Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Már csak néhány nap maradt arra, hogy nyilatkozni lehessen a magánnyugdíjpénztári maradásról. A döntés nem egyszerű, az idő rövid, konkrét válaszokra pedig nem igazán lehet még mindig hagyatkozni. A nyugdíjpénztári témával kapcsolatos nyilatkozatokból és szakértői véleményekből az egyetlen dolog, ami biztosra vehetően kirajzolódott: még szakemberek (jogászok, aktuáriusok) sem tudják megadni azokat a válaszokat, amelyek alapján egyértelműen el lehetne dönteni, kinek éri meg maradnia a magánnyugdíjpénztáránál.
Egyet azonban jogászok egybehangzóan állítottak egy közelmúltban tartott háttérbeszélgetésen: sok a joghézag, ezért nemcsak a jövőbeli folyamatokat nem lehet megjósolni, de sok alapvető kérdésre sem lehet mit mondani – még mindig.
Arra az alapvető kérdésre, hogy az állami rendszerből vajon tényleg lesz-e nyugdíjunk, és ha igen, akkor mekkora összegre lehet számítani, egyáltalán nem lehet jelenleg válaszolni – bármennyire is arról szól a kormányzati kommunikáció, hogy az állam biztosan fizet majd nyugdíjat. Ennek oka – ahogy azt számtalan szakember hangoztatta már – a demográfiai folyamatokban keresendő, ami bárhogyan is nézünk egyáltalán nem tűnik megnyugtatónak. Vagyis benne van a pakliban, hogy az a biztosnak nevezett állami nyugdíj – főleg a fiatalabbak számára – nem biztosít majd akkora járandóságot, amiből egyáltalán meg lehetne élni.
Ha eltekintünk egy pillanatra attól az alapvető kérdéstől, hogy mekkora nyugdíjat fogunk kapni és hogy egyáltalán lesz-e nyugdíjunk, számos más olyan kérdéssel is szembe találjuk magunkat, amelyek most lennének akutak, de mintha a törvényhozó megfeledkezett volna arról, hogy tisztázza azokat a bizonytalanságokat illetve joghézagokat, amelyek egy felelősségteljes, jövőre vonatkozó döntés meghozatalához – a fair play értelmében – szükséges lenne.
Néhány kérdés, amire még mindig nem tudjuk a választ
Először is, azt például már számtalanszor hallottuk, hogy a magánnyugdíjpénztári tagdíjbefizetéseket átmenetileg felfüggesztik, de az erről rendelkező szabályok ellentmondásosak: a tavaly októberben megszavazott törvény szerint 2012. január 1-től lehet a tagdíjat a pénztárakba utalni, míg a december 13-án módosított tb-törvényben 2011. december 1. szerepel.
A D.A.S. Jogvédelmi Biztosító szakemberei arra hívták fel a figyelmet, hogy aki visszalép az állami rendszerbe, az eddig a magánnyugdíj-pénztárában felhalmozott vagyonról lemond, vagyis ezzel a későbbiekben nem rendelkezhet. Ebből nyugdíjat nem kaphat, csak az állami tb-rendszerből és a nyugdíjba vonulásának idején érvényben lévő szabályozás alapján. (Ami jelenleg szintén megjósolhatatlan).
A következő oldalon a maradás és a távozás veszélyeiről is olvashat.
Arra sem hangzott el még ezidáig megnyugtató válasz, hogy az állami rendszerben állítólagosan létrehozanó egyéni számlák hogy is fognak kinézni, annak ellenére, hogy kormányzati ígéret szerint a pénztárakból visszalépők „hozzák magukkal” a számlájukat. A Figyelőnek adott ONYF-válasz szerint az egyéni számlával és a járulékbefizetésekkel kapcsolatos adatokat a PSZÁF által működtetett rendszerben fogják nyilvántartani.
A döntési határidő lejárta előtt néhány nappal még arra sem lehet tudni a választ, hogy a magánnyugdíjpénztári tag 2011. január 31-ét követően visszaléphet-e a tb-rendszerbe. Erre ugyanis még mindig nincs hatályos törvényi rendelkezés, a hivatalos nyilatkozatok pedig ellentmondásosak – mutattak rá a D.A.S. szakemberei. Az ONYF hivatalos válasza szerint nem.
