Az idei valorizációs szorzószámokról majd csak valamikor 2022 március második felében jelenik meg a kormányrendelet, de azok várható mértékét az előző évi nettó nemzetgazdasági átlagbér növekedése alapján már most is jól be lehet lőni.
A KSH legutóbbi adataialapján 2021. január-novemberben a bruttó átlagkereset
433,8 ezer forint, a közfoglalkoztatottak nélkül számítva 444,6 ezer forint
volt. Ugyanebben az időszakban a kedvezmények nélkül számolt nettó
átlagkereset 288,5 ezer forint, a kedvezményeket is figyelembe véve 297,1 ezer
forint volt. A bruttó és a kedvezmények nélkül számított nettó
átlagkereset egyaránt 8,6 százalékkal, a kedvezmények figyelembe
vételével számított nettó átlagkereset pedig 8,3 százalékkal nőtt az
előző év azonos időszakához képest.
Miért fontos a valorizációs szorzó?
Egy adott évben nyugdíjba vonulók havi nyugdíjának megállapítása összetett számítással történik, az legfontosabb paraméterek közé tartoznak az egyes évekre megállapított úgynevezett valorizációs szorzók, amelyek az átlagos nettó keresetek alakulásához igazodnak.
A legutóbbi, tavaly március 24-i Magyar Közlönyben
kormányrendeletként megjelent a
2021-es szorzótábla, amely szerint például az 1950-ben szerzett
fizetésekre 411,364-es (!) szorzó vonatkozik, az 1980-as kereseteknél
pedig 71,294 a szorzó értéke, míg a 2000-esnél 4,83. Majd például a
2010-es nettó bérek esetében ez az érték 2,026. Az öt legutolsó évben
pedig: 2015-re 1,655-ös, 2016-ra 1,536-os, a 2017-re 1,36-os, 2018-ra
1,222-es, 2019-re pedig 1,097-es szorzó vonatkozik. A korábbi
jogszabályban szereplő szorzók alacsonyabbak voltak - itt is jól
látszik tehát a magas nettó kereseti dinamika. Nem csoda, hiszen 2019
volt az utolsó, a koronavírus-járvány és azt követő gazdasági válság
előtti utolsó békeév.
A valorizációs szorzókra azért van szükség, mert ezekkel lehet hozzáigazítani
a nyugdíjazás előtti évek, évtizedekben szerzett fizetéseket a
nyugdíjba vonuláskor kapott keresetekhez. Az érintettek munkával
töltött évei alatt nemcsak a béreket meghatározó tényezők változnak, de
összegszerűen sem lehet direkt beszámítani a nyugdíjba a régi
járandóságot. Például egy 1980-ban szerzett pár ezer forintos havi
fizetés ma már nyilvánvalóan kevés lenne.
A valorizálás fő oka, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmek nagy
változáson mentek keresztül. Nem lehet egy az egyben beszámítani a
nyugellátásba például egy 1998-ban kifizetett munkabért egy 2021-ben
elért jövedelemmel. Ez a szintre hozás valósul meg az évente meghatározott valorizációs
szorzószámokkal.
| Év | Szorzószám |
| 1950 | 411,364 |
| 1960 | 180,288 |
| 1970 | 131,004 |
| 1980 | 71,294 |
| 1990 | 26,867 |
| 2000 | 4,830 |
| 2008 | 2,204 |
| 2009 | 2,164 |
| 2010 | 2,026 |
| 2011 | 1,904 |
| 2012 | 1,866 |
| 2013 | 1,778 |
| 2014 | 1,726 |
| 2015 | 1,655 |
| 2016 | 1,536 |
| 2017 | 1,360 |
| 2018 | 1,222 |
| 2019 | 1,097 |
| Forrás: Magyar Közlöny | |
Minél később igényli a nyugdíját, annál jobban járhat
Miután a kalkulációnál a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani a korábbi évek kereseteit, az utóbbi néhány évben különösen fölerősödött az a jelenség, hogy a nyugdíjba vonulás évének meghatározó jelentősége van a kezdőnyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is – állapította meg Farkas András nyugdíjszakértő.
Mindez nemcsak a korbetöltött öregségi nyugdíjra, hanem a nők kedvezményes nyugdíjára (Nők 40) is vonatkozik, mivel mindkettőt ugyanolyan szabályok szerint számítják.
A nyugdíjtörvény alapján a nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ.
Azt nem említi a törvény, hogy a nyugdíj összege drámai mértékben függ attól is, hogy valaki melyik évben igényli a nyugdíját. Holott Magyarországon hasonló életpályák, hasonló szolgálati időtartamok, hasonló keresetek mellett is nagy mértékben eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg a nyugdíjigénylés évétől függően - hangsúlyozta Farkas.
Ezzel szemben világszerte a modern nyugdíjrendszerekben jellemzően nincs hangsúlyos szerepe annak, hogy melyik évben igényli a jogosult nyugdíját, hiszen alapvetően igazságtalan, ha a nyugdíjba vonulás időpontja a nyugdíj összegét leginkább meghatározó tényezők egyikévé válik.
Magyarországon viszont az a helyzet, hogy – mivel meglódult a nemzetgazdasági átlagbér növekedése, és ezzel párhuzamosan a valorizációs mértékek is ugrottak – a 2010-es évek derekától kezdődően minél későbbi esztendőben igényli valaki a nyugdíját, annál nagyobb összeget kaphat: akár 60-70 százalékos eltérést is okozhat, ha valaki hasonló karrierív után öt-hat évvel ezelőtt igényelte, vagy mostanában igényli a nyugdíját.
A nyugdíjszámítás folyamatáról és a valorizációról pedig ebben a cikkünkben olvashat részletesebben.
