Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Hiába nőtt jelentősen a magyar gazdaság 2010 óta, a felzárkózás üteme és minősége elmaradt a régiós lehetőségektől. Több mint másfél évtized után is súlyos szerkezeti problémákkal küzd a magyar gazdaság, ezért elkerülhetetlenné vált a gazdaságpolitikai fordulat – ez volt az egyik fő üzenete a Számvetés és újratervezés – magyar gazdaság 2026 című konferenciának, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Közgazdasági Társaság rendezett az MTA székházában.
A tanácskozás alapfelvetése szerint Magyarország számára az elmúlt évtizedek kivételes felzárkózási lehetőséget jelentettek, a teljesítmény azonban elmaradt a közép- és kelet-európai uniós tagállamok többségétől, valamint a hazai társadalmi várakozásoktól is. Az MTA összefoglalója szerint a jelentős részben külföldi működőtőkére és a termelési tényezők extenzív felhasználására épülő növekedési modell kifulladt, miközben súlyos belső és külső egyensúlyi feszültségek, intézményi torzulások, alacsony bizalmi szint és magas korrupciós kockázatok alakultak ki.
A konferencián többek között Halmai Péter akadémikus, az MTA IX. Osztályának elnöke, Surányi György volt jegybankelnök és László Csaba volt pénzügyminiszter tartott előadást. A program szerint Halmai Péter a növekedési modell kifulladásáról, Surányi György a monetáris politika lehetőségeiről, László Csaba pedig a költségvetési politika előtt álló akadálypályáról beszélt.
A magyar gazdaság teljesítménye közben a számok alapján valóban nőtt: az Eurostat adatai szerint a magyar reál-GDP 2010 és 2025 között nagyjából 40 százalékkal bővült. Vagyis a kritika nem arról szól, hogy ne lett volna növekedés, hanem arról, hogy a növekedés nem hozott elég erős és tartós felzárkózást, miközben a gazdaság sebezhetősége fennmaradt.
A felzárkózási pályát az uniós források is jelentősen támogatták. A GKI számítása szerint Magyarország az EU-csatlakozás óta nettó 67,8 milliárd euró támogatást kapott, 2010 után pedig az éves nettó uniós források átlagosan a GDP 3,5 százalékát tették ki. A kutatóintézet becslése alapján
2004 és 2023 között az átlagos éves GDP-növekedés uniós pénzek nélkül 0,7 százalék lett volna, szemben a tényleges 2,1 százalékkal.
Halmai Péter szerint a magyar gazdaság növekedési potenciáljának kifulladásában meghatározó szerepe volt a demográfiai folyamatoknak, a tőkeakkumuláció alakulásának és a teljes tényezőtermelékenység gyenge teljesítményének. A közgazdász szerint a tartósan dinamikus növekedési pálya csak mélyreható strukturális reformokkal, az egyensúly megteremtésével, a piacgazdaság helyreállításával és a voluntarista gazdaságpolitika meghaladásával alapozható meg.
Surányi György szerint a magyar gazdaságpolitika túl sokszor várt olyan megoldást a jegybanktól, amelyet a monetáris politika önmagában nem tud megadni. Az Index beszámolója szerint a volt MNB-elnök arról beszélt, hogy 2001 és 2025 között két szélsőség váltotta egymást: előbb az a felfogás, hogy a jegybank kizárólagos feladata az árstabilitás biztosítása, később pedig az a hit, hogy unortodox eszközökkel önmagában is képes növekedést teremteni.
Surányi szerint mindkét megközelítés illúzió: a jegybank fontos szereplő, de nem mindenható. Az inflációt sem tudja egyedül legyőzni, ha a fiskális politika és a külső környezet ellentétes irányba hat, tartós növekedést pedig végképp nem tud teremteni termelékenységi fordulat, beruházások, verseny és intézményi bizalom nélkül. A volt jegybankelnök úgy fogalmazott: a monetáris és a fiskális politika hosszú időn át prociklikusan működött, vagyis „akkor élénkített, amikor nem kellett volna, és akkor szigorított, amikor már késő volt”. Surányi külön bírálta azt a szemléletet is, amely a jegybanki mérleget fejlesztéspolitikai vagy befektetési eszközként kezeli. Szerinte
a monetáris politika legtöbb haszna sokszor éppen abból származik, ha kiszámítható, mértéktartó, és nem próbálja átvenni a gazdaságpolitika egészének szerepét.
László Csaba a költségvetési politika mozgásterét értékelte: a volt pénzügyminiszter úgy látta, hogy az államháztartás súlyos problémákkal terhelten érkezett el a jelenlegi időszakhoz. A mostani folyamatok alapján idén 7 százalék körüli hiány alakulhatna ki, miközben több meghatározó terület alulfinanszírozott. Az euróövezeti csatlakozás felé vezető pálya ezért kemény alkalmazkodást követelne:
- a hiányt tartósan 3 százalék alá kellene szorítani,
- az államadósságot csökkenő pályára kellene állítani,
- és árstabilitást,
- valamint a mainál alacsonyabb kamatszintet kellene elérni.
A közgazdászok összességében arra jutottak a konferencián, hogy
a magyar gazdaságpolitika előtt már nem pusztán finomhangolási feladat áll.
A növekedési modell korlátai, a költségvetési kényszerek, a termelékenységi gondok és az európai integrációból fakadó kihívások miatt átfogó számvetésre és valódi újratervezésre lenne szükség.