A Money Talks ’26 konferencián Nagy Elek, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke előadását azzal kezdte, hogy a magyar gazdaság jelenlegi kereteit lényegében kitöltötte, ezért a jövőbeli növekedés kulcsa már nem a mennyiségi bővülés, hanem a minőség, a termelékenység és a hozzáadott érték lehet.
Felidézte, hogy kamarai szerepkörből nézve számukra nem egyes szektorok vagy csoportok érdekeinek képviselete az elsődleges, hanem a gazdaság általános érdekeinek megfogalmazása. Ebből kiindulva úgy látják, hogy Magyarország olyan pontra érkezett, ahol a korábbi növekedési modell korlátai egyre jobban láthatók. A munkaerő és más erőforrások végesek, a gazdaság pedig eljutott egy olyan fejlettségi szintre, ahonnan már nem lehet ugyanazzal a logikával továbblépni.
Nagy Elek szerint a jelenlegi, duális szerkezetű gazdaság meghaladása lehet a következő időszak egyik legfontosabb feladata. Ennek kapcsán egy olyan gazdaságpolitikai megközelítést emelt ki, amely ott avatkozik be, ahol maga a jövedelem keletkezik, vagyis nem elsősorban a fogyasztás ösztönzésére épít.
A cél szerinte az lehet, hogy ne csak a gazdaság csúcsa növekedjen, hanem az egész szerkezet emelkedjen magasabb szintre, ami végső soron a csúcsteljesítményt is erősíti.
Három kulcselemet nevezett meg ebben a modellben: a partnerséget, a minőséget és a termelékenységet. A partnerség alatt azt érti, hogy az államnak katalizátorszerepet kell betöltenie, vagyis olyan kereteket kell teremtenie, amelyek segítik a gazdasági szereplőket, de nem helyettesítik őket.
A minőség kapcsán úgy fogalmazott: ma már nem pusztán a pénz mennyisége számít, hanem az is, hogyan és milyen hatékonysággal használják fel azt. A termelékenységet pedig a siker valódi mércéjének nevezte, mivel szerinte a hozzáadott érték teremti meg a fenntartható növekedés alapját.
Kifutóban az extenzív növekedési modell
Előadásában kitért arra is, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikájában több olyan elem volt, amelyet egyértelműen pozitívumnak tart. Ilyennek nevezte például az adórendszer átalakítását, az egykulcsos személyi jövedelemadót és a kisebb munkáltatói terheket.
A foglalkoztatás bővülését szintén a kedvező eredmények közé sorolta, és arról is beszélt, hogy sikerült visszaépíteni a munkakultúrát olyan társadalmi rétegek esetében is, amelyek korábban tartósan kiszorultak a munkaerőpiacról.
Ugyanakkor az extenzív növekedési modell kifutóban van. E modell következményeként alacsonyabb értékteremtés mellett keletkezik profit, a termelékenység pedig nem elég erős ahhoz, hogy tartós felzárkózást biztosítson.
A tőke jelentős része ma inkább biztonságos állampapírokba, ingatlanba vagy bankbetétekbe áramlik, nem pedig innovatív beruházásokba. Ezzel párhuzamosan a kkv-szektor működését sokszor inkább a túlélés és az alkalmazkodás logikája jellemzi, nem a növekedési ambíció.
A jelenlegi ösztönzőrendszer sok esetben nem a teljesítményt, hanem a járadékvadászatot jutalmazza. Ezen szerinte változtatni kell, a meritokráciát pedig a gazdaságpolitika középpontjába kell helyezni.
Úgy fogalmazott, hogy Magyarországon is megjelentek a közepes jövedelmi csapda jelei, amelyből a történelem tanúsága szerint csak kevés ország tudott kitörni, és azok is jellemzően az innováció és a kutatás-fejlesztés révén tették ezt meg.
Az exportorientációt az ország adottságaiból fakadó kényszernek nevezte, ugyanakkor több kisebb ország példáját is felhozta arra, hogy a tudatos stratégiai fókusz működőképes lehet. Ausztriát, Dániát és Finnországot olyan országokként említette, amelyek bizonyos területeken koncentráltan építettek versenyképes tudást és kapacitást.
A kamara szerint a jó gazdaságpolitika nem pusztán technikai intézkedésekből áll, hanem gazdaságfilozófiai alapokra kell épülnie. Ennek középpontjában egy új szövetség állhat az állam és a vállalkozók között. Ebben a modellben az állam innovációs katalizátorként működik, világos normatív kereteket állít fel, ugyanakkor hátrébb lép a gazdasági teljesítmény közvetlen alakításától. Nagy Elek szerint azok a társadalmak sikeresek, amelyek képesek motiválni és elismerni a teljesítményt, erre példaként Szingapúrt hozta fel.
Csak az innováció jelenthet megoldást
A tudásalapú gazdaság fontosságát külön is kiemelte. Véleménye szerint kizárólag az innováció segítségével lehet kitörni abból a csapdából, amelybe Magyarország is kezd belecsúszni. Az innováció eredményéből mindenki részesedik, a tudósoktól és vállalkozóktól kezdve a munkavállalókig.
A vállalkozó társadalmi szerepét is hangsúlyozta. Úgy fogalmazott, hogy a vállalkozó komoly társadalmi értéket képvisel, hiszen tudással és kockázatvállalással működik, miközben valódi gazdasági teljesítményt teremt. A gazdaságot nemzeti érdekszövetségként kell tekinteni, amelyben a materiális és immateriális tényezők egyaránt felértékelődnek.
Ezzel összefüggésben ismertetett egy olyan kutatást is, amely szerint az elmúlt évtized nyertesei azok a magyar középvállalatok voltak, amelyek tudásba fektettek. Ezek a cégek a versenytársaiknál jóval többet költöttek oktatásra és fejlesztésre, nagy arányban tartottak fenn dedikált innovációs csapatokat, szoros kapcsolatot építettek ki egyetemekkel és kutatóintézetekkel, miközben többet is fizettek a munkavállalóknak. A közös jellemzőjük az is, hogy hisznek saját növekedési lehetőségeikben.
Nagy Elek a mesterséges intelligenciáról szólva kijelentette, hogy az egy megkerülhetetlen, általános célú technológia, amelyet lehetőségként kell értelmezni. Ha Magyarország nem így tesz, akkor lemarad és tartós versenyhátrányba kerülhet. A hazai adottságok alapot adnak ehhez, de a siker végső soron az emberek, a vállalkozók és az intézmények minőségén múlik.
Öt alapelvet is megfogalmazott, amelyek egy sikeres gazdaságpolitika gerincét adhatják. Ezek között említette a mennyiségi szemlélet helyett a minőségre való áttérést, az állam keretalkotó szerepét, az értékteremtés és a hatékony erőforrás-felhasználás jutalmazását, a nemzetközi integráció fontosságát, valamint az intézményi minőség elsődlegességét.
A stratégiai döntést nem lehet tovább halogatni. Rövid távon az összeszerelésre épülő ipari modell még stabilitást adhat, középtávon azonban egy digitális és hatékony állam kiépítése válik szükségessé, hosszú távon pedig a „magyar agy termékének” exportja hozhat valódi kitörést. Ehhez több kutatóra, erősebb természettudományos és mérnökképzésre, valamint tudatos intézményi és gazdaságpolitikai újrahangolásra lesz szükség.
Az MKIK elnöke előadását azzal zárta: most kell elültetni azokat a fákat, amelyek árnyékát majd a következő generációk élvezhetik. Magyarország jövője azon múlik, hogy képes-e időben a tudás, az innováció és a teljesítményalapú gazdaság felé fordulni.
