Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az inflációs várakozások idén folyamatosan, de lassan emelkedtek, ahogy a világgazdaságban egyre több jel utalt a recesszióból való kilábalásra, és az olajár emelkedett. A várakozások azonban mindvégig belül maradtak az MNB célsávjain (3,5-5,5 százalék decemberre és 2,5-4,5 százalék a jövő év utolsó hónapjára) - egészen májusig.
Májusban az MNB az elmúlt évek legszigorúbb közleményében figyelmeztetett az importált áremelkedések és a gyors hazai béremelkedés infláció-gerjesztő veszélyeire. Azóta a jegybank - és a Nemzetközi Valutaalap is - többször is figyelmeztette a kormányzatot, hogy a költségvetés lazulását az inflációcsökkenés érdekében mielőbb meg kell fordítani.
A kormány erre ígéretet tett, májusban pedig a júniusi 6,1 százalékról 5,6 százalékra csökkent az infláció - de az inflációs várakozások júniusban is tovább romlottak. Decemberre az új konszenzus 5,78 százalék, 10 bázisponttal rosszabb, mint egy hónapja, és 68 bázisponttal a januári átlagos előrejelzés felett - jelentősen kilépve a 3,5-5,5 százalékos jegybanki célsávból. Még szembeötlőbb, hogy a 2003 decemberére vonatkozó konszenzus júniusban 32 bázisponttal ugrott felfelé (január óta 87 bázisponttal emelkedett), 4,9 százalékra. Ez magasan a jegybank 2,5-4,5 százalékos célsávja feletti érték.
A következő hetek egyik legfontosabb kérdése a piacokon az elemzők szerint az, mi lesz a kompromisszum a 2003-as inflációs célról a gazdasági stratégiáról folyó tárgyalásokon, miután a kormány jelezte, hogy a korábbi cél túl ambíciózus lehet, Medgyessy Péter miniszterelnök pedig elmondta: a minimális 2003-as költségvetési cél a szinten maradó deficit.
Az elemzők kevesebb, mint fele számít arra, hogy a 2,5-4,5 százalékos jegybanki cél változatlan marad, valamint felhívták a figyelmet arra, hogy egy fellazult cél komoly csapást jelenthetne a tavaly bevezetett inflációcélzó rendszer hitelességére és az állampapírpiacra.
"A hozamgörbe hosszú felén ez komoly csalódást jelentene, hiszen ezek a hozamok a gyors inflációcsökkenésre és eurokonvergenciára épültek", mondta Martin Hlusek, a Standard Bank londoni devizaelemzője. Más elemzők ugyanakkor jelezték, hogy a rövid papírok számára irányadó jegybanki kamatok terén sem lehet javulásra számítani, sőt a piac jórésze a májusi jelzésértékű 50 bázispontos kamatemelés után a megnövekedett inflációs kockázatok közepette újabb emelésre számít.
Tizenháromból hét elemző szerint az év második felében a kéthetes jegybanki betéti kamat 9 százalékról 9,25 vagy 9,5 százalékra emelkedik, különbség mutatkozik azonban a banki elemzők és a kutatóintézetek véleménye között ezen a téren: a résztvevő négy kutatóintézet mindegyike kamatcsökkenést vár, a többiek viszont szinte egyöntetűen emelést.
Az elemzők elmondták, hogy a kamatszint az új inflációs cél függvénye is, hiszen egy fellazult cél ronthatja az inflációs várakozásokat és szigorúbb monetáris politikát kényszeríthet ki. Az elemzők elmondták azt is, hogy az Európai Központi Bank (EKB) kamatdöntései is befolyásolják a magyar monetáris politikát. Egy esetleges EKB kamatemelés nyomán, ami csökkenti a magyar papírok relatív hozamelőnyét, az MNB-re nehezedő kamatemelési nyomás is nőhet.
Bizonytalanságot jelez, hogy a második negyedévi GDP-növekedés előrejelzésére mindössze hét elemző vállalkozott. Ezek az előrejelzések azonban mind elérik, vagy túlhaladják a 3 százalékot, átlaguk pedig 3,29 százalék, jelezve, hogy az elemzők egy része szerint a magyar gazdaság az első negyedévi 2,9 százalékos ötéves mélypont után elindult a javulás útján. Az év egészére az elemzők GDP-növekedési konszenzusa 3,51 százalék, 2003-ra azonban már 4,34 százalék. Ez utóbbi előrejelzések lényegében nem változtak május óta.
