milliárdról 577 milliárd euróra szűkült. Az uniós hitelkomponens kifizetési arányának javulása ezért részben valódi folyósításokból, részben a nevező csökkenéséből származott. Egy ország teljesítményének megítéléséhez így nem elegendő a legfrissebb százalékot közölni: egymás mellé kell tenni az eredeti keretet, az átdolgozott keretet, a ténylegesen folyósított összeget és az esetleges előfinanszírozást. Enélkül a magasabb arány hatékonyabb forráslehívásnak tűnhet akkor is, ha valójában a vállalások szűkítéséről van szó.
Lehet a 8,8-ból 100 százalék?
Brüsszelből nézve a magyar kormány vállalása, hogy megszerzi a teljes, mintegy 10 milliárd eurós keretet, szokatlanul kategorikus kijelentés. Nem azért, mert a források folyósítása eleve kizárt volna, hanem azért, mert az RRF működésében a politikai megállapodás és a terv tanácsi elfogadása még nem jelent kifizetést. Magyarországnak előbb teljesítenie és dokumentálnia kell az előírt reformokat, beruházásokat, mérföldköveket és célokat, majd a Bizottságnak minden érintett kifizetési kérelmet pozitívan kell értékelnie. A végeredmény így nem kizárólag a kormány politikai akaratától függ, hanem a végrehajtástól, az ellenőrizhetőségtől és az uniós eljárás eredményétől is.
A vállalás súlyát az időkorlát növeli. A július 10-én elfogadott magyar tervben szereplő intézkedéseket augusztus 31-ig kell teljesíteni, vagyis a kormánynak alig több mint hét hét jutott egy többéves program lezárására. Igaz, nem a nulláról indul: örökölt államigazgatási apparátust, dokumentációt és már megkezdett beruházásokat. Más tagállamok azonban 2021 óta ugyanebben a rendszerben dolgoznak, és még közülük sem jutott el egyetlen ország sem a teljes keret folyósításáig. A jelenlegi éllovas Ausztria is 92,3 százaléknál tart, miközben Magyarország eddig csak előfinanszírozást kapott, a rendelkezésére álló összeg hozzávetőleg 9 százalékát.
Ebből a nézőpontból a „mindent hazahozunk” nem egyszerűen ambiciózus cél, hanem olyan bizonyosságot sugalló politikai ígéret, amelyet a folyamat jelenlegi állása még nem támaszt alá. Pontosabb volna azt mondani, hogy a kormány megteremtette a teljes összeg megszerzésének lehetőségét, és mindent megtesz annak kihasználásáért. A teljes folyósítás azonban csak utólag, az összes feltétel igazolt teljesítése és a bizottsági döntések megszületése után tekinthető eredménynek. Brüsszeli szemmel ezért a magyar vállalás nem lehetetlennek, hanem rendkívül nagy végrehajtási és időzítési kockázattal terheltnek látszik.
