Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A munkavédelmi törvény előírja a munkáltatók részére a kockázatok értékelését, majd azt követően a szükséges intézkedések meghozatalát. A kockázatértékelés kötelezettségét az EU jogharmonizációja nyomán építették be a törvénybe.
A kockázatértékelés jelentős munkavédelmi ismereteket követel meg, ezért munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősíti a törvény. Ez azt jelenti, hogy az e tevékenységet végzőknek legalább középfokú munkavédelmi képzettséggel (technikus) kell rendelkezniük. Célszerű, ha nagyobb cégeknél munkacsoportokat képeznek, bevonva az illetékes szakterületeket, de a munka irányítójának munkavédelmi szakembernek kell lennie - tudtuk meg az OMMF szakértőitől.
A legveszélyesebb tevékenységet végző munkáltatóknál (I. veszélyességi osztály) a tevékenység megkezdésétől számított hat hónapon belül, egyébként egy éven belül kell elvégezni a kockázatértékelést. Ezt évenként felül kell vizsgálni, azaz elemezni, hogy a megtett intézkedések eredményesek voltak-e, nem keletkezett-e új veszélyforrás. Ezenfelül indokolt esetben (például a munkakörülmények, a technológia lényeges átalakulásakor, illetve ha egy munkabalesetet összefüggésbe lehet hozni a kockázatok változásával) szintén kötelező a kockázatértékelés.
A kockázatértékelés kötelező módszerét nem rögzíti a jogszabály, a szakirodalom általában öt alapvető dolgot említ: a veszélyek azonosítása, a munkavállalók és érintettek csoportjának meghatározása, akik valamilyen veszély miatt kockázatnak vannak kitéve. Harmadik lépés a kockázat mértékének becslése, negyedik a kockázat megszüntetési lehetőségének vizsgálata, és végül az utolsó lépés annak elbírálása, hogy kell-e további intézkedéseket hozni a kockázat megelőzése vagy csökkentése érdekében.
A kockázatelemzést akkor is el kell végezni, ha csak egyszerű, nem balesetveszélyes munkát, például irodai tevékenységet, képernyő előtti munkát végez a dolgozó. Ennek magyarázata, hogy minden tevékenység bizonyos kockázatot jelent, és csak látszólag kockázatmentes az irodai munka. A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM-rendelet három csoportba foglalja e tevékenység fő kockázatait: látásromlást előidéző, illetve fizikai állapotromlást előidéző tényezők, és a pszichés (mentális) megterhelés (részletesen lásd a keretes részben). Gyakran tapasztaljuk, hogy a munkáltató biztosítja ugyan a megfelelő tárgyi követelményeket, a munkavállaló azonban nem ismeri - vagy nem tartja fontosnak - a munkavégzés szabályait, főképp az ergonómiai követelményeket. Nem ritka, hogy korszerű munkaszékek esetében a kockázatértékelőnek kell megmutatnia, hogyan lehet beállítani a háttámlát vagy az ülés magasságát.
