Az elmúlt években a vendéglátás rendkívül nehéz helyzetbe került. Miközben nagyberuházások és központi turisztikai projektek jelentős figyelmet és forrásokat kaptak, számos kis, családi vagy szakmai alapon épülő vendéglátóhely küzdött a fennmaradásért. A kezdeményezés mögött álló vállalkozások szerint szemléletváltásra van szükség: a turizmust nem kizárólag felülről szervezett, nagy léptékű fejlesztésekre kell építeni, hanem azokra a helyi szereplőkre is, akik nap mint nap élővé, vonzóvá és látogathatóvá tesznek egy-egy térséget.
A 10 pontos reformminimum olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek a független vendéglátóhelyek működési környezetének javítását, a hazai turizmus fenntarthatóbb fejlesztését, a helyi kisvállalkozások megerősítését és a belföldi turizmus élénkítését célozzák.
A dokumentumot 38, az ország különböző pontjain működő mikro- és kisvállalkozás közös gondolkodása hívta életre. Olyan szereplőké, akik saját területükön, önerőből és piaci alapon hoztak létre tartós értéket, és akik pontosan látják, milyen feltételek hiányoznak ahhoz, hogy a vendéglátás ne folyamatos túlélési küzdelem, hanem fenntartható, tervezhető és tisztességese működtethető ágazat legyen.
A 10 pont:
Szemléletváltás a turizmusfejlesztésben
- A jövőben a hangsúlyt a nagyberuházások és a külföldi prémiumszegmensre szabott fejlesztések helyett a helyi mikro- és kisvállalkozások megerősítésére kell helyezni. A vendéglátóhelyek, borászatok, pékségek, kávézók, termelői műhelyek, kis szálláshelyek és helyi szolgáltatók a turizmus alapvető értékteremtői. Ők adják egy térség karakterét, hitelességét és megtartóerejét.
Az adóterhek átfogó felülvizsgálata
- A vállalkozások ugyanazon gazdasági tevékenység után gyakran több jogcímen teljesítenek fizetési kötelezettséget. Szükséges a vendéglátóipari adóterhek átfogó felülvizsgálata, különös tekintettel az eltérő értékesítési formákhoz kapcsolódó adózási szabályokra, valamint a turizmusfejlesztési hozzájárulás rendszerére. Utóbbit alapjaiban kell újragondolni azon vállalkozások esetében, amelyek maguk is turisztikai forgalmat generálnak.
Vendéglátásra szabott foglalkoztatási és járulékrendszer
- A vendéglátás munkaszervezése egyedi: esti, hétvégi, ünnepnapi, szezonális, rendezvényalapú és változó intenzitású munkavégzés jellemzi. A jelenlegi foglalkoztatási szabályok ezt csak korlátozottan kezelik. Olyan foglalkoztatási és járulékrendszerre van szükség, amely egyszerre támogatja a bejelentett munkát, a munkavállalói biztonságot és az ágazat rugalmas működését. Ennek része lehet az egyszerűbb, vendéglátásra szabott foglalkoztatási forma, a célzott járulékkedvezmény, valamint az életszerűbb alkalmi és szezonális foglalkoztatási szabályozás.
Méltányos hatósági gyakorlat és egységes jogértelmezés
- A hosszú ideje szabályszerűen működő, adófizető, bejelentett munkavállalókat foglalkoztató vállalkozások esetében a hatósági gyakorlatnak figyelembe kell vennie a jogkövető vállalkozói előéletet. Különbséget kell tenni a szándékos visszaélés, a rendszerszintű szabálykerülés és az egyszeri, nem szándékos, érdemi kárt nem okozó adminisztratív hiba között. Jogkövető vállalkozásoknál az ellenőrzés elsődleges célja ne a szankcionálás, hanem a jogkövetés elősegítése legyen. Indokolt esetben figyelmeztetésre, javítási lehetőségre és észszerű türelmi időre van szükség.
- Mindezek mellett a szabályok értelmezése és alkalmazása jelenleg megyénként, hivatalonként vagy ügyintézőnként eltérhet. Ez kiszámíthatatlan működési környezetet teremt, miközben a felelősség teljes egészében a vállalkozást terheli. Országosan egységes hatósági gyakorlatra, írásban kérhető és később számonkérhető állásfoglalásokra, valamint könnyen hozzáférhető jogértelmezési felületekre van szükség.
Adminisztrációcsökkentés, digitális integráció és az NTAK-rendszer újragondolása
- Az üzletindítás, engedélyezés, kitelepülés, rendezvényszervezés, teraszhasználat, zeneszolgáltatás, élelmiszer-biztonsági dokumentáció, munkaügyi adminisztráció és adatszolgáltatás sok esetben párhuzamos, nehezen átlátható rendszerekben zajlik. A vendéglátást érintő adminisztrációt egységes, egyablakos, digitális rendszerbe kell terelni.
