Hollandiában késhegyre menő küzdelem folyt a parlamenti választáson, ám a korábbi közvélemény-kutatásokkal szemben mégsem Geert Wilders Szabadságpártjának (PVV) áll a zászló.
Annak pedig jóformán nulla az esélye annak, hogy a következő kormány tagja legyen.
frissítés:
Az esti exit poll mérések szerint igen nagy meglepetésre a liberális 66-os Demokraták (D66) párt vezet előrehozott parlamenti voksoláson.
Az Ipsos I&O kutatóintézetnek a szavazóhelyiségekből kilépő választók megkérdezésén alapuló felmérése szerint a Rob Jetten vezette D66 lehet a holland parlament alsóházának legnagyobb pártja. A becslések szerint a párt 27 képviselői helyet szerezhet a 150 fős törvényhozásban, ami nagy valószínűséggel utat nyitna 38 éves vezetőjüknek, Jettennek ahhoz, hogy
Hollandia legfiatalabb és egyben első meleg miniszterelnöke legyen.
A Wilders vezette szélsőjobboldali Szabadságpártnak (PVV) 25 képviselője lehet. A jobboldali centrista Szabaddemokrata Néppárt (VVD) a harmadik helyre szorulhat 23-mal mandátummal, őket követi a zöldek és a Munkapárt baloldali szövetsége (GroenLinks-PvdA) 20 képviselői hellyel.
A jobboldali, euroszkeptikus Helyes Válasz 21 párt (JA21) 9 képviselővel számolhat. A radikális jobboldali Fórum a Demokráciáért (FvD) párt akár 6 képviselőt is delegálhat a parlamentbe.
Az exit poll szerint a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) 19 képviselőt küldhet a törvényhozásba.
Megcsináltuk!
– mondta Jetten, a D66 párt ünneplő kampányolóinak, hozzátéve, hogy „hollandok milliói lapoztak ma új fejezetet”, és „búcsút intettek a negativitás és a gyűlölet politikájának”, ehelyett pozitív jövőképet választva az ország számára.
Emellett gratulál a többi párt vezetőinek – a VVD-nek, a CDA-nak és a JA21-nek –, akikkel igen nagy valószínűséggel a következő kormányban együtt dolgozhat, és külön köszönetet mond a GL-PvdA leköszönő vezetőjének, Frans Timmermansnak.
A PVV-nek, amely kisebb meglepetést okozva győztes lett a legutóbbi választáson, egy viszonylag életű, négypárti jobboldali koalíciót sikerült alakítania. Ráadásul Wilders kormányon is inkább ellenzéki szerepből politizált és gyakran akadályozta saját kormányát, aminek nem lehetett a miniszterelnöke.
Emlékezetes, hogy 2023. novemberében Orbán Viktor magyar miniszterelnök az elsők között posztolt egyet az X-re átnevezett Twitteren, miszerint itt a változás szele, földrengésszerű győzelemnek nevezve Wilders eredményét. Ez persze nem meglepő, ha a két politikus egymás iránti rajongását nézzük: a holland pártvezér nem egyszer titulálta már példaképének Orbán Viktort, aki pedig „holland szépfiúnak" nevezte őt egy Facebook-bejegyzésben.
Hollandiában ezért is tartottak előrehozott választást, mert a Geert Wilders fémjelezte szélsőjobboldali Szabadságpárt 11 hónapnyi kormányzás után még júniusban úgy döntött, kilépnek az általuk vezetett kormányból.
Wilders hivatalosan azzal magyarázta a szakítást, hogy az illegális és legális migráció kezelése kapcsán pártja nem tudott megállapodni a többi koalíciós partnerrel, az egykoron Mark Rutte fémjelezte jobbközép-konzervatív-liberális Szabaddemokrata Néppárttal (VVD), a centrista-populista Új Társadalmi Egyezménnyel (NSC), valamint a jobboldali-agrárius Farmerek és Polgárok Mozgalma (BBB) vezetőivel.
