Dick Cheney volt amerikai alelnök egykori orvosa szerint Donald Trump Jonas Gahr Størenorvég miniszterelnöknek küldött, Grönlandról és a békéről szóló levele újabb bizonyíték arra, hogy felül kellene vizsgálni az elnök mentális alkalmasságát a kormányzásra.
A levél hangvétele szokatlan volt: Trump úgy fogalmazott, hogy
„Mivel az ön országa úgy döntött, hogy nem nekem adja a Nobel-békedíjat – annak ellenére, hogy lezártam legalább nyolc háborút –, már nem érzem kötelességemnek, hogy csak a békére gondoljak. Bár ez továbbra is fontos, most már elsősorban azt tartom szem előtt, hogy mi az Egyesült Államok érdeke. A világ addig nem biztonságos, amíg Grönland nem kerül teljesen az irányításunk alá”.
Ezt a levelet később több európai vezetőnek is elküldte, a szöveg pedig hosszabb távú geopolitikai és diplomáciai hullámokat vetett.
A republikánus elitből érkezett a kritika
A nemzetközi és amerikai politikai reakciók nem sokáig várattak magukra. George W. Bush egykori alelnökének Dick Cheney-nek a kardiológusa, Dr. Jonathan Reiner éles kritikát fogalmazott meg. Reiner szerint ez a levél, s különösen az, hogy Trump célként tűzte ki Grönland „teljes és totális ellenőrzését”, azt mutatja, hogy valami nincs rendben Trump ítélőképességével. Az orvos szerint ez a levél „kétpárti kongresszusi vizsgálatot kellene, hogy kiváltson az elnöki alkalmassággal kapcsolatban”.
Ez a megszólalás azért volt különösen figyelemre méltó, mert Reiner nem véletlenül, csak úgy kommentálta a külpolitikai agressziót: ő az egykori alelnök orvosa, tehát nem politikai ellenfélként, hanem a washingtoni – ráadásul republikánus – elit köréből származó, korábbi kormányzati egészségügyi szakértőként szólalt meg.
Reinert több demokrata és republikánus színekben tevékenykedő politikus is követte, valamennyien arra hivatkoznak, hogy
az elnököt személyes sértettsége vezérli egy egész világot érintő geopolitikai akcióban,
s többen felhívják a figyelmet arra, hogy ha ez így megy tovább, annak nem valószínű, hogy jó vége lesz.
Maximum pont a kognitív teszten
A közel 80 éves Trump egészségi állapota régóta napirenden van, nemcsak Amerikában, hanem szerte a világon. A legtöbbször zúzódásokat, vörös foltokat vagy kötést a kezén dokumentáltak, a Fehér Ház ezt a gyakori kézfogásoknak és az aszpirin-kúra mellékhatásának tulajdonította. Ezzel kapcsolatban az elnök azt nyilatkozta korábban, hogy napi 325 milligramm aszpirint szed, ami körülbelül négyszerese annak az adagnak, amit prevenciós céllal szoktak ajánlani az orvosok.
Tavaly az az információ is napvilágot látott, hogy krónikus vénás elégtelenséget diagnosztizáltak nála, ami egy gyakori, idősebb korosztályban előforduló érbetegség. Ez okozhat lábduzzanatot, visszereket, bőrelváltozásokat is.
Több videófelvétel is született arról, hogy nemzetközi diplomáciai tárgyalások közben Trump elaludt(?), ám ezt az elnök kategorikusan tagadta, szerinte ezek csak hosszabb pislogások voltak, néhány alkalommal pedig azt mondta, csupán pihentette a szemét.
Számos cikk és elemzés foglalkozott azzal, hogy a politikai beszédei és egyéb közszereplések során Trump néha szokatlanul összezavarodott vagy inkoherens volt, ami miatt szakértők és kommentátorok kognitív képességeiről vitákat indítottak. Ezt érdemben soha nem kommentálta a Fehér Ház. Arról azonban hosszasan beszámoltak, hogy 2025 áprilisában alávetette magát az éves orvosi szűrésnek a Walter Reed Nemzeti Katonai Orvosi Központban, ebből pedig kiderült, hogy a fizikai és szív-tüdő vizsgálaton „minden rendben”, a kognitív teszten 30/30 pontot ért el, így az orvosi jelentés szerint „teljes mértékben alkalmas a főparancsnoki és elnöki feladatokra”.
