Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kiskereskedelmi vállalkozásokra 2010-ben kivetett, félmilliárd forint feletti árbevétel esetén sávosan meghatározott különadót a Hervis vitte bíróság elé. A Hervis egy osztrák csoporthoz tartozik, amely Magyarországon az élelmiszer kiskereskedelem területén is folytat tevékenységet. Mivel adóterhének kiszámításakor minden magyarországi csoportbevétel figyelembe vételre kerül, a Hervis lényegesen magasabb átlagos adómérték alá tartozott, mintha csak a saját árbevételét vették volna figyelembe. A Hervis úgy érvelt, hogy az élelmiszer‑kereskedelemben főként a külföldi kézben lévő vállalkozásokat érinti ezen összeszámítás. Míg az előbbiek ugyanis csoportszerkezetbe szerveződnek, a magyar tulajdonosok a franchise‑modellt alkalmazták, amely esetében csak az egyes franchise‑vevők árbevétele bír jelentőséggel. A magyar bíróság ezen összefüggésben terjesztette az EU Bírósága elé a különadó uniós joggal való összeegyeztethetőségének kérdését.
A főtanácsnok megállapította: a Hervis anyavállalatát a különadó kivetése nem korlátozta tiltott módon a magyarországi szabad letelepedésében. A különadó mértékének az árbevétel mértékének ismérvéhez igazítása nem valósít meg leplezett eltérő bánásmódot a belföldi és a külföldi illetőségű személyek között. Nem nyilvánvaló ugyanis és a rendelkezésre álló adatok alapján nem is állapítható meg, hogy az esetek túlnyomó többségében a magas árbevétellel rendelkező kiskereskedelmi vállalkozásokat külföldi, míg a kevesebb árbevétellel rendelkezőket belföldi működteti.
Juliane Kokott főtanácsnok asszony véleménye egyértelműen kimondja, hogy a hátrányos megkülönböztetés uniós jogi tilalmával, az uniós jogi alapjogokkal, különösen a letelepedés szabadságával nem ellentétes az olyan adó, mint amilyen a magyar különadó.
A kormány üdvözli a mai főtanácsnoki indítványt, hiszen megerősíti az eljárás során folyamatosan képviselt magyar álláspontot, mely szerint a hazai ágazati különadó sem közvetlen, sem közvetett diszkriminációt nem valósíthatott meg a külföldi honosságú társaságokkal szemben, továbbá az adó nem sérthette a letelepedés szabadságát sem. A Főtanácsnok asszony felvetette továbbá, hogy a nemzeti bíróság vizsgálhatja az adó összhangját a közös hozzáadott-értékadóról szóló irányelvvel. A kormány ilyen vizsgálat során is kész megvédeni álláspontját, mely szerint az ágazati különadó nyilvánvalóan nem sérthette a közös hozzáadott-értékadóról szóló irányelvet sem.
A fentieknek megfelelően a kormány bízik abban, hogy az Európai Bíróság a főtanácsnok asszony magyar álláspontot megerősítő álláspontjával lényegileg azonos döntést hoz- írja az NGM.
A kapcsolt adóalanyokra vonatkozó megkülönböztető ismérv, amely szerint a csoporthoz tartozó más vállalkozások árbevétele is figyelembe vételre kerül, míg a franchise‑rendszerbe tartozás nem bír jelentőséggel, szintén nem vezethet leplezett hátrányos megkülönböztetés megállapításához.
Kokott főtanácsnok azonban rámutat arra, hogy a magyar különadó sértheti a hozzáadottérték‑adóról szóló irányelvet. Ezen irányelv szerint a tagállamok számára tilos forgalmi adó jellegű adó kivetése. Az eddigi ítélkezési gyakorlattal szemben a főtanácsnok úgy véli, hogy e tilalom nemcsak a hozzáadottérték‑adó alapvető jellemzőivel rendelkező nemzeti adók ellen irányul, hanem minden olyan nemzeti adó ellen, amely a forgalmi adó alapvető jellemzőivel bír, és veszélyezteti a közös hozzáadottértékadó‑rendszer működését, amennyiben torzítja a verseny feltételeit nemzeti vagy uniós szinten. A magyar különadó mindenesetre rendelkezik a forgalmi adó lényegi jellemzőjével, azaz az ár alapján történő megállapítással, még ha egy év teljes árbevétele alapján kerül is megállapításra. Továbbá nemzeti szinten torzítja a versenyfeltételeket. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem ítélhető meg, hogy az adó általánosan kerül‑e kivetésre. Végső soron a magyar bíróságnak azt kell tehát vizsgálnia, hogy a különadó összeegyeztethető‑e a hozzáadottérték‑adóról szóló irányelvvel.
További részletek hamarosan...
