Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jelenlegi háromszázalékos inflációs cél elmozdítása ellen komoly közgazdasági érvek szólnak - mondta lapunknak Bihari Péter, a monetáris tanács (MT) tagja, aki szerint a kisebbségi kormányzás ellenére egyelőre fegyelmezett a költségvetési politika és nem lehet előre látni, hogy a forinterősödés tartós folyamat-e.
- Az utóbbi hónapokban bekövetkezett gyors forinterősödés miatt egyre másra panaszkodnak a magyar tulajdonú exportőrök. Mivel biztatja őket?
- Érti és hallja a jegybank azokat hangokat, amelyek a felértékelődés negatív következményeiről szólnak. Azt pedig látjuk, hogy egyre több vállalat használja azokat a pénzügyi technikákat, amelyek az árfolyam-erősödés hátrányos hatásait képesek kompenzálni. Nem tudjuk, hogy az erősödés tartós folyamat-e. Az árfolyam alakulásával kapcsolatos tudásunk korlátozott - többek közt a külső változók alakulásával kapcsolatos bizonytalanságok miatt.
Az árfolyamot nem az MNB alakítja. Kamatdöntéseivel hat rá, de az elmúlt hónapok árfolyam-erősödésében az ország kockázati megítélésében bekövetkezett pozitív változás, a nemzetközi befektetői hangulat változása gyaníthatóan nagyobb szerepet játszhatott. A bekövetkezett erősödés persze az inflációt érintő több negatív faktor hatását kompenzálja. A középtávú inflációs kilátások ma biztosan határozottan rosszabbak lennének, amennyiben a fél évvel ezelőtti árfolyam élne.
Nem veszett el a javulási potenciál
- A május eleje tartó kisebbségi kormányzás befolyásolja a monetáris politikát? Az induláskor sok elemző attól tartott, hogy a politikai instabilitás érezteti hatását a gazdaságpolitikában is.
- A monetáris politikát nem, a piaci környezetet viszont befolyásolja.
- A forint gyors felértékelődése mennyiben köszönhető a fiskális fegyelemnek?
- Az elmúlt hónapokban bekövetkezett árfolyam-erősödésnek több oka van. Ebből az egyik a februári sáveltörlés. A lépés megtételére egy gyengülési trend idején került sor, ezért a sáv eltörlésétől általánosan várt árfolyam-erősödés csak később, márciustól kezdődhetett. Egy másik tényező a regionális valuták kurzusának javulása, összefüggésben a globális kockázatvállalási hajlandóság erősödésével, a harmadikat a tavaszi jegybanki kamatemelések, míg a negyedik elemet a fundamentális okok - elsősorban a költségvetés javuló helyzete - jelentik. Az utóbbi tényezővel kapcsolatban joggal merül fel a kérdés, hogy ez miért most és nem korábban, a fegyelmezett költségvetési politika látható eredményeinek első megjelenésétől kezdődően játszik fontos szerepet. Ennek oka lehet, hogy az év eleji bizonytalan politikai környezetben és a kisebbségi kormányzás indulásakor a piacok - joggal - tarthattak a költségvetési fegyelem fellazulásától. Ma már - úgy tűnik - a piacok számára az a kérdés, hogy mennyivel lesz kisebb a 2008-as hiány a tervezettnél. A fundamentális helyzetről alkotott képnek ez a változása is hozzájárul az árfolyam erősödéséhez.
A költségvetés elfogadásakor reálisnak látszott a tervezett hiánycél elérése. Az év elejétől esély mutatkozott arra, hogy az államháztartás hiánya akár a négyszázalékos GDP-arányos cél alá is kerülhet. A kisebbségi kormányzás közepette ez a javulási potenciál nem veszett el, július közepe óta 3,8 százalék a hivatalos deficitcél.
