Zsiday Viktor, a Citadella Alapkezelője a holdblogon azt a
kérdést tette fel, hogy valóban felkészültünk-e az EU-források nélküli létre.
Az EU támogatások beérkezése vagy be nem érkezése jelzés
arra vonatkozóan, hogy Magyarország mennyire az EU tagja még. Hasonlóképpen jelzés, méghozzá szerinte eléggé ijesztő, hogy
az EP nem szeretné, ha Magyarország betöltené a soros elnöki posztot.
Ez gyakorlatilag azt jelzi, hogy nem kívánatos országgá vál(hat)unk az Unióban. És valójában ez a fontos, nem pusztán az, hogy befolyik-e a sokmilliárd euró
– fogalmazott a szakember.
Az is kérdés, teszi hozzá a szakértő, hogy a működő – és a portfoliótőke – tulajdonosok meddig gondolják
azt, hogy Magyarország tartósan az unió teljes értékű tagja, illetve a hazai lakosság meddig
hiszi el ugyanezt.
Ha meginog az a hit, hogy Magyarország az EU tagja marad
tartósan, akkor mind a külföldi, mind a hazai befektetők tőkemenekítésbe
kezdhetnek. Ez a kérdés az uniós pénzek apropóján, nem pusztán az (amúgy szintén
számtalan szempontból fontos) eurómilliárdok. A magyar gazdaság legfőbb
alátámasztó fundamentuma, hogy az unió tagja – írja Zsiday Viktor, aki szerint
tévedés a gazdaságfejlesztési miniszter kijelentése, hogy a működőtőke pótolja az EU pénzt.
A kettő egyforma jellegű, hiszen egyiket sem kell visszafizetni. Az EU-támogatások valóban vissza nem térítendőek, és direkt
módon a jegybanki devizatartalékot növelik, míg a működőtőke beruházásokra azok
tulajdonosa nyereséget vár el, célja az, hogy összességében több pénzt vigyen
ki, mint amit behozott, tehát a mostani devizabeáramlást a későbbiekben
devizakiáramlás fogja ellensúlyozni – fogalmazott az elemző.
Úgy véli, tévedés, hogy keleti forrásokból (bármit is jelentsen ez) pótolhatóak az uniós pénzek.
Az oroszoknak nincs pénze, maradnak a kínaiak, de ők
korántsem önzetlenül segítenek, hanem számos esetben adósságcsapdába vezették
az adott országot. A befektetett pénzt pedig kamatosan visszakérik –
ellentétben az EU-val. Nézzük meg Moldova vagy Szerbia fejlettségét, akik
szintén „függetlenek”, mégsem tódul oda a működőtőke:
függetlenségük nem azt jelenti, hogy mindkét oldalból hasznot tudnak húzni, hanem sokkal inkább azt, hogy két szék között a padlóra esnek.
A Huxit nem úgy tud lezajlani (mint az Egyesült
Királyságban), hogy deklaráltan kilépünk, hanem úgy, hogy de jure esetleg még
tagjai vagyunk az uniónak, ám de facto egyre kevésbé.
Nem kilépünk, hanem szép lassan kicsúszunk: pénzt nem
kapunk, szavazatunkat elveszik – állítja Zsiday Viktor.
Ez felveti annak a kockázatát, hogy
Magyarországgal kapcsolatban mind a külföld, mind a belföldiek szemében
hirtelen percepcióváltás történik, aminek eredménye lassabb vagy gyorsabb
tőkemenekítés lehet. Minél tovább nem kapjuk meg az EU-forrásokat, minél több
olyan jelzést kapunk Európából (mint például a soros elnökség kérdése), hogy mi nem is
vagyunk valódi EU-tagok, annál könnyebben és hamarabb következhet ez be.
Hiába kommunikálja a kormányzat, hogy felkészülünk az EU-források nélküli helyzetre, ez nem lehetséges – emeli ki Zsiday Viktor.
Azért nem
lehetséges, mert nem csak a forrásokról szól a történet (azok nélkül valóban
tudna működni az ország, bár sokkal egyszerűbb ha beérkeznek), hanem arról,
hogy Magyarország Európa része marad-e. Az EU-n kívül pedig nem a kormányzat
által elképzelt semleges és mindenkivel barátkozó gazdag Svájc lesz
Magyarországból hanem a két világ közé szorult Szerbia. Vagy Moldova – áll a blogbejegyzésben.