- A NAV és más hatósági rendszerek fejlesztésénél kiemelt szempont legyen az éttermi szoftverekkel való szélesebb körű kompatibilitás és integrálhatóság. Az NTAK bevezetése óta a vendéglátóhelyek jelentős mennyiségű adatot szolgáltatnak, ebből azonban a szektor szereplői kevés, üzletileg is hasznosítható információt kapnak vissza. Az NTAK-rendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy az ne kizárólag állami adatgyűjtési és ellenőrzési eszköz legyen, hanem az ágazat számára is használható tudásbázis. A vállalkozások kapjanak hozzáférést anonim, régiós és ágazati szintű elemzésekhez: forgalmi trendekhez, szezonalitási adatokhoz, átlagköltési mutatókhoz, turisztikai mozgásokhoz és
Vendéglátóipari képzési reform és az utánpótlás védelme
- A vendéglátóipari képzés jelenlegi rendszere több ponton elavult és elszakadt a szakma valós működésétől. A tananyag sok esetben nem követi a kortárs konyhatechnológiai, alapanyag-ismereti, vendégtéri, üzleti és fenntarthatósági elvárásokat, ezért az iskolákból gyakran nem kellően felkészült tanulók kerülnek ki. A gyakorlati képzésben is rendszerszintű problémák láthatók: előfordul, hogy az iskola vagy a képzőhely elsődleges motivációja nem a tudásátadás, hanem a pénzügyi előny vagy az olcsó munkaerő biztosítása. Nem elfogadható, hogy a diákok szakmai gyakorlat címén tartósan kisegítő vagy alacsony hozzáadott értékű feladatokat végezzenek, miközben nem kapnak érdemi szakmai tudást.
Életszerű szabályozás a kistermelői, vidéki és alkalmi vendéglátásra
- A kis léptékű gasztronómiai események, termelői vacsorák, udvari főzések, pop-up alkalmak, pinceprogramok, falusi vendéglátási formák és kisebb rendezvények gyakran olyan szabályozási környezetbe kerülnek, amelyet nagyobb kapacitású, állandó vendéglátóegységekre vagy rendezvénykonyhákra szabtak.
- A kis léptékű, alkalmi és vidéki vendéglátási formákra külön, arányos és teljesíthető szabályozási keretet kell kialakítani. Az élelmiszer-biztonság nem lehet alku tárgya, de a szabályozásnak igazodnia kell a tevékenység méretéhez, kockázatához és gyakoriságához.
Helyi termékek és eredetjelölő kifejezések szabályozása
- A „kézműves”, „termelői”, „őstermelői”, „farm-to-table”, „farm-to-fork”, „helyi alapanyagból készült” és hasonló kifejezések ma sok esetben szabályozatlan marketingfogalomként működnek. Ez versenyhátrányt okoz azoknak a vendéglátóhelyeknek, amelyek ténylegese helyi termelőkkel dolgoznak, és ennek többletköltségét, időigényét és szervezési nehézségét is vállalják. Szükség van a vendéglátásban használt eredet- és minőségjelölő kifejezések világos, ellenőrizhető szabályozására.
Regionális gasztronómiai stratégiák
- A magyar turizmus fejlesztése sokszor központi logika mentén vagy kampányszerűen történik, miközben az egyes térségek gasztronómiai adottságai, termelői, vendéglátóhelyei, kulturális eseményei és valós turisztikai mozgásai eltérőek. Minden turisztikai régiónak saját gasztronómiai stratégiára van szüksége. A vendéglátást nem kiegészítő elemként, hanem a turisztikai vonzerő egyik alapjaként kell kezelni.
Független Turizmus- és Vendéglátásfejlesztési Alap létrehozása
- A turizmusban és vendéglátásban működő mikro- és kisvállalkozások számára kevés olyan fejlesztési forrás érhető el, amely valóban illeszkedik méretükhöz, működésükhöz és valós fejlesztési igényeikhez.
- Létre kell hozni egy független, szakmai és regionális alapon működő Turizmus- és Vendéglátásfejlesztési Alapot, amely a piaci alapon működő, helyi hatással bíró, hosszú távonfenntartható vendéglátóipari és turisztikai fejlesztéseket támogatja.
- Támogatásban elsősorban olyan szereplők részesüljenek, amelyek igazolhatóan működő, valós gazdasági teljesítményt nyújtó vállalkozást működtetnek: adót fizetnek, munkahelyeket tartanak fenn, helyi beszállítókkal dolgoznak, egész évben vagy régiós szempontból értelmezhető szezonban nyitva tartanak, és tényleges vendégforgalmat generálnak.
- A támogatások célja a működés minőségét, fenntarthatóságát és térségi hatását erősítő beruházások finanszírozása legyen. A döntéshozatal legyen átlátható, szakmai és politikai befolyástól független; az újraszabályozás elsődleges szempontja pedig a piaci torzítás kizárása és a valódi helyi értékteremtés támogatása legyen.