Elnökök górcső alatt: Roosevelttől Bidenig
Az elnökök egészségi állapotával kapcsolatos szóbeszédek nem ritkák, Joe Biden elnökségének második szakaszában is gyakran felmerültek kérdések a fizikai és mentális képességeit illetően. Ronald Reagen esetében is voltak problémák, amikor zavarodottsága és figyelemzavara miatt Alzheimer kórra gyanakodtak. S bár ezt akkor soha nem mondták ki, hat évvel hivatali ideje lejárta után bejelentették a kórt.
John F. Kennedy súlyos hátfájása miatt kapott rendszeresen stimulánsokat és erős nyugtatókat, ám a problémákat a nyilvánosság elől elhallgatták, miközben ő a „fiatal, energikus elnök” imázsát építette. Később számtalan dokumentumfilm részletezte az elnök gyógyszer-problémáit.
Franklin D. Roosevelt több súlyos betegségét is eltitkolták, amíg hivatalban volt. Az elnöknek magas vérnyomása, szívelégtelensége és krónikus kimerültsége volt miközben világháborús döntéseket hozott. Végül hivatali ideje alatt halt meg.
Donald Trump elnöki képessége már az első elnöki ciklusa alatt is téma volt, akkor pszichiáterek nyílt levelekben aggódtak mentális stabilitása miatt, s több tisztviselő is megkérdőjelezte ítőlőképességét.
A pszichiáterek Goldwater-szabálya
Ennek kapcsán érdemes megemlíteni az úgynevezett Goldwater-szabályt, ami azért releváns Trump esetében, mert a pszichiáterek és orvosok szakmai etikai kereteit érinti, amikor politikai vezetők mentális állapotáról nyilvánosan nyilatkoznak.
Ez a regula az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) etikai kódexének része, s a lényege, hogy
pszichiáterek nem nyilatkozhatnak nyilvánosan egy élő politikus mentális állapotáról anélkül, hogy az illetőt személyesen vizsgálták volna és beleegyezését adta volna.
Ennek ellenére több pszichiáter és orvos írt nyílt levelet az elmúlt években, figyelmeztetve, hogy Trump viselkedése és döntései aggodalomra adhatnak okot az elnöki alkalmasság szempontjából. Az APA épp ezért hangsúlyozta, hogy ez etikai szempontból problémás lehet, ha valaki csak nyilvános megfigyelések alapján állít diagnózist.
A vita azonban éles: sokan úgy érvelnek, hogy ha az elnök döntései potenciálisan veszélyeztetik az országot vagy a világot, a szakértőknek joguk van figyelmeztetni – még ha a Goldwater-szabály korlátozza is a hivatalos diagnózis nyilvános közlését.
Mit mond az alkotmány?
Az Egyesült Államok alkotmányának 25. kiegészítése foglalkozik azzal az esettel, ha egy hivatalban lévő elnök „képtelenné válik” feladatai ellátására – ez lehet fizikai vagy mentális ok is. A mechanizmus szerint az alelnök és a kabinet többsége jelezheti a Kongresszus felé, hogy az elnök alkalmatlanná vált, és ideiglenesen átadhatják a hatalmat. Ez azonban nem megelőző, hanem reakciós eszköz: nem azt vizsgálja, hogy valaki alkalmas-e az elnökségre, hanem azt, hogy már alkalmatlanná vált-e annak gyakorlására. Ez a különbség kulcsfontosságú. Az alkotmány ugyanis nem épít be orvosi vagy pszichológiai szűrőt a jelöltek kiválasztásába.
A rendszer abból indul ki, hogy az alkalmasság elsődleges mércéje politikai: a választók döntenek. A kormányzási képesség jogi kérdéssé csak akkor válik, amikor már fennáll a működésképtelenség veszélye.
Éppen ezért különösen érzékeny, amikor orvosok, volt tanácsadók vagy politikai szereplők nyilvánosan vetik fel egy vezető mentális alkalmasságának kérdését. Ezek a megszólalások jogilag nem kötelező erejűek, politikailag viszont rendkívül erősek: áthelyezik a vitát a programokról, ideológiákról és gazdaságpolitikáról a személyes működőképesség szintjére.
Ez pedig már nem pusztán Trump személyéről szól, hanem arról, hogyan értelmezzük a hatalom természetét egy demokratikus rendszerben. Vajon elég-e a politikai felhatalmazás ahhoz, hogy valaki vezessen egy országot? Vagy létezik egy olyan minimumszintű kormányzási képesség, amely független a választási eredményektől? Az amerikai alkotmány válasza erre óvatos és szűkszavú: a politikai felelősség a választók kezében van, a kormányzási képesség kérdése pedig csak akkor kerül intézményes keretek közé, amikor már veszélybe kerül az állam működése.