Azt ugyan lehet tudni, hogy abban az esetben, ha a pénztár végelszámolással megszűnik (ami kétezer fő alatt automatikusan megtörténik), a tagok 30 napon belül választhatnak másik magánnyugdíjpénztárat. Amennyiben ezt nem teszik meg, automatikusan visszakerülnek az állami nyugdíjrendszerbe. Azt viszont megintcsak nem lehet tudni, hogy az, aki így kerül vissza a tb-rendszerbe szerez-e jogosultságot az állami nyugdíjra és akkor mi lesz a megtakarításaival az ezt követő időszakban. A jelenlegi jogszabályok ugyanis erről még szintén nem rendelkeznek.
Rossz hír továbbá azoknak, akik külföldön dolgoznak és abban reménykedtek volna, hogy egy, a két ország közötti kétoldalú megállapodás értelmében úgy tartsák meg a nyugdíjig még hátralévő időszak állami nyugdíjjogosultságát, hogy közben magánnyugdíj-pénztártagok maradnak. A kétoldalú egyezmények, valamint az EU 883/2004/EK rendelete szerint a hazai nyugdíj megállapítása során figyelembe kell ugyan venni a külföldön szerzett szolgálati időt, de ez csak a jogosultság (a minimum 15 év) megszerzése szempontjából érdekes. A nyugdíjak kiszámításánál ugyanis már megintcsak a hazai szabályok szerint szerzett szolgálati időt veszik alapul.
Mindezek fényében a jogfenntartó nyilatkozat – amelyet a Stabilitás Pénztárszövetség javasol megtenni az állami rendszerbe visszalépőknek – megtételére is csak annyit tudnak jogászok mondani, hogy „nem árthat”. Azt ugyanis szintén nem lehet még megmondani, hogy a későbbiekben bármilyen joghatás fűződik-e majd ehhez a nyilatkozathoz.
Ezt majd az Alkotmánybíróság és a bírói gyakorlat alakítja ki – mondják jogászok –, és csak akkor lesz releváns, ha vissza lehet lépni a magánpénztárba, mert ilyenkor vihető vissza a most államivá tett vagyon. A D.A.S. jogászai ugyanakkor azt javasolák, hogy aki élni akar ezzel, az tértivevényes ajánlott levélben küldje el a jogfenntartó nyilatkozatot a nyugdíjfolyósítónak.
Azok számára, akik az Alkotmánybíróság döntésében reménykednek, sincs túl jó hírünk: március-április körül várható. Amennyiben az Ab visszamenőleges hatállyal megsemmisítené a törvényt, akkor elvileg az eredeti állapotot kellene visszaállítani. Márpedig ez - ha már megtörténtek a vagyonértékesítések - nem mutat túl reális lehetőséget.
A nyugdíjak feketedoboza
A döntést ugyan nem könnyíti meg, de talán felvázolja azt a képet, hogy miért is hangzik el sokszor, hogy egy tisztes nyugdíjoz vezető – talán legbiztosanbb út - az öngondoskodás. A társadalom öregedése illetve népességcsökkenés miatt az a tendencia rajzolódik ki, hogy egyre több nyugdíjast kell egyre kevesebb aktív embernek eltartania. Jelenleg 100 aktív magyar emberre 38 nyugdíjas jut, 2050-ben 100 aktívra már 88, 2100-ban pedig már 107 nyugdíjas jut majd a jelenlegi demográfiai folyamatok folytatódását feltételezve – mondta Korándi Márta, a D.A.S. jogvédelmi biztosító vezető aktuáriusa egy magán-nyugdíjpénztári kérdésekről, illetve a nyugdíjrendszerről tartott háttérbeszélgetésen.