Maradjon a háromszázalékos cél
- Augusztus végére megszülethet a kabinet és az MNB közötti új megállapodás az inflációs célról. Ezzel kapcsolatban két kérdés is felmerül: egy kisebbségi kormánynak nem problémás-e középtávra terveznie, másrészt a jelenlegi volatilis, külső sokkokban bővelkedő időszakban lehet-e három évre felelősen célokat kitűzni.
- Az évenkénti célkitűzésről a folyamatos célkövetésre történő áttéréssel az az eljárás lépett érvénybe, hogy a kormány és a jegybank háromévente felülvizsgálja az inflációs cél számszerű értékét. A három év letelt, a kormány és a jegybank naptárában ott szerepel ez a feladat, függetlenül attól, hogy kisebbségi vagy többségi kormány van-e hivatalban.
A cél kalibrálásán valóban el kell gondolkodni. Az inflációs célkövető rendszerben működő jegybankok azzal szembesülnek, hogy az olaj- és élelmiszerárak gyors növekedése nyomán a kitűzött célok elérése megnehezült vagy átmenetileg lehetetlenné vált. Vannak, akik azt mondják, hogy amennyiben a monetáris politika által nem befolyásolható külső körülmények okozzák az eltérést, akkor nem kell körömszakadtáig ragaszkodni a célhoz.
Az én értelmezésemben az inflációs cél mélyebb és hosszabb távú elkötelezettséget jelent, egy átmeneti, akár egy-két évig tartó eltérés a céltól nem elégséges indok a cél megváltoztatására. Ez alapvetően a a cél horgonyszerepéből adódik. Az inflációs céltól azt reméljük, hogy a gazdasági szereplők várakozásait, magatartásukat, döntéseiket ehhez a horgonyhoz kötik. Amennyiben a horgonyt odébb helyezzük, a várakozásokat is felszabadítjuk, a tényleges árfolyamatokat is magasabb pályára állítjuk, ahonnan aztán nehéz lehet a visszatérés az árstabilitással összhangban lévő szintre. A lefelé való módosítás, az ECB céljaihoz való gyors közeledés pedig - véleményem szerint - nehezen védhető egy olyan gazdaságban, ahol külső és belső eredetű sokkok következtében gyakran a cél fölött alakult az infláció. Márpedig az inflációs célnak csak akkor van értelme, ha a gazdasági szereplők valóban bíznak benne. Nehéz lehet ennek a bizalomnak a megszerzése a jelenleginél alacsonyabb cél iránt, miközben pillanatnyilag éppen a bizalom építése zajlik a háromszázalékos cél érvényessége mellett. Összességében úgy látom, hogy a jelenlegi cél felfelé vagy lefelé történő elmozdítása ellen komoly közgazdasági érvek szólnak.
- Hogyan lehet a gazdaság minél több szereplőjével elfogadtatni a célt?
- A legtöbb, amit a jegybank tehet: a következetesség. A céljai iránti elkötelezettségét minden döntése meghozatalakor demonstrálnia kell, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: az inflációs cél nem egy puszta szám. Emellett sokat számít a verbális kommunikáció is. A jegybank - azt hiszem - egyre tudatosabban kommunikál, egyre kevesebb az ötletszerűség.
- Mennyire a szakmai stáb és mennyire a tanács sajátja az inflációs jelentés?
- A stáb jegyzi, a stáb írja a jelentést, amely mégis egy iteratív folyamat eredménye. Azt több olvasatban tárgyalja az MT. Az első lépés egy koncepcionális vázlat, majd születik egy első szövegváltozat számokkal, amelyekről intenzív gondolatcserét folytat a stáb és a tanács.
- Az MT-t örömmel tölti el, hogy a fiskális politika már többször is jegybanki prognózist vett át, korrigálva saját korábbi előrejelzését?
- Ez nem szakmai versenyfutás az intézmények között. Közös érdek, hogy a lehető legpontosabb előrejelzések birtokában legyünk.
- Milyen gyakori a vita az üléseken a tagok között?