Ugyanakkor mint azt korábban az Index bemutatta, Wilderst vélhetően más cél mozgatta: a koalícióból való kilépése előtt kiadott tízpontból álló ultimátumának a többsége ugyanis eleve alkotmány- és jogellenes intézkedések lettek volna, amit ráadásul a morális aggályok mellett széles körben megvalósíthatatlannak tartottak.
Wildersnek és a hivatalosan csak Wildersből álló PVV-nek ezzel persze teljesen más célja volt
– gyakorlatilag így ugrott el a kormány nyakába szakadó népszerűségvesztés elől.
Wilders a sikertelenséget – egyébként sikerrel – a többi pártra akarta kenni, hogy aztán azt állíthassa, a PVV vezette kormánynak a többiekbe tört bele a bicskája.
Ahogy az Index rámutat: Wilders a legtöbb mandátummal rendelkező párt vezetőjeként egy ellenzéki szerepet felvéve továbbra is csak kritizálta a kormányt és koalíciós partnereit, ahelyett, hogy a kompromisszumot keresi és kormányzott volna.
Még ha Wildersék most valami csoda folytán a első helyen is végeznek, minden nagyobb párt kizárta, hogy bevándorlásellenes hangvételű kormányhoz asszisztáljanak,
na meg persze 2012-es és 2025-ös kormányok szétrobbantását sem tudják neki megbocsátani.
A második helyre korábban a balközép Zöld Baloldal/Munkáspárt szövetséget (GL/PvdA) mérték, élén a veterán volt európai biztossal, Frans Timmermansszal, amely a korábbi becslések szerint 22 és 26 mandátumot szerezhet.
Timmermans a szülővárosában Maastrichtben szavazott, ahova a Guradian szerint ezúttal is magával vitte fekete labradorját. „Szoros lesz a választás, reméljük, hogy mi leszünk az elsők” – mondta. „Ez az egyetlen garancia arra, hogy elkerüljük a jobboldali kormányt.”
A kormányzásba Wildersékkel belebukó Szabaddemokraták (VVD) már jelezték, ők egy olyan kormánynak nem lesznek tagjai, amiben Timmermansék ott vannak – ám ez az érzés kölcsönös. Ráadásul úgy fest, hogy a VVD nem is nagyon lesz tényező a választási eredmények ismertetésekor.
A liberális-progresszív D66-nak viszont eleve jó szereplését jósolták, és úgy számoltak minimum megduplázhatja a mandátumainak számát akár 25 helyre is, a 38 éves vezetője, Rob Jetten vezette, határozottan optimista, energikus kampányának köszönhetően.
„Az üzenetem mindenkinek az, hogy ha pozitív platformon indulunk... lehetséges legyőzni a populistákat, és együttműködni a széles közép- és centrista pártokkal valódi eredmények elérése érdekében” – mondta, miután leadta szavazatát Hágában.
A hónapokig tartó eredménytelen belső harcok után a leköszönő kabinet tagjai – a PVV, a liberális-konzervatív VVD, a populista Gazda-Polgár Mozgalom (BBB) és a centrista Új Társadalmi Szerződés (NSC) – várhatóan mind képviselői helyeket bukhatnak, némelyikük jelentős mértékben.
A holland arányos rendszerben a szavazatok 0,67 százaléka egy képviselőt eredményez. A választásokon induló 27 párt közül – beleértve az 50 év felettiek, az ifjúság, az állatok, az általános alapjövedelem és a sport szószólóit – legfeljebb 16 juthat be a parlamentbe. Ez a magas fokú széttöredezettség azt jelenti, hogy igazából egyetlen pártnak sincs esélye arra, hogy többséget szerezzen, éppen ezért Hollandiát több mint egy évszázada koalíciók irányítják – amelyek a legutóbbi három kormányban négy pártból álltak. Ebben valószínűleg ezúttal sem lesz majd változás.