Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ORFK vezetése kiáll Molnár mellett, de az eljárás befejezéséig más beosztásba helyezik. Molnár Csaba ellen még december elején indult belső vizsgálat az ORFK-n a Nemzetbiztonsági Hivatal jelentése nyomán. Meg nem erősített hírek szerint a titkosszolgálat – az ügyben érintett ügyvédektől származó információk szerint, amerikai kérésre – a szükséges engedélyek birtokában állítólag már 2002 ősze óta tartotta megfigyelés alatt azokat a Magyarországon élő arab származású személyeket, akikkel szemben gazdasági tevékenységük alapján alappal vetődhet fel a gyanú, hogy terrorista szervezetekkel együttműködnek, azok finanszírozásában részt vesznek, vagy más módon veszélyeztethetik az ország gazdaságának érdekeit.
A Nemzetbiztonsági Iroda ez utóbbi állítással kapcsolatban azt közölte a Népszabadsággal, hogy bizonyos arab származású személyeket és azok vállalkozásait nem amerikai kérésre vonta ellenőrzés alá a titkosszolgálat, hanem mert a terrorizmus ellenes koalíció tagjaként Magyarország is vállalta, hogy lépéseket tesz a terrorizmus pénzforrásainak elzárása érdekében. Az iroda illetékese ugyanakkor elismerte, hogy a megfigyelés alá vonandó szervezetek és személyek kiválasztásakor az amerikai hatóságok információit és szempontjait is figyelembe vették.
A titkosszolgálat megfigyelése és telefonlehallgatásai közben jutott arra a következtetésre, hogy Molnár alezredes „meg nem engedett kapcsolatot tart fenn” olyan szíriai vállalkozókkal, akik legális pénzváltó vállalkozásuk mellett illegális pénzváltással is foglalkoznak. A titkosszolgálat feljelentése – és az ahhoz mellékelt telefonlehallgatási jegyzőkönyvek – szerint Molnár kisebb ajándékokat, márkás italt fogadott el a szíriai pénzváltóktól, akiket azóta minden idők legnagyobb illegális pénzváltási és pénzmosási ügyének fő gyanúsítottjaiként letartóztatott a bíróság. Állítólag a gyanúsításban szerepel még, hogy Molnár értékesebb ajándéktárgyakat is elfogadott, s közbenjárt volna a szíriaiak érdekében egyes bankoknál.
Egyes hírforrások szerint azok a szíriai pénzváltók, akikkel Molnár „meg nem engedett kapcsolatot tartott fenn”, és akikkel – valamint társaikkal – szemben több milliárd forint illegális váltásáért és pénzmosásért időközben büntetőeljárást indított a Budapesti Rendőr-főkapitányság, annak idején segítettek az alezredesnek a Kulcsár-ügyben érintett – ugyancsak szír – pénzmosók elfogásában; úgy hírlik, ők szóltak, hogy a két férfi távozni készül az országból. Még rendőrségi körökben is úgy tartják, nélkülük Kulcsár szíriai pénzmosói közül egyet sem sikerült volna elfogni. Kamarás Gábor ügyvéd, aki az illegális pénzváltással gyanúsított szírek védője, cáfolta ezt a szóbeszédet. Szerinte a titkosszolgálatoknak ugyanúgy „képben kellett lenniük” a Kulcsárral kapcsolatot tartó szíriaiak tevékenységét illetően is, mint a másik ügyben érintett pénzváltókéban. Okkal feltételezhető, hogy a terrorizmus elleni intézkedések keretében őket is megfigyelés alatt tartották. Molnár alezredes tehát nem szorult védencei segítségére.
Mindemellett Kamarás szerint már az is kétséges, hogy a hatóságok pusztán telefonlehallgatásokra hivatkozva miképpen fogják bizonyítani, hogy az állítólagos pénzváltások valóban megtörténtek? „A feketeváltás, olyan, mint a zseblopás – ismerte el egy a Népszabadságnak névtelenül nyilatkozó rendőrtiszt –, ha csak nem érjük tetten az illegális pénzváltókat, szinte lehetetlen a bűncselekmény bizonyítása”.
Az ügyben eljáró védők szerint kétséges az is, hogy a titkosszolgálat lehallgatási jegyzőkönyvei bizonyítékként felhasználhatók-e a Molnár Csaba elleni eljárásban. Egy alkotmánybírósági állásfoglalásra hivatkozva több védő is úgy véli, csak annak a telefonlehallgatásnak az eredményét lehetne Molnár ellen felhasználni, amelyet vele szemben rendeltek el. Más ügyvédek azonban azzal érveltek, hogy a hatóságok kötelesek feljelentést tenni, ha törvényes eljárásuk keretében bűncselekményre utaló információk birtokába jutnak. Így, ha a szíriaiak lehallgatása törvényes volt is, az annak „melléktermékeként” keletkezett, Molnárra vonatkozó adatok akkor is felhasználhatók bizonyítékként, ha a lehallgatási engedélyt nem Molnár ellen vagy vele összefüggésben adták ki.