- Az időnkénti szoros szavazati eredményekből is kisejlik, hogy nem mindig mindenki gondolja ugyanarról a kérdésről ugyanazt. Ez természetes is. Az viszont fontos, hogy konstruktív, nyílt sisakos vitákra kerüljön sor, nincsenek kialakult szekértáborok, a viták pedig szigorúan szakmaiak.
Sok múlik a szereplők hozzáállásán
- Hogyan látja most, elérhető a 2009. decemberi háromszázalékos inflációs cél?
- Az inflációs cél időhorizontja 5-8 negyedév, aminek nagyobb része már 2010-re esik. A májusi inflációs jelentés azzal számolt, hogy 2010-re elérhető a cél. Azóta az infláció szempontjából pozitív és negatív meglepetések egyaránt értek bennünket. A májusban feltételezetthez képest jelentősen rosszabbodott ugyanis a nemzetközi termékárkörnyezet, ami gyorsan átgyűrűzik a hazai fogyasztói árakba. Az elmúlt hónapok számottevő forinterősödése pedig érdemi dezinflációs hatású, ami viszont inkább a számunkra fontos időhorizont távolabbi részét éri el. A két hatás eredőjeként összességében ma óvatos derűlátással szemlélem a 2010-es kilátásokat - ez pedig a néhány héttel ezelőtti személyes értékítéletemhez képest jelentős módosulás.
- Véleménye szerint milyen esélyei vannak egy középtávú társadalmi-gazdasági megállapodásnak, amely összehangolja a gazdaság szereplőinek várakozásait és stratégiáit az euróbevezetés érdekében?
- A jegybank - hol nyíltabban, hol közvetettebb módon - többször is kifejezésre juttatta érdekeltségét egy ilyen megállapodás iránt. Az inflációs cél elérése a társadalmi-gazdasági szereplők közös akaratán és azonos irányú viselkedésén alapul, ehhez a puszta jegybanki akarat kevés, röviden: egyedül nem megy. Az pedig főként a társadalmi szereplők hozzáállásán múlik, hogy egy szélesebb megállapodás tető alá hozható-e. Az MNB egy ilyen egyezségben a legmesszebbmenőkig érdekelt.
- Amennyiben a kabinet kitart, a következő választási év 2010 lesz. Ez a tény hat az inflációs várakozásokra?
- Az utóbbi csaknem két évtized magyar hagyományai szerint a költségvetés erős - más országoknál megfigyeltnél erősebb - választási ciklikusságot mutat. Legfőbb ideje ebből a mókuskerékből kilépni, mert ez komoly gazdasági károk forrása. Kérdés, hogy a politikusok képesek-e felülemelkedni a rövid távú politikai érdekeiken a gazdaság hosszú távú érdekei javára. Biztató jelnek tartom, hogy a költségvetés rendbetételére tett eddigi erőfeszítések - a politikai viharok és szirénhangok ellenére - töretlenek, ma erős az elköteleződés a hiány további lefaragása érdekében.
- Tavaly a piac sokszor felemlegette, hogy nehéz pontosan látni a bérek inflációs hatását. Most már minden rendben van, elkülöníthető a fehéredés?
- Még mindig nagy a bizonytalanság a béradatokból levonható következtetésekkel kapcsolatban. Magam a bérszámokat nem tekintem súlyosan aggályosnak. Szerintem a magas bérdinamika mögött - részben legalább - új keletű fehéredés húzódik meg. A garantált bérminimum emelkedését követő bérgyorsulással párhuzamosan mérséklődhettek a nem hivatalos jövedelmek, ezért a magas bérdinamika nem feltétlenül jelent költségnyomást az árakra. A kiskereskedelmi forgalmi adatok sem tanúskodnak hirtelen vásárlóerő-kiáramlásról. A 250 főnél nagyobb vállalkozások esetében pedig bérdinamika-csökkenés tapasztalható. Ma a bért nem tekintem az inflációs kilátásokat számottevően veszélyeztető tényezőnek.
