Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A KSH most elkészült felmérése szerint 2002-ben az egészségi okokból nem vállalható vagy nem kívánt terhességek megszakításának száma száz élveszületésre számolva az unióban a kilencvenes években átlagosan mintegy 20 volt. A legtöbb ilyen természetű beavatkozást Dániában és Svédországban, a legkevesebbet Ausztriában végezték. A magyarországi arány jelenleg az EU-átlag csaknem háromszorosa (58).
Az unióban a halálozások száma a háborút követően 1976-ban volt a legmagasabb, amikor meghaladta a 3,8 milliót, majd 3,6 millió körül ingadozott. 2002-ben a halálozások száma az előző évhez képest mintegy 60 ezerrel nőtt. A halálozásoknál a két vezető haláloki csoport továbbra is a keringési rendszer betegségei és a rosszindulatú daganatos megbetegedések. A meghaltak 40 százaléka az előbbi, 30 százaléka az utóbbi okokból vesztette életét, és jelentős áldozatokat követeltek évente a májbetegségek és a balesetek is. A férfiak halandósága valamennyi tagországban meghaladja a nőkét.
A százezer lakosra jutó halálozások száma hazánkban - azonos kormegoszlást feltételezve - ötven százalékkal magasabb, mint az EU-ban. Az ischaemiás szívbetegségek és az agyér-betegségek okozta halandóságban az utóbbi nyolc évben jelentős volt a csökkenés Magyarországon, azonban e két betegség halálozási gyakorisága jelenleg is kétszerese az EU-átlagnak. A daganatos halandóságban nem történt áttörés, a halálozási arány százezer lakosra számolva hazánkban ötven százalékkal nagyobb, mint az EU-ban.
Az egészségügyi viszonyok javulásával a csecsemőhalandóság - ezer élveszületett közül egy éves kora előtt meghaltak száma - az unió országaiban hetven év alatt 76-ról 5-re csökkent. Különösen jelentős volt a csökkenés Portugáliában, Spanyolországban és Görögországban, ahol a harmincas években a mutató értéke száz fölötti volt. Jelenleg a legalacsonyabb a svédországi és legmagasabb a görögországi arány. A magyarországi mutató értéke, amely 1934-1938-ban az akkori portugál és görög arány közé esett, a jelentős csökkenés ellenére is magasabb, mint bármely tagországban (2002-ben 7,2 ezrelék).
A férfiak születéskori várható átlagos élettartama 2001-ben az unióban 75,4 év, a nőké 81,6 év volt. A XX. század második felének fejlődésére az volt jellemző, hogy mindkét nem születéskori életkilátásai folyamatosan javultak, és a nők várható élettartama jobban emelkedett, mint a férfiaké. 2001-ben ez a folyamat néhány országnál megtörni látszik, például Dániában és Írországban mindkét nem esetében és a görög nőknél enyhe csökkenés, a görög férfiaknál és Luxemburgban stagnálás tapasztalható. Jelenleg az EU-tagországokban a férfiak 9,9 évvel, a nők 11,5 évvel hosszabb élettartamra számíthatnak, mint elődeik 1950-ben. Hazánkban a mutató értéke ötven éve még megközelítette az EU jelenlegi 15 tagországának átlagát. Jelenleg a magyar nők születéskor várható élettartama 5,1 évvel a férfiaké 7,2 évvel rövidebb, mint uniós társaiké.
Valamennyi országban egyre elfogadottabb a házasságon kívüli együttélés és gyermekvállalás. A térségben 2000-ben a gyermekek mintegy egyharmada házasságon kívül született az 1970. évi 6 sázalékkal szemben. (A magyarországi mutató értéke hasonló az uniós átlaghoz.) Ez az arány azokban az országokban, ahol korábban is jóval meghaladta az átlagot, tovább nőtt: Svédországban több mint 55, Dániában 45, Nagy-Britanniában és Finnországban 39-40 százalék, de többszörös az emelkedés az igen eltérő hagyományú Spanyolországban (16), Olaszországban (9) és a legalacsonyabb rátájú Görögországban (4) is.
A II. világháború előtti időszakhoz képest az ezer lakosra jutó élveszületések száma csaknem felére csökkent, a halálozásoké ennél jóval szerényebben mérséklődött. Az élveszületési arány visszaesése a hatvanas évektől a kilencvenes évekig jelentősebb volt, mint azt követően, és értéke 2002-ben 10 fölötti. A halandóság az ötvenes-hetvenes évekbeli stagnálás után lassan csökkent, és 1995 óta 10 ezrelék alatti. Az élveszületési ráta valamennyi időszakban meghaladta a halálozásokét. Az átlag mögött jelentős a szóródás.
A magyarországi élveszületési arány csak kissé marad el az Unió átlagától, de magasabb mint Németországban. A halálozási ráta jóval meghaladja valamennyi EU-tagországét. Ahhoz, hogy a generációk lélekszámukban reprodukálják önmagukat, a nőknek életük során átlagosan több mint két gyermeket kell világra hozniuk. Az unióban a hetvenes években száz nőre 197 gyermek születése jutott, ami 2001-re 147-re süllyedt. A csökkenés valamennyi tagországban bekövetkezett. A mutató értéke Írországban a legmagasabb (198) és Olaszországban a legalacsonyabb (124). Az elmúlt évi magyarországi mutató értéke alacsonyabb, mint az EU-tagországok átlaga, és hasonló, mint Ausztriáé, Görögországé és Németországé.
Az Európai Unióban a nők helyzetének változásával - a tanulás és a női munkavállalás elterjedtebbé válásával - az anyák egyre később szülik meg első gyermeküket. Az anyák átlagos kora az elsőszülöttek világrajövetelekor az 1960 évi 28 évről, a kilencvenes évek végére 29 évre emelkedett. Ez a mutató Magyarországon 2001-re 25 évre nőtt.