Ha az egyéb adatokat figyelembe vesszük, azokból sem rajzolódik ki olyan kép, ami túl sok bizakodásra adhatna okot. A szakember rámutatott arra, hogy a 20-59 éves kor közötti aktívak száma 2050-re 1,6 millióval fog csökkenni, 2100-ra pedig a jelenleginek a felére fog esni a számuk. Ez arányosítva most 57 százalékot jelent, 2050-ben 46, 2100-ban pedig 41 százalékot fog jelenteni. A képet súlyosbítja, hogy a népesség elöregedése is felgyorsul: a 60 év feletti korosztály aránya ma 22 százalék, 2050-ig 35-40, 2100-ig 40-45 százalék lesz. A 85 év felettiek száma 2050-ben megnégyszereződik, 2100-ra pedig meghétszereződik.
Miből lesz, vagy nem lesz nyugdíj?
Korányi ugyanakkor arra is rámutatott, hogy emellett az úgynevezett potyautasok kérdése is a rendszerre nehezedik és hatásuk nem elhanyagolható: 1998-2009 között abból a rétegből, amelynek gazdaságilag aktívnak kellett volna lenni – vagyis azok a 20-59 évesek, akiknek el kellett volna tartani az időseket illetve gyerekeket – több mint 1,5 millió fő hiányzott folyamatosan. Ebből a feketén foglalkoztatottak számát 500-750 ezer fő körülire becsülik, míg a minimálbér körül foglalkoztatottak számát 2007-re vonatkozóan 270 ezertől 1,5 millió fő közöttire. Pontos adat erre vonatkozóan nincs az aktuárius szerint, ezért ez a széles becslési sáv.
A jelenlegi ismeretek alapján nyilvánvaló volt, hogy a kormány által most felszámolásra ítélt második pillér miatt 2030-tól ugrott volna meg drasztikusan a költségvetési hiány.
Korányi ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a befizetéseknek nincs közvetlen köze a nyugdíj mértékéhez és hogy 2013 után a bruttó bérnek maximum a 66 százaléka lesz nyugdíjként elérhető. Mivel ezt bruttó bér alapján állapítják meg, így ezután minden bizonnyal adózni is kell – mondta a szakember. Hozzátette ugyanakkor, hogy az viszont még nem tiszta, hogy kell-e belőle egyéb járulékot is fizetni (egészségügyi hozzájárulás), ezekre nincsen szabályozás.
Mi a magánnyugdíjpénztári maradás veszélye?
Az egyik veszély, hogy korai súlyos betegség esetén – mivel kiírja magát a „társadalmi szolidaritásból” – nem jár neki rokkantnyugdíj, hacsak nincs már meg a nyugdíjazáshoz szükséges minimum szolgálati év.
Gond lehet a korai halál, nincs ugyanis rendezve az árvaellátás kérdése, bár ez biztosítással kezelhető (életbiztosítással).
Ami viszont probléma, hogy az a 10 százalék, amit a pénztárakhoz kellett utalni, az nem elegendő egy megfelelő szintű nyugdíjra – ez egy alacsony nyugdíjra lesz csak elég – jegyezte meg.
A veszélye annak, ha valaki visszalép a tb-be: a demográfiai és gazdasági problémákat tekintve nagyon alacsony állami nyugdíjra lehet csak számítani, főleg hosszú távon.
Mi az állami nyugdíj veszélye?
Főleg annak fényében, amint Orbán Viktor miniszterelnök is hangoztatott: nyugdíjat csak a nyugdíj céljára befizetett összegekből lehet finanszírozni, a költségvetés egyéb bevételei terhére nyugdíj nem fizetető. Ez azt jelenti – aktuáriusi szempontból -, hogy ha lecsökken az aktívaknak a száma, illetve jelentősen megnő az időseké, eltartandóké, akkor törvényszerűen (reálértéken számítva) egyre kevesebb nyugdíjat kaphatnak a nyugdíjasok.
A konkrét nyugdíj összege ráadásul Korányi szerint, az állami rendszerben nem kalkulálható előre.
Érdemes szem előtt tartani, hogy ugyan ezekkel a feltételekkel a jövőben már nem lehet nyugdíjba menni, illetve, hogy 2050-re az állami nyugdíj a felét fogja csak érni. Így akár azt is kijelenthetjük, hogy szinte mindegy mit választunk, egyik sem jó megoldás. A megoldás – mint ahogy ezt többen kijelentették már: az öngondoskodás.
